Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Knézy Judit: Iparosok a Festeticsek és Szécsényiek marcali és csokonyai uradalmaiban (Somogy megyében)
390 KNÉZY JUDIT köblöt, rozsból 12-öt, borból, borsóból, lencséből, kásából, sóból, húsból ugyanannyit, mint mestere. 10 Mindezeken kívül lakáshasználatot, marha és sertéstartást engedélyeztek nekik. Munkájuk leírásánál kiderül, hogy a szalonnát azért kapják, mert kint az erdőn is dolgoznak 11 , pincemesteri feladatot lát el a mester, s a majorsághoz szükséges hordókon kívül eladásra is gyárt. Mivel ebben nem volt elég serény, erre 1780-ban figyelmeztették. A csurgói uradalom különféle iparos munkákhoz külön szerződésekkel kérte fel a helybéli, köörnyékbélí iparosokat, specialistákat. Nagy gyakorlat volt, hogy a keszthelyi uradalmi központból vagy Keresztúrról rendeltek Dél-Somogyba iparosokat vagy Kanizsáról hívtak megfelelő szakembereket többnyire készpénz fizetésért, de a távolról jött mesternek és legényeinek étel is járt. A keresztúri uradalom konvenciós pintére legény nélkül dolgozott, kevesebbet fizettek neki mint a csurgóinak, nyilván feladata sem volt annyi. 12 Marcali, mint a Szécsényíek róla elnevezett uradalmának központja, uradalmi-majorsági szervező szerepe mellett, gazdasági jelentőségét szőlőtermelésének, majd a XVIII. század második felétől kezdődően kézműveseinek, vásárainak, majd heti piacainak köszönhette. 13 A helybéli gazdák a boreladáson kívül elsősorban ökörtartással és hizlalt marhák eladásával jutottak haszonhoz 14 . Az évente négyszer rendezhető vásártartás jogát 1772-ben, a hetipiac tartásának lehetőségét csak 1818-ban kapta meg a helység földes-ura 15 . Ekkoriban és később is másodlagos piaci központnak számított Marcali a közeli Kanizsa vásárai, Keszthely korábban is keresettebb piacai mögött. Nagy-LajosBácskai Vera az 1828. évi adatok alapján hasonló módon értékelte fontosságát. 16 Az uradalom is csak mérsékelten támogatta a kézműipar és a kereskedelem fejlődését. Pl. a letelepedett kereskedők csak a város határán belül árusíthattak 17 . A környező népesebb helységek is konkurrensként léptek fel Marcalival szemben: a XVIII. század végén Kéthely és Szőllősgyörök, a reformkorban Nemesvid (1820) és Nemesdéd (1845) vásártartási joguk megkapásával, illetve több helység hetipiac tartási lehetőségével (Kéthely, Nemesvid, Nemesdéd). 18 Marcali iparosai a XVIII. század folyamán nem alkottak önálló céheket, hanem eleinte a kaposvári vagy vármegyei vagy távolabbi anyacéhekbe tartoztak: 1715-ben a vegyes kaposvári céhbe 3 marcali kovács, az 1726-ban alapított kaposvári mészároscéhbe 3 marcali mészáros, az 1768-ban létrehozott vármegyei molnárcéhbe a molnárok 19 . A városban végül is egy kőműves, egy takács, egy varga, két szabó és három vegyescéh működött. A szomszédos Kéthely takácsainak viszont 1749-től volt már Önálló takácscéhe. A csizmadiák 1815-ben a kéthelyi, a kéményseprők 1830-ig a budai céhekbe tartoztak. A marcali szűcsök és szűrszabók 1814-ben tömörültek egyesült céhbe, 1819-ben a marcali ácsok és kőművesek kérvényezték céhkiváltságuk elnyerését, amelyet 1822-ben kaptak meg. 20 Egy 1793-ból való tiszttartói jelentés egy vasárus kereskedőről és tizenhárom iparosról emlékezett meg az uradalom itteni központjában. Bizonyára csak a jelentősebbeket vette számba. 