Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

L. Kapitány Orsolya: A kender feldolgozása Belső-Somogy falvaiban

A KENDER TERMELÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA BELSŐ-SOMOGY FALVAIBAN 337 A házivászon felhasználása A házivászont a paraszti élet minden területén alkalmazták. A viseletben, a lakásbelsőben, a háztartásban, a szokások gyakorlásánál, ünnepi alkalmakkor csakúgy, mint a gazdasági életben. Jelen tanulmány nem tér ki a viseletben alkalmazott módozatokra, mert ezzel Knézy Judit és U. Kerékgyártó Adrien korábban foglalkoztak.(44) Most azokat a textileket vettük számba és készítettük el mintagyűjteményüket, melyeket az élet más területein használtak és bekerültek a Rippl-Rónai Múzeum vagy a Csucgói Városi Múzeum néprajzi gyűjteményébe. A lakásbelsőben és a háztartásban használt vászon alapanyagú textíliák közül jelentős szerepet töltöttek be az ágyneműk. A szalmazsáknak valót, a durvább minőségű kenderkóc fonalból szőtték, négy szélből állították össze oly módon, hogy középen nem varrták teljesen össze. Ezen a nyíláson keresztül tudták minden nyáron friss szalmával megtölteni az ágyba valót. A lepedőt finomabb minőségű fonalból, általában len és kender keverékéből szőtték. Két szélből állították össze, és saját szálával öltögették össze. A tollat az idősebbek a legutóbbi időkig küttőpárnába tették, amit a legtöbben takáccsal szövettek. Ezt a sűrű, spirális szövésmódot 4 nyüst alkalmazásával érték el. Ezt a fajta szövést parasztszövőszéken csak nehezen tudták csinálni, kevesen is értettek hozzá, ezért inkább takácsra bízták. Rinykovácsiban Göncz Ferencné (szül. Mátés Katalin, 1882) a küttőnek és a zsáknak valót is maga szőtte meg négy nyüst segítségével. Kovács Ferenc-né (szül. Göncz Erzsébet, 1908.) és unokája a mai napig őriznek ezekből néhányat. Ágyterítőt, ágytakarót is készítettek házi szövésű vászonból, de ennek a szerepét a XIX. század végére már átvették a gyári készítésű darabok. A Csurgó környékiek az I. világháború előtt szívesen mentek el akár Fiúméba is, hogy a lány stafírungjába megvegyék a gyári készítésű ágytakarókat. A vászonból készült abroszok a legutóbbi időkig megőrizték helyüket és szerepüket a háztartásokban. Két szélből állították össze, a hétköznap használatosakat általában öltögetéssel illesztették egymáshoz, míg az ünnepre szánt szőttesekhez, a szlovák területről érkező rövidárú kereskedőktől vásároltak kb. két - három ujjnyi széles, gyári szalagokat- népi nevükön "csehtótót"- a szélek összeeresztéséhez. A vásáron vett "csehtóton" kívül, maguk által készítettet is használtak. A szedett mintasorból állítottak be egyet, ami a vászon szélessége miatt nem mindig ért végig, ezért gyakran toldották is. Hétköznap csak síkfejtős abrosz került az asztalra, ilyent használtak rétes nyújtáshoz is. Csak ünnep alkalmával terítettek díszesebb darabbal. A csurgónagymartoní reformátusok körében használt ünnepi abroszok közül, ki kell emelni a keresztelő abroszt. Anyaga cérnavászon volt, bordó pamuttal szedett mintával. Méretét minden esetben a komák száma határozta meg, mert minden komának oda kellett férni ahhoz az asztalhoz, amelyik ezzel volt leterítve, különben sértődés lett belőle.(45) A szobában álló bútorok közül csak a sublat, illetve a kászli volt az, amelyet vászonterítővel terítettek le. Ezeknek a textileknek a két végét szedettes hímmel és rövid rojttal díszítették. A csurgói gyűjtemény őriz egy pár függönyt is, amit szőttesből készítettek. Ez a szőttes már átalakított volt amikor bekerült a gyűjteménybe, ezért eredeti funkcióját nem ismerjük. Ugyanilyen megoldással találkoztunk egy falvédőnél is, amely szintén egy átalakítás eredménye lett. A vizsgált községekből származó vászonneműk között a szakajtóruhák gazdag változataival találkozhatunk mind a két gyűjteményben. Az egy szélből négyzet alakúra szabott és szegett textileket a kenyérsütésnél használták, a szakajtókosár aljára fektették, és erre helyezték a kenyértésztát. Az edények törléséhez a konyhában használatos törlőruhák a szakajtóruhákkal rokoníthatók, mert formájukban és méretükben is megegyeznek A szakajtóruhákat és törlőruhákat is síkfejtősre szőtték, csak a csíkok számában és azok elrendezésében mutathatók ki kisebb eltérések. A gyári szövésű konyharuhák megjelenését követően, a parasztszövőszéken is szőtték az un. "körülcsíkos" változatokat. Törölközőből is készítettek hétköznapra valót csakúgy, mint díszes darabot, amit a kendőtartóra tettek reprezentációs célból. A szedett hímmel díszített törölközők végét gyakran rojtozták, esetleg felirattal, monogrammal is ellátták. A szőttesek közül kiemelkednek a szokásokhoz használt darabok. A leggazdagabban díszítették a vékaruhákat, melyekből szép számmal kerültek be a múzeumokba is. Ezekben az egy szélből készült szőttesekben vitték a református falvak fiataljai egymásnak mátkázó vasárnap a komatálat, de ezt használták a fejvékák letakarására is. A halottas textilek nem hasonlíthatók a többi szőtteshez. A lepedőt finom "boti" fonalból szőtték, többnyire fehér, piros vagy bordó felszedéses mintával (az életkortól függően), a szélére pedig széles kézi horgolású, vagy gyári csipkét tettek. Ez került a hidegágyra a "kihalottozáskor", és ezt tették a koporsóba is. A csökölyiek az idős halott feje alá sárga (sáfránnyal festett) fonallal, felszedéses mintával díszített párnahéjat tettek. Abrosz, tükörruha és dísztörölköző is tartozott a halottas garnitúrához, amivel a szobát díszítették fel. A gazdasági életben használt vászonneműk durvább minőségű fonalból készültek. Szőttek belőle ponyvát, zsákot és vetőabroszt mindig a "szükségnek" megfelelő mennyiségben.