Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében

AZ AVAR KORI ÉS X-XI. SZÁZADI VASKOHÁSZAT RÉGÉSZETI EMLÉKEI SOMOGY MEGYÉBEN 171 műhelyt, mint kohót láthatunk, mindenképpen őseredeti formájában mutatja a vasművesség korabeli jelentőségét. Ugyanakkor mellékesen utal egy olyan munkaszervezeti formára, amely a központi „nagyüzemek" koncentrált termelésén kívül esik, már-már a háziipari munka határát súrolja és nagycsaládi, patriarchális keretek között, vagy egy faluközösség munkájaként szervezi meg a vas előállítását és beszolgáltatását, esetleg értékesítését, cseréjét. Már - az ásatás végén Kaposvárra küldött - jelentésemben feltételeztem azonban, hogy a fenti profán magyarázatnál komolyabb megoldást kell keresnünk. Többről lehet itt szó, mint valami személyes üzenet egyszerű megnyilvánulásáról. Gondoljunk csak arra, hogy a kohó felizzításával jó 10-12 órás, nehéz munka kezdődött el, amelynek a sikere sokszor nem csak a vasasok tudásától és gyakorlati ismereteitől függött, hanem szerintük a földöntúli erők jóakarata, vagy éppen a gonosz szellemek rontó szándéka is befolyásolhatta. A felirat rontásűző szövegként is értelmezhető lenne, tehát varázsszöveg részletét is tartalmazhatja ez a néhány rovásjel, amelynek értelmezése az eddigi olvasatok mellet sem egyértelmű. Lehet tehát a szöveg a munka kezdetekor elmondott engesztelő könyörgés részlete, vagy esetleg a rossz szellemet elűző mondás lejegyzése. Utólag megismerve Vékony Gábor (következő dolgozatban olvasható) megfejtését, a fentiek miatt magam sem tartom kizárhatónak ezt az olvasati lehetőséget, amely közel áll az általam második változatként javasolt értelmezéshez. Hozzáfűzöm - most már Vékony G. szövegmegfejtésének ismeretében - hogy a Dániai Snaptunból (Horsenfjord) előkerült és Aarhusban a Moesgard Múzeumban őrzött egyik fújtatókövön (Essestein), a tűzhöz fordított oldalon ábrázolták egy arc maszkját. A maszk száján keresztbe futó vonalak alapján feltételezik, hogy a maszk Loki-t ábrázolja öszszevarrt szájjal

35

, hogy ne tudjon a fújtatóval együtt fújtatni. Kérdés, hogy az eddig feltárt sok ezer korai középkori hasonló fúvó

36 közül miért csak egy bodrogi leleten van rovásszöveg, hiszen, ha bevett rituálé tartozéka a felirat alkalmazása, akkor több esetben fel kellene tűnnie. És itt már érintkezik a kérdés a honfoglalás korában feltételezett szakrális kovácsmesterség problematikájával, amellyel kapcsolatban két hipotézis is felmerült

37

. Ahogy azonban egy a kereszténység előtti, központilag irányított pogány (sámán) szertartás-rendszenek nincs nyoma

38 a honfoglaló magyaroknál, ugyanúgy nem tudtuk régészeti leletekkel

39 igazolni a kende feltételezett szakrális kovácsnépének ezzel kapcsolatos hagyatékát, vagy akár a tárkányok szakrális kovács voltát a X. századi magyar társadalomban. A műhely teljes feltárása még nem fejeződött be, ezért az itt felvázolt kép az ásatok részéről is módosításra szorulhat. A műhelyhasználat rendszere a somogyfajszi műhelyével vethető össze, az ottani II. műhelyrész a bodrogi „C" műhelynek felel meg. A II. táblázatban feltüntettem az archeomágneses (AM) és C14 kormeghatározások eredményeit. Figyelembe kell vennünk, hogy a fizikai kormeghatározások hibahatára - a cserépkronológiához hasonlóan - nagyobb, mint a műhely használatának időszaka. Ezért a műhely belső időrendjére, a nagy számú mintavétel (2. kép) ellenére természetesen ezekből nem vonhatunk még le következtetést. Annál fontosabbak ezek az eredmények az egész műhelykomplexum keltezése szempontjából. Összhangban vannak ugyanis az ásatok korábbi megállapításaival, amelyek szerint - nagyra becsült bírálóink

40 elutasító véleményeivel ellentétben - a X. század első felére datálhatjuk műhelyünket. A fentiek miatt a rovásírásos lelet keltezése szempontjából nem elsőrendűen fontos, hogy melyik kohóhoz tartozott. Mindenesetre annak a 16-20 évnek egyikében készítették, amikor a műhelyt üzemeltették, feltehetően a 10.-16. évek között, amikor a 42. sütőkemencét is használták, majd az ezzel egyidős kohók hulladékaival kerülhetett a „B" műhelyet elfedő törmelék halomba. Abszolút kronológia: Kohótipoiógiai alapon a X. sz. első felére keltezhetjük Bodrog- Alsóbű kohóit. A műhely korábbi, mint az Imolái típus, későbbi, mint a Nemeskéri típus. A műhely alaprajzából következtetve, a Somogyfajsz - Somogyvámos csoporthoz hasonló munkaszervezetet lehet feltételezni. 2. Lásd Magyar Kálmán kerámia vizsgálatait, X. sz. 3. Lásd Márton Péter cikkét az archeomágneses keltezés eredményeiről

41

. 4. A 15. kemence előtti munkagödörből faszeneket gyűjtöttünk C-14 vizsgálatra. Az első két minta vizsgálatát még (Hertelendi Ede kezdte meg az MTA debreceni Atommagkutató Intézetében, de a kiértékeléseket már Szántó Zsuzsanna végezte

42

, aki az 1999. őszi ásatás faszénmintáit is vizsgálta. Az AM kormeghatározások X. sz.-ra elejére utaló adatsorai mellett a C14 keltezés legkésőbbi értékei mutatnak erre a korszakra. 7. KAPOSFÜRED, Deseda • Ák ? A: Stamler Imre terepbejárása, 1988. Köves út melletti domboldalon, a hídtól Ny-ra 150 m. Deseda patak víztározójához közeli szántón / Gombási erdő területén. Ders falu helye (?), Dershida, Ders nemzetségi központ (?). Kaposfüred - Somogyaszaló közt köves út. B: Kemencék darabjai a felszínen. Kohótelep helye. С: A szántás fekete foltjában, kb. 35-40 m kerületű területen sok 5-10 cm-es vassalak:, patics. Faszén. Középkori cserepek. D: Árpád-kori cserepek. E: STAMLER 1996, 1. ábra. 8. KAPOSVÁR, Nádasdi erdő • Ák ? A: Magyar Kálmán leletmentése a völgy É-i sarkában, a Kapós folyó árterülete mellett, homokos, agyagos partoldalon; 1973. B: 2 vasolvasztó kemence: Átm.: 1,2 m; magasság: 1,1 m. Egymástól 10-15 cm-re két agyag kemence eldózerolva. C: Agyagfúvókák, sok salakrög. Mellfalazatba foglalt fúvó. D: Árpád-kor? A szokatlanul nagy átmérő a kelta kohókra jellemző. E: KRM: RA IV/ 60./ 8./ 2. 646. MAGYAR, 1984, 2. ábra.