Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Marián M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról (Amphibia, Reptilia)

292 MARIÁN MIKLÓS völgytalpakra a réti-talajok jellemzőek. (Stefanovíts­Szŭcs 1961). Éghajlati viszonyait tekintve a Zselic a szub­mediterrán klímaterülethez tartozik (Bacsó-Kakas­Takács 1953). Az enyhe tél, nem forró nyár, elégséges csapadék jellemzi. Évi csapadékmennyiség 750 mm, évi két maximummal, (Kogutovicz 1930). Az egyik a ta­vaszi időszak végére esik, ami a kétéltűek szaporodá­sát jól segíti, a másik ideje október hónap. Az éghajlati és talaj-adottságok az erdők kialakulá­sának kedveznek. A Zselic belseje összefüggő erdővel borított. Északon és délen viszont nagy területeken kultúrtájak uralkodnak. A Zselicnek ma csak mintegy negyedrészét borítja erdő (Borhidi 1984), ami részben magyarázatot ad a hüllők korlátozott elterjedési viszo­nyaira. A gyertyános-tölgyesek és bükkösök övezet­szerű társulásokat alkotnak; az éger és a tölgy - szil ­kőris társulások ligetszerűen fordulnak elő. A kultúr­erdők közé sorolható erdei fenyvesek, cseresek, nyárasok, akácosok is sok helyen díszlenek. A nagyobb nyiltvízterülettel rendelkező tavak túl­nyomórészt emberi létesítmények, patakok felduzzasz­tásával jöttek létre (Zsippói-, Szentmártoni-, Szent­lászlói-halastavak). 1. ábra: Kétéltű- és hüllő-gyűjtőhelyek a Zselic hálótérképén 2,5 x 2,5 km-es bontásban Figure 1: Collecting stations of amphibia and reptilia on the net map of Zselic in a resolution of 2.5 x 2.5 km

Next

/
Thumbnails
Contents