Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében

AZ AVAR KORI ÉS X-XI. SZÁZADI VASKOHÁSZAT RÉGÉSZETI EMLÉKEI SOMOGY MEGYÉBEN 169 ző rovásjelek már letörtek a fúvóka széléről. Rekonst­ruálva a töredék helyzetét a fúvócsövön (6. kép), ez a feltevés nem tűnik alaptalannak, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az ujjlenyomat az első rovást részben fedi, tehát legalább két fogással rótták fel a szöveget, ami hosszabb betűsorra enged következtetni. D: Keltezés. A műhelykomplexum belső időrendje. Relatív kronoló­gia: Bevezetésként megállapíthatjuk, hogy a műhely négy fő részre osztható (7. kép). Legkorábbi szakasza az „A" műhelyrész, amelynek bejárata D felé volt. A mű­helygödör jelentősebb Ny-i irányú bővítésére kb. a mű­helyhasználat 4. munkaévében került sor. Ekkor a ter­melés volumenét növelve újabb kohókat építettek, fel­tehetően ekkor nyitották meg a „B" műhelyrészt. A kö­vetkező periódusban (újabb 4.-5. év után), a 8-9. évben az „A" műhelyrészt ÉK felé bővítve a „C" műhelyrészt is kialakították. Ekkor nagyobb ütemben folyt a vasterme­lés, több vasas és segéd dolgozott a műhelyben, ezért sütőkemencét is építettek az „A" műhely É-i bővítése­ként megnyitott „D/1" mühelyrészben. A 42. sütőke­mence erősen kiégett sütőfelülete huzamos használat­ra enged következtetni. Feltételezhető, hogy újabb 4-5 év elmúltával, a ter­melés volumenét csökkentették, kevesebb kohót hasz­náltak, ezért a 42. sütőkemencét felhagyták és a „C" és a „D/2" múhelyrészek bővítése után, az ottani kohók melléktermékeivel feltöltötték. Ebben a periódusban töltötték fel a „B" műhelygödröt is, ekkor került a rovás­írásos fúvóka töredéke a műhelyhulladékok közé. Te­hát az első nagy vasolvasztási kampány időszakának utolsó éveiben, vagy rövidesen azután, vagyis a mű­helyhasználat 11-16. éve között. A következő nagyobb vasolvasztási kampány idő­szakában, a műhely utolsó 3-4 évében ugyanis a „B" műhelygödör-rész feltöltése fölé már újabb kohászati objektumok épültek (37., majd 41.), ezek már eltakar­ták a rovásírásos fúvótöredéket őrző réteget. Az utolsó periódushoz tartozott a 15. sütőkemence, abból az idő­szakból, amikor a több munkás ellátását részben szin­tén helyben készített ételekkel biztosították. A kenyér­sütő kemencék tehát a műhely rendszerébe illeszked­nek, egyidősek a műhely két - feltehetően középső és késői - periódusával (8. kép a és b). A kohók között a 21., 16., 17., 18., 26. számúak áll­nak a legkésőbb használt („C") műhelygödörben. A szomszédos (15. számú) sütő kemencével és annak („D/2") gödréhez csatlakozó 14. és 22. kohókkal az épebben maradt rész két műhelyhez tartozik és 9x9 méteres területet foglal el. Ezen a területen a kohóknak a toroknyílása, vagyis a felső része is viszonylag épen megmaradt. A fenti kohócsoporttól korábbi műhelyrész: a 6, 7, 12. kohókkal beépített („B") munkagödör, amelyet főleg a „D" műhelyrész törmelékével töltöttek fel, abból a pe­riódusból, amikor a 42., majd a 15. sütőkemence is mű­ködött. A „D/1" műhelyrészből a 35. és 44. kohóknál ké­sőbbi kettő-négy kohót a 15. sütőkemence munkagöd­rével később elbontottak. Ezek a nyomtalanul eltűnt, de a rendszer alapján kikövetkeztethető kohók az üzem 12.-15. évében működhettek, abban az időszakban, amikor a rovásírásos fúvókatöredék nagy valószínű­séggel a feltöltésbe kerülhetett. Egyelőre nem világos, hogy ezek a nagyjából 4-5 éves ciklusok (II. Táblázat) a műhely urának (feltehető­en a bő-nek, a nemzetségfőnek) időszakonkénti na­gyobb vasszükségletére vezethetők-e vissza, avagy a vassal adózó faluközösség gazdálkodásának, munka­szervezésének a földműveléshez, a határhasználathoz való viszonyából, az állandó szállás esetleges 4-5 éven­kénti váltásából következtek. Figyelembe véve, hogy mezőgazdasággal is foglalkozó faluközösség használta a műhelyt (egy sarló töredéke is előkerült itt), a parasz­ti gazdálkodás évi ciklikus rendszerébe kell beilleszte­nünk a vas előállításának munkaszervezését is. A következő táblázaton láthatjuk a műhely fő építési periódusait és melléktermék-tárolási módját (ez az elő­zetes vázlat a teljes feltárás befejezése után módosul­hat). A műhelyt hozzávetőlegesen 20 évig használhat­ták, egy-egy vasolvasztási periódusban átlag 2-3 kohót üzemeltetve. Évente csak 1-2 hónapig folyhatott a vas­olvasztás. Majd a következő évben jobbára új kohókat kellett építeni, mert a téli időjárás viszontagságai, főleg a fagyok tönkretették a partfalba vágott agyagépítmé­nyeket. A műhely fölött legfeljebb ideiglenes védőtető lehetett 33 , tartóoszlopok nyomai nem kerültek elő. A Pogány ér közelében, feltehetően erdős területen olvasztották a vasat. (A távolabbi szállás mellett pedig a kovácsműhelyben verték a vasat). Feltételezhető hogy a közeli két vassalaklelőhely hasonló rnó re tő ko­hó-műhelyeket takar. A három műhelye ^. t időben együtt kb. 60 évet fog át. Nem csak a gyepvasérc telep kimerülését kell figyelembe vennünk, hanem a faszén­nek való tölgyerdő irtásának ütemét is, továbbá az er­dőirtáson folytatott földművelés több-nyomásos rend­szerét, a szántóföld pihentetését, váltását. Ezzel függ­het össze, hogy a kohótelepen csak két alkalommal építettek kenyérsütő kemencét, feltehetően akkor, ami­kor a falu határának távolabbi részén folyt a munka és talán akkor maga a lakóterület is távolabb esett és ezért az egész nap keményen dolgozó kohászoknak nem tudták a faluból kihozni a főtt ételt. Ebben a két időszakban feltehetően nők is dolgoz­hattak a műhelyben, akik a fúvókák készítésében, eset­leg a kohók fúvatásában is közreműködhettek. Nem zárhatjuk ki egyelőre azt a lehetőséget sem, hogy ez az esetlegesen alkalmazott felirat a fúvó fallikus formájára utal. A kora középkori bizánci és bolgárszláv hatásra kitett Somogy területén talált fúvólelethez joggal hut hatjuk fel analógiának azt a XI. századi bizánci csont reliefet, amely egy ládika oldalát díszíti és kovácstűz­hely (Mamzer szerint kis kohó) mellett Ádámot és Évát ábrázolja. Ádám fogóval kovácsüllőre tartja a somogy­fajszi bucához hasonló vastömböt, amelyet nagy len­dülettel kalapál. Éva a tűzhely másik oldalán két har­monikaszerű, tölcséres formájú fújtatóval felváltva fú­vatja a levegőt, izzítja a lángoló faszenet 34 . Vélemé­nyem szerint az ábrán inkább vasfeldolgozó kovács-

Next

/
Thumbnails
Contents