Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Honti Szilvia - Kiss Viktória: A mészbetétes kerámia kultúrája korai időszakának leletei Somogy megyében

A MÉSZBETÉTES KERÁMIA KULTÚRÁJA KORAI IDŐSZAKÁNAK LELETEI... 51 míg a vörsi sírok valamivel fiatalabbak, már közelebb állnak a fejlett észak-dunántúli időszakhoz -Id. a mély tálakat peremből induló fülükkel, és díszítésük technikájával, vagy az S-profilú bögréket. A CXXI. sírban a csak a fejlett északi mészbetétes kerámiára jellemző vékony vonalak és pontok kombinációjából álló mészbetétes díszítés megjelenése is ezt mutatja, míg Jután erre a díszítőmódra csak egyetlen példát találunk. A jutai sírokba temetkező népesség életében tehát az észak-dunántúli jellemzők kialakulása éppen csak megindult, és a késő kisapostag - korai mészbetétes fázishoz közel álló kora miatt még számos közös (északi és déli) jellegzetességet hordoz. Ezzel magyarázható a korai déli csoport egyes formáinak és díszítési jegyeinek megléte, ugyanakkor mások (pl. rácsminta, sűrű vonalkötegdísz az edények alsó részén) hiánya, és a későbbi déli edények feltűnése.

83 A vörsi temetőbe is ebben az időszakban kezdtek temetkezni; itt a folyamatos fejlődés is megfigyelhető a mészbetétes kerámia kultúrája későbbi időszakaiban. A korai mészbetétes korszakba tartozhat a szintén Somogy megyei Buzsákról származó leletegyüttes egy része is: a tálfazék töredék és a hordóalakú edény jó párhuzama a jutai leleteknek, míg az alacsony talpon álló tojástartót(?) díszítése szintén az említett időszakba sorolja, formája azonban a karcsúbb, későbbi típus felé mutat.

84 A Balatontól északra eső területen a korai észak-dunántúli csoportba sorolható a Balatonfűzfőről

85 származó edények egy része (a hordóalakú edény, a mély tál, a fazék és talán a tojástartó a kis fedővel), és a Balatonalmádi-Káptalanfüreden feltárt temető

86 egyes sírjai, továbbá a már említett Ősi-i és bakonyszentlászlói leletek. Ettől a területtől északabbra ugyanebben az időben a tokodi csoport fiatalabb időszaka illetve az ebből kifejlődő korai esztergomi fázis leletei találhatók meg (10. kép). Jelentősége miatt külön is foglalkoznunk kell a vörsi CXXI. sír urnaalakú edényén megfigyelt stilizált emberábrázolással (XI. t. 1.). A rajz elnagyoltan bekarcolt, fején két benyomott pontkör jelzi a szemeket, a felsőtestet függőleges, a karokat vízszintes bekarcolások mutatják. A körte alakú alsó rész valószínűleg bő szoknyát imitál, ennek körvonalában is megfigyelhetők pontkörök. A lelőhelyen a talajviszonyok miatt az edények többségénél a mészbetét nem maradt meg, ebben az esetben is csak valószínű, hogy az ábrázolást mésszel töltötték ki, így a szemek nem látszhattak. Ez a motívum megegyezik az ún. emberalakos bronzcsüngőkkel; a vörsi ábrázoláshoz leginkább az Öreglakról előkerült szórvány bronzcsüngő hasonlít.

87 A bronzcsüngővel együtt múzeumba került, sírokból származó kerámia az észak-dunántúli csoport klasszikus időszakába sorolható, és így alig fiatalabb leletünknél.

88 A kölesd-nagyhangosi leletben is megtalálhatók e csüngő változatai,

89 de a leletegyüttes összetartozása vitatott.

90 Szintén nem egyértelmű a Méhi/Vcelince lelőhelyen, koszideri kincsben talált töredékes csüngő datálása.

91 Az emberalakú csüngővel megegyező ábrázolás feltűnése a vörsi CXXI. sírban mindenesetre bizonyítja, hogy ezek a mészbetétes kerámia kultúrája idősebb szakaszának elejétől előfordulnak a kultúra leletanyagában. A tárgyalt formát az ún. fésűcsüngők - melyek valószínűleg férfialak stilizált megformálásai - "női megfelelőjeként" értékelte a kutatás.

92 A fésűcsüngők ábrázolását is megtaláljuk edényeken, szintén az észak-dunántúli mészbetétes csoport területén.

93 így egy Nagylókról származó függeszthető edényen

94 és egy hasonló formájú és díszítésű edényen a közöletlen siófok-balatonszéplaki temető 70. sírjának anyagában.

95 Ugyanez a motívum tűnik fel Mosonszentmiklós-Jánosházapusztán a 19. sírban, egy urnaként használt függesztőfüles korsón.

96 Az említett ábrázolások a mészbetétes kerámia kultúrája klasszikus (fiatalabb) időszakából származnak, és egykorúak a csüngők használatának/viseletének idejével. Edényeken való megjelenésük felveti ezek különleges jelentését, alátámasztja a csüngők esetében is azok amulettként vagy votív ékszerként való értékelését.

97 Mindez azért is fontos, mert korábban csak az itt tárgyaltnál későbbi időszakból, a (Szeremle-)Dubovác-Zuto Brdo kultúra területén előkerült harangszoknyás nőszobrocskákról ismertük a fésúalakú csüngők ábrázolását.

98 10. kép: A mészbetétes kerámia kultúrája korai szakaszának leletei a Dunántúlon. A Tokodi és esztergomi csoport: 1. Dunaalmás, 2. Nyergesújfalu-Viscosa gyár, 3. Nyergesújfalu-Eternittelep. Észak-dunántúli csoport: 4. Bakonyszentlászló-KesellőhegyI. földvár, 5. Ősi-Deák-dűlő, 6. Balatonalmádi-Káptalanfüred, 7. Balatonfűzfő- Mámapuszta, 8. Vörs-Papkert-B, 9. Buzsák, 10. Juta-Szarvasmarhatelep. • Dél-dunántúli csoport: 11. Szakály-Vágóhíd, 12. KőlesdTéglagyár, 13. Dombóvár-Újdombóvár, 14. Lengyel, 15. Bonyhád-Varasd, 16. Decs-Városhely-dűlő,17. SzebényFarkaslik, 18. Szebény-Kétgáttető, 19. Alsónyék, 20. PécsMecsekszabolcs, 21. Pécs-Makáralja, 22. Szajk-Téglagyár, 23. Villány.