Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Frankovics Györyg: Dema-Istenek Vilék, Kígyók) Magyarországi Dráva menti Horvátokról, és kapcsolataik

DEMA-ISTENEK (VILÉK, KÍGYÓK) A MAGYARORSZÁGI DRÁVA MENTI HORVÁTOKTÓL, ÉS KAPCSOLATAIK 319 ben - ő az erdőben a disznókat őrző kanászok tűzéhez •megy melegedni, mire a sertések mind lefekszenek, s a pásztoroknak sem szabad a tündérre nézni, hanem le kell térdepelniük és lesütni a szemüket. Egy másik ottani mondában a kanális vizén áthajtó kocsis lovai a tündér láttán letérdelnek, s mindaddig mozdulatlanok maradnak, míg az el nem távozik onnan. Az isteni tulajdonságú tündér előtt az állatok és az emberek a földre borulnak, letérdepelnek, ami mindenképpen arra aszszociálhat, hogy egykor vélhetően imádták őket. A dema-istenekkel kapcsolatos ismereteinket egy újabb vonással sikerül majd gazdagítanunk a következőkben: a Dráva vízében halászó halászok a tündéreknek köszönhetően gazdag zsákmányra tesznek szert, s ezért számukra jutalomként az ablakba bort és egy tányérba halat tesznek. A dalmáciai Policában a halászok jó halfogást remélhettek, amikor a folyó fölött méhzsongást, a tündérek énekét hallották. A tündérek égi isteneknek, gazdaszellemeknek, míg a vedovnjakok kultúrhősöknek tekinthetők, akik - a vilék esetében - megtanítják az embereket a növény (gabona, szőlő, olajfa) ápolására, az állattartásra, a halászatra, és a sónyerésre, valamint ők a kultúrjavak (makk) eredeti őrzői, akiktől a kultúrhérosz elrabolja őket. A zsákmányoló gazdálkodás sajátos világát rajzolják meg a horvát mítoszok ezekben a legarchaikusabb mondai változataikban. A tündérekről és a vedovnjakokról szóló történetek ciklusokat alkotnak a népszerű folklórhősök körül, s a ciklusok cselekménye egy olyan mitikus korban játszódik, amikor még nem alakult ki a szigorú világrend. A gazdaszellem tündérekkel szemben álló kultúrhős vedovnjak nem a természet elemei erőit személyesíti meg (modellálja), hanem a magát a törzsi közösséget. Égitestek között, fa tetején ülő világfelügyelők A legősibb istenek természetmitológiai vonásai az égbolt, égitestek, vihar megszemélyesítése, ám a történelmi fejlődés korai fokain nem játszottak különösebben fontos szerepet. A tündérek égi isteni voltát mi sem bizonyíthatja jobban, mint az égitestekkel való kapcsolatuk megléte. A Dráva menti horvát anyagban amikor este varrni akart, akkor levette az Esthajnalt és a szökrönyre tette és úgy varrt. HORVÁTH Ivánnak a nyugat-magyországi horvátok között végzett gyűjtésében olvasható: a bjele vilék a felhőkbe repülnek egészen a csillagokig. Amikor a Tejút fátyolos, akkor ott tartózkodnak. A délszláv népdalokból ismert motívum szerint a Hold házasságra lép a vilével. A Danica (Esthajnal-csillag) Hold testvérét a tündérhez adja, illetve a Munjahoz, azaz a Villámhoz. A meghaló és feltámadó isten-tündér szerves alkotóeleme a mítoszok olyan csoportjának, amelyek a Nap és a Hold napi mozgásával vannak kapcsolatban, tartalmazva az átmenetet a világosságból a sötétségbe, illetve a sötétségből a világosságba. Termékenységet hozó világbejárók A délszláv népdalokban a vilék ledönthetik az égről a holdat és tehén gyanánt megfejik. Emellett, a Hold az Esthajnalcsillagot veszi feleségül. A Dráva mentiek hitvilágában az Esthajnalcsillag a vile attribútuma. A magyar néphitben a tündérek a Tejúton járnak, s több csillag nevében is előfordul nevük. A magyar szépaszszonyok tudják a jövőt, múltat, a világ tetején járnak, hogy meglássák, hogy hol mi történik, közli SALAMON Anikó a tündér világfelügyeletének végzéséről, akik hasonlóan a román ielékhez, az ausztriai Perchtákhoz és Holdakhoz bejárják, körbejárják a földet, keletről nyugati irányba, hasonlóan a hazai Dráva menti horvátok ved/Tejéhez, akik karácsony este, a Gyótai erdő (túlvilág) felöl érkezve a levegőben énekelve, repülve járják be a világot, s meleg időt hoznak, ezáltal bőséges termést idéznek elő. A falomb száraz ága az isteneknek fenntartott hely KATIĈIĈ a Világfa (arbor mundi) száraz ágát a szláv villámisten Perun, illetve a balti Perkunasz számára fenntartott helyként tartja számon. A vile karácsony este a Dráva menti horvátok mondáiban ugyanilyen száraz ágra ül, amit le kíván egy lakócsai öreg ember fűrészelni, hogy az kerüljön az egész este égő tűzre, de a tündér lelöki a fáról, minek következtében meghal. A vilék gyakran fára rászállottak, de a fán volt egy nagy ág, azon ült a tündér és fésülködött, valamint a tölgyfán, annak egy száraz, vastag ágán. Zina Magdalina a román kolinda szövegek tanúsága szerint az égigérő tenger fölé nyúló fán ül. A volt véméndi (baranyai) szerbek mondáiban: A Ment-féle vízimalom egy fa mellett volt... A vilék éjjel jöttek, s ott fésülködtek... a hajukat ledobálták, tehát a fán ültek, ahol gyakran pénzt is találtak a faluban élők. A mohácsi szerbeknél a tündérek a fán énekelnek. A mindezidáig hiányzó női szláv villámszóró tündér-istennő KATIĈIĈ a száraz frazémát a villámisten Perun attribútumának tekinti: a "Tako me suha munja osmudila" (Ügy pörköljön meg a szárazvillám) formában. Az utóbbi közléssel valójában eljutottunk a tündér és a villám közötti kapcsolatok bemutatásához. A Dráva menti horvátok egyik találós kérdésében már utaltunk a mennydörgést, villámot megtestesítő úrhölgy tündérre, de az ismertetendő mítosz szüzsék is háttérként szolgálhatnak a villámszóró istennő szerepének az érzékeltetésére: A tündérek akkor mentek, amikor mennydörgött és nagyon esett az eső, a battonyai szerbeknél nagy szélvihar volt és villámlottdörgött... ezt a vilék okozták. A baranyai sokácoknál a vilék felugrálnak, énekelnek, röpülnek, mint amikor villámlik. A Balkánon a Ruszália-heti, azaz a húsvét-pünkösd közti tilalmak ellen vétőket a tündérek villámmal, jégveréssel, vaksággal és eszelőséggel sújtják. A tündér szemének tekintete villámként sújt, nyila mennykőként okoz halált, s kapcsolatban áll a villám-