Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

L. Kapitány Orsolya: A kender feldolgozása Belső-Somogy falvaiban

336 L. KAPITÁNY ORSOLYA Csökölyben Kiss Mihályné (szül. Csordás Zsófi, 1898) rendszeresen szőtt megrendelésre. Kaposvárra is szállított a Tolnai nagykereskedőnek évente kb. ezer rőf vásznat. A faluban többen voltak olyan asszonyok, akik ennek a kereskedőnek dolgoztak. Malonyaynak már a századfordulón feltűnt, hogy e térségben, ahol igen jelentős a paraszti szövés, mégsem találni régi szőtteseket. Ennek okát a temetkezési szokásokra vezette vissza." A halottal ugyanis veletemették fehérneműjét mind, ládástul. Ha fiatal lány meghalt, tulipános ládáját az egész kelengyével együtt a ládába helyezték el s ládát a halottal együtt mindenütt eltemették. így kerültek a díszes és értékes szőttesek a föld alá."(43) Talán ennek is betudható, hogy e területen nekünk sem sikerült 1880-1890-nél régebbi darabot találnunk. A századfordulótól kezdődően azonban több háztartásban is maradtak fenn szép számmal vászonneműk, melyek sorsa a háborút követően eltérő módon alakult. Egy 14 holdas gazda lánya Szálai Józsefné (szül. Pecséth Erzsébet, 1924) Alsókban 40 db lepedőt, 30 db abroszt, 20 törölközőt kapott a stafírungjába, amit aztán szép lassan - az 1960-as 70-es években - a kanizsai piacon eladogatott, mert hét gyereke volt és kellett a pénz. Varga Istvánné (szül. Gonosza Erzsébet, 1924.) porrogi lány volt. Lánykorában még Porrogon minden háznál szőttek. Ő már 14 évesen szőtt, "mintázott". Az apjának 16 hold földje volt, jó módban éltek. Porrogon először az ő stafírungjába került paplan, amikor férjhez ment, de még szőttesek is szép számmal voltak benne. Pontosan már nem tudta, hogy hány darab, csupán arra emlékezett, hogy szakasztó ruhából és kosárruhából összesen 100 darabot kapott. Ezeket aztán szép lassan eladogatotta, a maradékot pedig a gyerekei között szétosztotta. Gyűjtésünk során Csurgónagymartonban és Szentan megpróbáltam felmérni, hogy az egyes háztartásokban mennyi szőttes maradt fenn napjainkig. Csurgónagymartonban két családnál Kokas Sándoréknél és özv. Kovács Jánosnénál végeztünk teljes körű felmérést. Szentán Laki Józsefné tulajdonában megmaradt szőtteseket vettük számba. Ezeket a mintavételszerű felméréseket azért végeztük Csurgónagymartonban - az említett két háztartásban -, mert a falu asszonyainak ismeretei szerint itt maradt meg a legtöbb szőttes. Szentán pedig azért választottuk Laki Józsefnét, mert az adatközlő törzsgyökeres és a családtagok nem hordták szét az egyes darabokat. A felmérés eredménye csupán reprezentatív értékű, de jól példázza azt, hogy a közel ötven éve megszűnt, egykor oly jelentőséggel bíró, a parasztasszonyok munkarendjében kiemelt helyet betöltő munka eredményéből mi maradt meg napjainkig. Csurgónagymartonban a Kokas család volt az egyetlen, ahol a szőtteseket több generáción át őrizték és nem adtak el belőle, hogy a család átmeneti pénzhiányát enyhítsék, azonkívül használták is őket rendeletetésüknek megfelelően. Nagyobb mennyiségű textil elvitele a háztól szóba sem került, mert a fiatalok már nem tartottak rá igényt. Kokas Sándorné (szül. Kovács Katalin, 1943. ref. vallású) tulajdonában volt 1995-ben : 2 db halottas lepedő 1 db halottas tükörtakaró 44 db abrosz 18 db törölköző 19 db vékaruha 7 db kosárruha 20 db szakasztó ruha 15 m türetvászon Kovács Jánosné (szül. Kovács Erzsébet 1924. ev. vallású) tulajdonában megmaradt: 25 db abrosz 18 db vékaruha 4 db törölköző 1 db halottas lepedő 3 m vászon Szentán Laki Józsefné (szül. Bencsik Anna, 1911. rom. kat.vallású) tulajdonában megmaradt szőttesek I db díszkendő II db szakasztó ruha 5 db abrosz 1 db halottas lepedő 1 db lepedő 2 db törölköző Ezt a felmérést lehetett volna folytatni, de úgy gondoljuk elégségesek a fenti adatok ahhoz, hogy érzékeltessük azt, hogy az idősebb generáció, akik még gyerekként részt vettek, vagy csak éppen ellesték a szőttesek előállításának műveleteit, igyekeztek megőrizni az elődök hagyatékát oly módon, hogy egyben használóik is voltak azoknak. A textilek használaton kívülre kerülését segítette a hagyományos paraszti élet rendjében bekövetkezett változás, a szokások lassú átalakulása és megszűnése is. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a vizsgált területen 1982-ben Csökölyben Illés Mihály szőtt utoljára a lánya lakodalmára 6 db paraszthímes abroszt, hogy egyforma abrosszal terítsenek a 200 vendégnek. A szövéshez lenfonalat, szövőfonalat és piros pamutot használt. Illés Mihály korábban is szőtt főleg lepedőket, halála előtti évben (1990-ben) rongyszőnyegeket készített a család számára. Illés Mihályné elmondása szerint a férje a szövést gyerekként leste el az idősebb asszonyoktól és mindig szeretett vele foglalkozni.