Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
116 MAGYAR KÁLMÁN A Bodrog-alsó-bűi korai magyar rovásjelekről tartandó kerekasztal megbeszélésre. A felkért hozzászólók: Benkő Lóránd, Harmattá János akadémikusok jelenlétében, valamint Hajdú Péter, Róna-Tas András akadémikusok és Fodor István régész-kandidátus írásos véleményének felolvasásával megtörtént a szakmai bemutató és az azt követő vita. 31 A vita előtt Magyar Kálmán ásatásvezető vázolta-diavetítés segítségével-a lelőhely történelmi jelentőségét, valamint az 1979-1999. között ott végzett régészeti kutatásait. Megtörtént a rovásírásos leletnek és lelőhely körülményeinek a bemutatása is. A különböző, zárt és behatárolható rétegekben lévő kerámiák és a vizsgált természettudományos eredmények (C14-es és az archeomágneses vizsgálatok ) alapján az ásatásvezető a rovásírásos leletet a X. század első felére keltezte. 32 A természettudományos eredményeket-különböző táblázatok alapján-Gömöri János, a VEAB Iparrégészeti Bizottságának alelnöke is értékelte. Elkészítette -közel 1200 fúvóka alapján-a fúvócsöveken megtalálható különböző díszítések, vagy esetleges jelek, nyomok rendszerét. Rekonstruálta rajzban a rovásírásos darabunknak az eredeti tárgyon való elhelyezkedését.33 A feltárt műhelyünkhöz tartozó tárgy X. század első felére történő keltezését-az ugyancsak itt felszólaló-Márton Péter egyetemi tanár archeomágneses vizsgálati eredményei is megerősítették^ A rovásjelek értelmezését és a javasolt olvasat bemutatását-az ásatásvezető által a rovásírás megfejtésére felkért-Vékony Gábor egyetemi docens végezte el. 35 Vékony Gábor „funák, funék" olvasata, amelyet a székely-magyar rovásírás betűrendszere alapján fejtett meg, a jelenlévő, valamint a távolmaradó hozzászólók véleménye szerint is vitatott volt. 36 A lelettel kapcsolatos legpozitívabb véleményét Róna-Tas András professzor fogalmazta meg. „Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az alsó-bűi leletet kiemelkedően fontosnak tartom. Ami ennél fontosabb az az, hogy a lelet kora és előkerülési helye miatt fontos láncszem a kelet-európai írások és a székely írás közötti űr kitöltésében." írta Róna-Tas. 37 Gondjaink Fodor lstvánnak-a nyár óta követhetőkülönböző „objektív" szakmai véleményeivel kapcsolatban támadtak. 38 Fodor szakmai bennfentesként kívánta „helyretenni" a lelet előkerülésénél és az értékelésénél-szerinte fellelhető-hiányosságokat. Mind a kerekasztalhoz eljuttatott írásos véleményében, mind a Históriában Vékony Gáborral folytatott „vitaírásában" reklamálja, hogy a lelőhelyet bejelentő és többségüket felfedező Stamler Imre pedagógus és helytörténész nem szerepel a somogyi vaskohászat kutatása terén felmutatott érdemeiért-kellő súllyal. 39 Bizonyítható az, hogy szakmai szintjének megfelelően mi is elismertük, főképpen a nagymértékű leletbejelentési munkásságát. 40 Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy Stamler Imre az 1999-es márciusi feltárásnál nem vett részt. Ezt a munkát anyagilag nem a Dunaferr, nem az önkormányzatok, hanem a Nemzeti Kulturális Öröksége Minisztériuma támogatta. 41 Ilyen minőségükben a leletünkkel kapcsolatban nem idézhetjük őket! Mint ahogy felesleges lenne idéznünk a bérmunkásként cserépmosást végző pedagógus feleség ún. felfedező tevékenységét. Ő-az ugyancsak ott is dolgozó - Halász Andrással csupán szakmai utasításunk és ellenőrzésünk alapján végezte munkáját. 42 Ő volt az még ráadásul, aki a legnagyobb titokban lemásolta a rovásjeleket és azután; férjével együtt-engedélyünk és a ránk való hivatkozás nélkül-leközölte azokat egy heti magazinban. 43 Kíváncsian kérdezem Fodor Istvántól, hogy mit szólna ahhoz, ha minden ásatásán az ásatási munkásai „fedeznének" fel pl: öveket, díszítéseket, vagy különböző tárgyakat? Sőt azután még „rohannának" is leközölni azokat valahol? Ilyen jogosítványai sem az ásatási kubikusoknak, sem a cserépmosónak a mi tudomásunk szerint nincsenek! (Mennyi mindent „találtam volna" én is pl. egyetemi hallgató koromban Egerben vagy Monpellierben, ahol cserépmosásokat is végeztem az ásatásokon!) Fodor István kifogásolja azt is, hogy miért nincs pontosan kohóhoz kötve a rovásírásos leletünk. 44 Vagyis, ha nem lehet sem a 11. vagy a 13. kohóhoz kötni, akkor miért nem kötjük például a 12. kohóhoz, vagy egyáltalán hogyan is érti a megjegyzését? Nem az lenne a hamisítás, ha ahhoz kötnénk, ahol nem volt? Mert a 11. és a 13. kohó között, a törmelékes, kohósalakos, fúvócsöveket is tartalmazó kohófeltöltési réteg alján találtuk.« Fodor a rádiótól kezdve a fent említett két publikációs helyen 46 kifogásolta a hullámvonalas kerámiákkal való keltezéseinket. Nyilván ezeket a szántóföldön szétszórtan fekvő cserepek esetében nyugodtan teheti! Viszont az itteni műhelyünk egymás fölött következő pusztítási szintjeiben lévő kerámiáknak nagyon fontos statigráfiai értékük van. A mi esetünkben például a X. század első felében elpusztult és feltöltött műhely egyenetlenül meglévő gödreibe, így a rovásírásos leletünk pusztulási rétege fölé is, egy XI-XII. századi lakótelepülés szemétgödrei kerültek. 47 Ezek alapján megállapíthattuk azt, hogy az általunk feltárt vaskohászati műhely nem működhetett tovább a X. század első felénél. Tehát a működésénél használt rovásírásos fúvókatöredék sem lehetett későbbi, vagyis nem tartozhatott a XI-XII. századi lakótelepülés felette lévő szemétgödréhez. Fodor még azt is kifogásolta, hogy „miért tártuk előbb a sajtó elé a leletet és nem vártuk meg vele a szakmai kiértékelésüket". 48 Megfeledkezik arról, hogy az éppen általa dicsért Stamler Imre és Berkesi Gyula, Kiss Ágota voltak a leletünk jogellenes és gyors sajtóközlői. 49 Kőszegtől Miskolcig meghívott előadóként jóval előttünk ismertették és értelmezték a rovásírásos darabot, sőt még külföldre is eljuttatták-az ásatókról szóló lesajnáló, sőt lejárató szövegeiket. 50 Ebben a közegben-közel három hónapos hallgatásunk után- a sajtó felé nekünk is lépnünk illett már! Rövid kutatástörténetünkben-a terjedelem hiánya miatt-nem tudunk foglalkozni az eddig felmerült, különböző megfejtési kísérletekkel sem. 51 Legutóbb, a 2000. január 10-én a Király István Szabolcs megyei múzeumigazgató által szervezett-kaposvári, ún. megyeházi konferencián mindhárman:
