Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében

AZ AVAR KORI ÉS X-XI. SZÁZADI VASKOHÁSZAT RÉGÉSZETI EMLÉKEI SOMOGY MEGYÉBEN 175 mellfalazatokat is használtak. Az egy-egy fúvókát magukba foglaló agyag-mellfalazatok töredékeit a salakhalom tetejére dobták ez egykori kohászok. A gödörben kialakított műhelyben kohók közül, körben elhelyezett 3-4 működtettek egy időben, amelyek mellett, nagyobb, szervezett csoportban több kohász dolgozhatott. A vasolvasztó helynek két használati periódusa figyelhető meg. Ez a két periódus az ásatás 1995. évi folytatásakor, II. műhely kiásása után tisztázódott. Az I. műhelyet egy 6x8 méter területű mélyedésben képezték ki, a gödör bejárata a patak felé volt, ebből az irányból fújtatták a műhely oldalába mélyített kemencéket. A korábbi műhely kemencéinek elhasználódása után a műhelygödröt hasonló méretű gödörműhellyel bővítették, miközben az I. műhelygödör közepét fokozatosan feltöltötték a később épített vasolvasztó kohók melléktermékeivel, fúvótöredékekkel, vassalakokkal, és az elbontott kohók omladékaival, égett agyagdarabokkal. Az I. műhelygödör bővítésekor elbontott, korábbi vaskohóknak jobbára csak a medencéje maradt meg (1-13. kohók). A

II. műhely használata közben azonban az I. műhely északi részét is tovább bővítették újabb kohókat építve (5-6., 10-11., 14-15. kohók). Ebben a műhelyben legutoljára a 6. kohót használták, amely mellett a vasbucát (26. kép) felfedeztük A II. műhely, (amely az őskohó múzeumban eredeti formájában van bemutatva), alaprajzilag lekerekített sarkú négyszög formájú, oldalhosszúsága 6 méter. Bejárata az I. műhely felől, K-i irányból volt. A kohók a Di, Ny-i és É-i oldalak mellett álltak, egymástól 3 méterre, úgy, hogy a fújtatásnál kényelmesen dolgozhattak mindhárom kohó mellett. A faszén és érc adagolása a toroknyíláson keresztül történt, a cca. 100 cm átmérőjű, fekete, faszenes, és vörös, érczúzalékos foltok a 17. és 19 kohók mellett határozottan jelölték ezen fűtő- és alapanyagok kupacainak helyét, a műhelygödör külső szélein. A KOHÓK LEÍRÁSA: Egy kohász tehát a műhelygödrön kívül, felül, a gödör szélén tevékenykedett, a másik benn kezelte a fújtatót (27. kép). Ez a munkamegosztás azt is mutatja, hogy a műhelynek nem volt oldala, legfeljebb ideiglenes tetőzete, aminek azonban oszlophelyei nem maradtak meg. Az itt feltárt kohók közül legutoljára a 19. kohót használták, amely a 21. kohót váltotta fel. A 18. kohóban többször olvasztottak vasat, átégettebb, rongáltabb állapotban került elő. A 17. kohó, bár a 19. kohóhoz hasonlóan majdnem épnek mondható, részben már el volt fedve a 18. és 19 kohókból kikerült hulladékanyaggal. Hasonlóan korábban használták az igen szétégett 20. kohót, amellyel átellenben, a salakhalom alatt még egy további kohó feltételezhető. Az 500 feltárt fúvóka alapján a két műhelyrészben összesen legalább 500 olvasztásra következtethetünk. Ha 2,5 kg vas, (vagy acél) nyerését tételezzük fel egyegy olvasztásnál, akkor 1250 kg, vagyis egy és negyed tonna vasat állíthattak elő ebben a műhelyben. Egyegy kemencére az 500 olvasztásból 20-20 buca előállítását számíthatjuk, ez kemencénként összesen 50 kg vas nyerését jelentené

51

. Két kemencében (16., 19.) még aligha végezhettek ennyi olvasztást, a kemencék száma azonban néhánnyal több lehetett. Folyamatos használattal így egy-egy kemencét hozzávetőlegesen egy hónapig (20-30 napig) üzemeltethettek, figyelembe véve, hogy egy buca előállítása egész napos munka volt. A vasérc és faszén biztosítása azonban legalább ennyi időt vett igénybe, így egy vastömb nyeréséhez átlag 2-3 napot kell számítani, ami azt jelenti, hogy 2-3 hónapos időszakot vehettek igénybe a vasolvasztáshoz kapcsolódó munMk. Ezt az időszakot az évi munkarendben az évsza^uK változásai és a mezőgazdasági termeléssel összhangban tervezhette meg egy-egy önellátó vasas közösség. A tavaszi munkák és az őszi betakarítás elfoglaltságait figyelembe véve, nyári időszakban történhetett a vasérc gyűjtése és előkészítése, ami késő ősszel is folytatódhatott, lombhullás után a műhelyek felújítására, majd tél elején a faszénégetésre és a vasolvasztásra keríthettek sort. kohó Műhely mélys. torok A: fújt. ir. leírás 1. I. 105 cm DK Az 1. kutatóárokban a törmelékes rétegben, 105 cm mélyen jelentkezett egy agyagból épített kohó alja, 30 cm belső- és 45 cm külső átmérővel. A kohómaradványnak csak az erősen szürkére égett, ovális hátsórészü, elől nyitott, patkóalakú medencéje látható, felmenő falait teljesen elbontották a műhelygödör bővítésekor. A kohó felett 0,5 m vastag kohótöredék és vassalakréteget figyelhettünk meg, két méternyire D-re az árok metszetfalán már 1 m vastag volt a salakhalom törmelékrétege. 2. I. 100 cm DK A kohó a salakhalom É-i széle közelében található. Előtte 40 cm-re egy teljesen hasonló kohó medencéjének a Ny-i fele került elő, pár cm-rel mélyebben. Ennek a mellnyílása is D-i irányba, a patak felé nézett, a munkagödrének az alja megmaradt. 3. I. 100 cm К Az 1. kohótól ÉK-re, 70 cm-re eltérő tájolású, hasonló típusú kohó medencéjének részlete került elő. 4. I. 97 cm DK Az 1. árok E-i végén, 97 cm mélyen találtuk meg az első épebben megmaradt kohót, amelynek mellnyílása 32 cm széles. A mellnyílástól a kohó belső hátsó faláig 42 cm, keresztben pedig 39 cm a szürkére égett medence átmérője. A kékesszürke felületű belső tapasztás, oldalt 2, hátul 3 cm vastagon van szürkére égve, a hátsó részen szivacsos, salakos rárakódással. A belső kemencebélés narancssárgás, pirosba átmenő átégésén kívül, a kemence körül 10-14 cm szélességben piros égés figyelhető meg. A hátsó fal 15 cm magasan áll. Az oldalsó falak az átégésnél kb. 8 cm magasan maradtak meg. A munkagödör a kohó előtt jól kivehető, 120 cm átmérőjű. A kemence alján szivacsos salak látható.