Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Marián M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról (Amphibia, Reptilia)

302 MARIÁN MIKLÓS legközelebbi előfordulási helye Pákozd környéke, utóbbié a Fertő-tó vidéke. A zöld gyík (Lacerta v. viridis /Laur./) hiányát környezeti okok nem indokolják. Előkerülése valószínű, hiszen a környező területeken él (1. táblázat). (Jelenlétéről szóbeli közlést kaptam, de ezen az alapon a fauna-listára föl nem vehettem.) A Scincidae családot Magyarországon egyedül képviselő magyar gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens) sem került föl a fauna-jegyzékre. Kicsiny termete, mimikrizáló színe és rejtett életmódja miatt rendkívül nehéz megtalálni. Fölfedezése a területünkön a továbbiakban nem lehetetlen. Legközelebbi előfordulási helye.a Dunazug-hegység (Dely 1978). Nem került elő a Colubridae családhoz tartozó kockás sikló (Natrix t. tessellate Laur.) sem, pedig környezeti igényeinek megfelelnének a Zselic egyes, nagyobb halastavai. Nem vettem föl a fauna-listára az ugró siklót (Coluber jugularis caspius Gmlin), melynek egy, erősen sérült, alig mozgó példányát Kerekes és Varga találta Bőszénfa mellett (Kerekes-Varga 1989). Valószínűnek tartom, hogy terráriumbói kihelyezett kígyóra leltek. Legközelebbi lakóhelye a Villányi-hegység. A Viperidae családnak nincs képviselő faja. A Zselicben mérges kígyót nem találtam. A Zselic herpetofauna-jegyzékét összehasonlítva a hozzá legközelebb fekvő, kutatott tájak: Barcsi-borókás, Baiáta és környéke, Bakony hegység fauna-listájával (1. táblázat) megállapítható, hogy tájunk a DélDunántúl és hazánk számos és sokféle környezeti igényű kétéltű- és hüllőfajnak a lakóhelye. A herpetofauna hegyvidéki jellegű, amit a karakter fajok, a Bombina variegaía és a Podaris m. muralis jelenléte bizonyít. A Kétéltűfajok nagy egyedszámára jellemző az a tömeges hibernálás, amit Szentlászló mellett kora ősszel (1954. október 5.) megfigyeltem. Két ásott, (10x5 m és 10x8 m területű) agyaggödörben, a fenék száraz, laza helyein, a felszíni rétegek alatt 130 téli álomra húzódott amphibiát számoltam össze. A fajok: barna és zöld varangy, ásóbéka, leveli béka, vöröshasú unka, tarajos és pettyes gőte. Egy-egy helyen 8-10, fiatal és kifejlett állat feküdt szorosan egymás mellett. A gőték, a békák közé keveredve. A fali gyík alkalmazkodási képességére jellemző a hibernáló-hely megválasztása a Zselic erdős táján: tölgyerdő tarvágási területén, a kidöntött, földön fekvő, hatalmas rönkök és lábon álió öreg, kiszáradt fák leváló kérge alá húzódtak télire. Egy-egy helyen 5-10 gyík egymás mellett. (Vörös-domb 1985. október 20.) A herpetofauna védelme Hazánknak megfelelő természetvédelmi törvényei, rendeletei vannak. Minden hazai kétéltű- és hüllőfaj védett. A Zselic legfőbb természeti értékeit a Zselici Tájvédelmi Körzet megszervezésével kívánja a hatóság megőrizni. Mindezek ellenére csökken a herptiliák száma. A hathatós védelem érdekében tehát többet kell tenni. A fajok tárgyalásánál körvonalaztam minden kétéltű- és hüllőfaj természetvédelmi „igényét". Ez a legtöbb esetben a passzív, őrzési tevékenységen kívül, gyakorlati ténykedést kíván. E tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a herpetofauna védelmi kérdésével bővebben foglalkozzam. Csak két dologra szeretnék rámutatni: az aktivitásra és a felvilágosításra. Aktivitás kérdése, hogy a természetvédelem irányítóként, létrehozóként működjék közre a herptiliák populációinak fennmaradása érdekében (békák vándorlási útjának megjelölése, utak alatti átereszek és terelőgátak építése; kisebb időszakos vízállások létesítése; kis mocsarak fenntartása; felhagyott agyaggödrök széleinek rézsútos kiképzése, stb., stb.) Tavak partján, ül. a hozzájuk vezető utakon tavaszszal néha tucatjával hevernek az agyonvert, eltaposott varangyok. Erdei utakon darabokra vágott, agyonvert törékeny gyík hullákat, útmenti bokrokon felaggatott, agyonvert erdei siklókat lehet látni. Ez a pusztítás tudatlanságból, oktalan gyűlöletből ered. Ezért kell elsősorban az erdei munkások körében és a falusi iskolákban erőteljes felvilágosító munkát végezni. (Korábbi tanulmányomban bővebben foglalkoztam a kétéltű és hüllő populációk fenntartására ajánlott gyakorlati megoldásokkai (Marián 1988). + + + Ennyiben kívánta a szerző bemutatni a Zselic herpeíológiai viszonyait, egyben alapvetést adni a további vizsgálatokhoz. Még számos herpetológiai kérdés megválaszolatlan e tájban. Szerző reméli, hogy miután az idő előrehaladásával gyűjtő-hálóját és botját szögre kellett akasztania - lesznek majd akik a kutatást folytatják.