Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 455 1923 augusztusáig a megyében 36 tanító és óvónő kap állást. 44 A válság idején a példátlan mértékű elszegényedés igen nagy teret kap a helyi lapokban. Az alsóközépré­tegekhez tartozó pedagógusokat, elsősorban a tanító­ságot, különösen a kezdőket, az állástalanság veszé­lyezteti. Jellemző esetként említi az egyik cikk, hogy a Marcalihoz tartozó Gomba községrész egyetlen tanítói állására hatvanan pályáztak. 45 De akiknek volt állásuk, azok is gyakran írtak megbecsültségük hiányáról, anyagi gondjaik sokasodásáról. Az 1931/32-es tanév végén nyilvánosságra kerül, hogy jó néhány tanító ti­zenhat hónapja semmiféle járandóságot nem kapott. 46 Egy vidéki tanítógyűlésen a súlyos helyzetet így fogal­mazták meg: „A valamikori csendes, elégedett tanítói lakba a nyomor kopogtatott be..." 47 „Tömörül az állás nélküli ifjúság." - olvashatjuk a Belső Somogy с hetilapban 1934-ben. „Tízgyerekes családok tanító fiai nem tudnak elhelyezkedni. Egy ál­lásra 100-120-an is pályáznak és a korteskedés telje­sen lejáratja a tanítói tekintélyt." A helyzet - a cikk szer­zője szerint - úgy javítható, ha nem adnak állást magas állású, illetve tehetős családfenntartók feleségeinek. „Az ifjúság nem szellemi ínségmunkát akar, hanem tisztességes állást kér és követel. Nem lehet mindent Trianonra hárítani" 48 . - szögezte le véleményét a cikk­író. Sűrűn cikkeznek a tanítók túlzott iskolán kívüli megterheléséről. Egy 1938-as cikk bemutatja, hogy mi mindennel kénytelen foglalkozni egy 1200 lelkes so­mogyi falu tanítója. A tűzoltó egyesület elnöki tisztétől a színjátszó csoport vezetésén át a legeltetési bizottság jegyzői megbízatásáig igen széles a skála. 49 Egy má­sik cikkből megtudhatjuk azt is, hogy évente 2700 dip­lomás kerül ki az egyetemekről, főiskolákról, közülük azonban csak 1700 tud elhelyezkedni. „Mi lesz a többivel?" 50 - teszik fel a kérdést. Az Uj-Somogy hasáb­jain felháborodva ostorozzák az idősebb nemzedéket, azokat, akik ifjabb kollegáik elől elállják az érvényesü­lés útját: „Ezek a fiatalok, akik 30-40 éves korban sem családot alapítani, sem a közéletben elhelyezkedni nem tudnak, élő vádként állnak az idősebbek, a fös­vényszívű aggok előtt, akik álláshalmozásukkal 8-10 ember életlehetőségét habzsolják és részvétlenek a fi­atalabb értelmiségiek sorsa iránt." 51 A drasztikus „megoldást" a háború hozza majd... Kaposváron a népoktatás helyzete az 1921 decem­ber 29-i polgármesteri jelentés alapján az alábbi képet mutatja: 52 A városban 1930-ig két új elemi iskolaépület készült el. Mindkettő a munkásnegyedekben szüntetett meg áldatlan állapotot. A Cigli iskolát a Pécsi úton (a Cukor­gyár tövében) épült tíztantermes, a Cseri úton pedig öttantermes iskola váltja fel, mindkettő állami költség­vetésből készült. Abe nem írt tankötelesek száma a szigorú minisz­teri rendelkezés hatására 1927-ben 177, míg 1928-ban 153 gyermek. 1935-ben pedig az Uj-Somogyban azt olvashatjuk, hogy a tanköteles gyerekek 5 %-a a szülői gondatlanság illetve maradi felfogás következtében nem jár iskolába s a városban csavarog. 53 Az írni-olvasni tudók számarányában - részint a tankötelezettségi szigornak köszönhetően, részint az analfabétizmus felszámolására tett erőfeszítések (isko­lán kívüli népművelés) hatására - jelentős javulás kö­vetkezik be. Az eredmények különösen Kaposváron látványosak. A megyében 1890-ben a hat éven felüli lakosság 36,2 %-a, 1930-ban 9,2 %-a, 1941-ben 8,1 %-a analfabéta. Ezzel szemben Kaposváron 1890-ben 38 %, 1930-ban 8,1 %, 1941-ben pedig már csak 6,9 % az írni-olvasni nem tudók aránya. (Ez utóbbi már 3 %-kal az országos átlag alatt van.) Kaposvár középiskolái között nagy népszerűség­nek örvendtek a polgári iskolák. A fiúpolgáriban 1921­ben 320 tanulót 10 tanár tanított. Helyhiány miatt eb­ben az évben 60 tanulót kellett elutasítani. A leánypol­gáriban ugyanebben az évben 304 leánytanulót 11 ta­nár oktatott. Az iskola értesítőiből a 30-as évek eleji válság hatására az alábbiakat olvashatjuk: „Minthogy a nőnek a kenyérkereseti pályán a jövő viszonyok szű­kebb területet szabnak, a nevelői pályát kivéve, alig marad számukra biztos érvényesülés, ezért a leányne­velés terén mindjobban előtérbe lép a feleségnek ne­velés." A polgári iskolából a IV. osztály után Kaposváron csak a kereskedelmiben, illetve különbözeti vizsga le­tételével a gimnázium felső osztályaiba lehet lépni. Míg a községi felsőkereskedelmi iskolába a húszas évek elején mindössze 125 tanuló jár, a leánygimnáziumban 270, a megyehatáron túl is nagy tekintélynek örvendő fiúgimnáziumban 500-700 között van a tanulói létszám. Ami a középiskolák épületeit illeti, több iskola jut a húszas években új, megfelelő otthonhoz. 1926-ban el­készül a leánygimnázium, 1928-ban a fiúpolgári épüle­te (mai Berzsenyi Dániel Ált. Iskola). Ez utóbbi a leg­modernebb iskola volt a városban, mintegy félmillió pengőbe került. Cseri elemi iskola 3 tanterem 4 osztály 4 tanító 186 tanuló Sétatéri elemi iskola 6 tanterem 9 osztály 9 tanító 339 tanuló Központi elemi iskola 13 tanterem 20 osztály 20 tanító 838 tanuló Cigli elemi iskola 3 tanterem 6 osztály 6 tanító 354 tanuló Petőfi elemi iskola 13 tanterem 13 osztály 13 tanító 570 tanuló Zárda (rk. elemi isk.) 6 tanterem 6 osztály 6 apáca 306 tanuló Izraelita elemi isk. 4 tanterem 4 osztály 4 tanító 199 tanuló Összesen: 48 tanterem 62 tanító 2792 tanuló

Next

/
Thumbnails
Contents