1793-95 között az éves alkalmazottak között egy iparos, egy pintér szerepelt Marcaliban. 21 Az 1802. évi házak és szessziók szerinti összeírás 208 házból 23 árendást jegyzett fel, ebből 18 esetben derült ki, hogy iparosról van szó, a 19. iparos a konvenciós pintér. Az árendások a következők ekkor: 3 kovács, 1 gelencsér, 1 bognár, 1 asztalos, 1 lakatos, 1 mészáros, 1 esztergályos, 1 pék, 1 csizmadia, 1 festő, 1 kötéljártó, 1 gombkötő, 1 szűcs, 1 kalapos. Kereskedőt hármat tartottak számon 22 . A helység 1804-ben leégett és nagyon gyorsan felépült. 1788-ban Brechter Ferenc mérnök által készített urbariális reguláció alkalmával leírták, hogy itt a házak tömés-vagy sövényfalúak, szalma- és nádfedésűek. 23 A tűzvész után az uradalom erőteljesen ragaszkodott az 1787 évi, a faépítkezést tiltó királyi rendeletek betartásához és szorgalmazta a téglafalú és cserépfedésű épületek emelését, bár e törekvésében némi fokozatosság érvényesült: azaz az épületek felújítása, illetve új lakó- és gazdasági épületek készítése esetén. Ez derült ki - többek között - az 1804-35 között kötött házbérleti szerződésekből. 24 A szerződő iparosok a mezőváros 10 utcájában laktak és nekik is részük volt a helység újra felépítésében. 1828-ban az országos összeírást készítők a következő iparosokat vették számba Marcaliban 25 : 181 adózó közül 117 dolgozott iparosként, vagyis iparos műhelyében, háztartásában, 61 volt köztük mester, 2 mester özvegye, 48 legény vagy segéd, egyik mesternek a sógora, másiknak a fia is számba vétetett, kettőnek volt szolgálója, egynek szolgája. 40 mester dolgozott ruházattal kapcsolatos iparban (10 csizmadia, 13 takács, 6 szűcs, 3 varga, 2 szabó, 1 szűrszabó, 1 tímár, 1 gombkötő, 1 fésűs, 1 bocskorkészítő, 1 süveggyártó, 1 kékfestő); 21 fő egyéb iparágakban (1 nyereggyártó, 1 rézműves, 4 kovács, 1 fafaragó, 1 lakatos, 2 fazekas, 2 kötélverő, 1 órás, 3 szíjjgyártó, 5 ács, 3 kőműves, 1 kéményseprő, 1 pék, 1 bábos, 1 faesztergályos, 1 szappanfőző, 1 borbély), köztük magas az építkezéssel kapcsolatos iparosok száma. A mesterek különböző anyagi helyzetben voltak, dolgoztak. Az egyik lakatos házas zsellérként háromszobás házban lakott, az egyik szobát 48 krajcárért bérbeadta, 4 kapás szőlője is volt. Az egyik csizmadia két segéddel űzte mesterségét, házas zsellérként 1 Ft. 2 krajcárt fizetett évente. Róla írták, hogy "egész éven át dolgozik". Hasonlót olvasunk a három szűcsről, akik közül egyiknek lova volt, a másiknak a segéden kívül szolgája is és két bérelt szobájából az egyiket kiadta, rendelkezett továbbá másfél kapás szőlővel és egy fejőstehénnel. A bocskorkészítőről azt lehet megtudni, hogy csak télen át dolgozik, háza van, másfél kapás szőlője, I fejős tehene és 2 tinója, cenzust 22 krajcárt fizet. 26 A fejőstehén tartása arra mutat, hogy önellátásra törekedtek az iparosok is. A tinótartók lehet, hogy fuvarozás céljából, de lehet, hogy eladás, hizlalt marhával való kereskedés végett tartották. A mesterek egyharmadának volt szőlője (60-ból 20-nak).
