Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).
ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 461 mellett az 1950-es években ő szerkesztette a Nagy Magyar Színészek és a Magyar Színháztörténet с alapmunkákat. 1934 januárjában elmarasztaló cikk jelenik meg a társulatról az Uj-Somogyban. A vád az, hogy túl sok könnyüműfajú darabot játszanak, azaz a közönség a pénzéért nem kap semmit. (Ugyanez az újság egy kicsit később az Alapi társulattal kapcsolatban pedig épp a „nehézkes" drámák ellen emelt kifogást.) Próbálkoztak Tolnayék irredenta darabok bemutatásával is (PL: Üzen a Hargita), mely a sajtó szerint ugyancsak nem keltett különösebb érdeklődést a városban. A lapok végezetül megállapodtak abban, hogy a közönség meg van elégedve a társulattal, mert „soha sem a színre vitt darab tartalmát kutatja, hanem színész kedvenceinek játékát nézi." Az érdeklődés fokozása céljából a társulat a hangsúlyt a látványosságra helyezte. Az elszánt erőfeszítések egyik csúcspontját jelentette az, ami 1934 pünkösdjén történt. Ekkor Kaposváron Tolnay Andor féle társulat szabadtéri előadást mutatott be. A Turul pályán (azon a helyen, ahol ma a megyei rendőr-főkapitányság épülete áll) adták elő Offenbach Szép Helénáját. Hont Ferenc rendező mindent megtett a siker érdekében: újszerű, modern megoldásokra törekedett (Paris például kerékpáron rabolja el Helénát). Eredeti ötleteiktől biztos bevételt reméltek. Ennek ellenére ez az előadás is ráfizetéses volt. (A két bemutató Tolnay sajtónyilatkozata szerint 2000 pengőbe került, s mindössze 1300 pengő bevételt eredményezett. 63 ) „...a tavaszi szezonok nem sikerülnek Kaposváron, mert a közönség inkább a parkokba jár, mint színházba, s a nyaralási költségeiket spórolják össze az emberek." 64- nyilatkozta a polgármester. A bűnbakkeresésbe még a rádió „áldatlan" hatását is belekeverték... Tolnay, hogy az új évadot sikeressé tegye, átszervezte társulatát. Újra játszották sikeres darabjaikat, a Mágnás Miskát („amely többet ér minden francia darab finomkodásánál" - mondták), a Marica grófnőt, a Bál a Savoyban-t. A meghívott vendégművészek száma is nőtt. Fellépett Jávor Pál, Rózsahegyi Kálmán, (akik már a film segítségével országszerte nagy népszerűségre tettek szert,) szerepelt Gyenge Anna, a New York-i Metropolitan énekesnője, Érdy Pál és Szűcs László a M. Kir. Operaház tagjai is. A műsor zömét ismét az operett alkotja. A társulat és a színügyi bizottság is tudta, hogy lehetetlen egy társulatot fenntartani, ha csak olyan darabokat adnak elő, amelynél pusztán a művelt nagyközönségre lehet számítani. Erről tanúskodik dr. Kovács Soma polgármester-helyettes cikke is, amely még 1930 július 1-jén jelent meg a Színészek Lapjában „Alkalmasak-e az operettek a nemzeti érzés felkeltésére és ébrentartására?" címmel. Véleménye szerint az operett is fokozhatja a nemzeti érzést, sőt, nagyobb hatást válthat ki, mint a direkt politizáló irredenta darabok. Tolnayék operett-műsorán szerepeltek a klasszikusnak számító Offenbach, Lehár, Kálmán Imre művei, de a fiatal szerzők is (Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs,
