Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Ábrahám Levente: Tanulmány a hazai vízi életmódú recésszárnyú faunáról (Neuroptera: Osmylidae, Sisyridae)

HUNGARIAN FRESHWATER OSMILYD AND SPONGE-FLIES FAUNA 273 Tanulmány a hazai vízi életmódú recésszárnyú faunáról (Neuroptera: Osmylidae, Sisyridae) A Földön a Neuroptera rend öt családjában (Rapismatidae, Osmylidae, Neurothidae, Sisyridae, Polystoechidae) találunk vízhez kötött fejlődésmenetű fajokat. Európában azonban ezek közül csak három család fajai fordulnak elö. Hazánkban egy faj él az Osmylidae családban, Osmylus fulvicephalus (Scopoli, 1763) és három faj a Sisyridae családban, Sisyra fuscata (Fabricius, 1799), Sisyra terminális Curtis, 1854, Sisyra jutlandica Esben-Petrsen, 1915. E dolgozat célja, hogy ezekre a fajokra vonatkozó információkat öszszegezze. A vízhez kötődő Neuroptera fajok adatait hat hazai múzeum gyűjteménye, az Úhelyi-féle gyűjtemény anyaga, a magyar neuropterológiai szakirodalom és saját gyűjtéseim alapján vizsgáltam. Megállapítottam, hogy a Sisyra dalii MacLachlan, 1866 a hazai faunában tévesen szerepelt (STEINMANN 1967, SZIRÁKI et al 1992), mivel a faj említett példánya egy Psectra diptera (Burmeister, 1839) Tarhos 1959. VII. 13. fénycsapda által fogott egyed volt. A fajok elterjedési térképeiből megállapítható, hogy az Osmylus fulvicephalus Magyarországon a középhegyvidékeken és dombvidékeken él. A Sisyra fajok pedig ezzel éppen ellentétesen a síkvidéki különböző típusú folyó- és állóvízi életközösségek tagjai. A faunisztikai adatok összesítése alapján megadtam a vizsgált fajok rajzási diagramjait. Az adatokat a diagramon tájegységenként pontok által kirajzolt vonaldiagramként ábrázoltam. A kezdő és végpontok a rajzás elejéről és befejezéséről tájékoztatnak bennünket, míg a pontok sűrűsége a gyűjthetőségi valószínűséget mutatja (2. 5. 8. ábra). A fajok éves rajzási diagramjai mellett vizsgáltam még a három leggyakoribb vízhez kötött Neuroptera faj napi aktivitását is. Ez fontos információt biztosíthat a jövőbeli gyűjthetőséggel kapcsolatosan. Élő példányokat fogtam be, majd elkülönítve papírvattával lefedett 300 ml-es üvegpohárba helyeztem őket. A megfigyeléseket az állatoknak az üvegbe helyezése után 2 óra elteltével kezdtem el és 24 órán keresztül folytattam. A papírvattát 3 óránként megnedvesítettem és a hőmérsékletet a kísérleti helyiségben 25 C°-on ± 1 C° tartottam. így a hőmérsékleti ingadozás nem befolyásolta az állatok napi mozgás aktivitását, mivel DUELLI (1986) már kimutatta, hogy az állatok aktivitása 22 C° felett 100 %-nak tekinthető. A fényviszonyokat természetes megvilágításban hosszú nappalos körülmények között tartottam, de természetesen nem alkalmaztam direkt fényt. így megpróbáltam az állatokat állandó külső környezeti viszonyok között tartani, kivéve a természetes fény változásait. A kísérlet 24 órán keresztül folyt, a vizuális megfigyelés során 15 percenként vettem mintát. Az éjszaka folyamán nagyon rövid ideig egy zseblámpa visszavert fényénél vizsgáltam az állatokat a mintavételezési időpontok alkalmával. A mintavételek során rögzítettem az állatok mozgás aktivitását. Három vizuálisan megfigyelhető mozgáserősség típust különítettem el, melyet mozgásnak tekintettem, élénk csápmozgás, mászkálás, repülés. Az adatokat összesítve, belőlük százalékos gyakorisági táblázatot készítettem és ezeket ábrázoltam diagrammon. A fent említett kísérlet hasonló változatával DUELLI (1986) több Chrysopidae faj repülés aktivitási mintázatát vizsgálta és az alaptípusokat leírta. A most közölt adatok viszont teljesen új információt jelentenek mind az Osmylidae, mind a Sisyridae családban a napi mozgás aktivitás tekintetében. Az Osmylus fulvicephalus carnea típusú, tehát főként az éjszaka első felében aktív rovarok, míg a Sisyra fuscata és a Sisyra terminális pedig basalis napi aktivitási típusba, tehát hajnalban és szürkületben aktív fajok csoportjába sorolható. A természetben ezt az aktivitást erőteljesen befolyásolják a külső körülmények pl.: a napi hőmérsékleti ingadozás. Emellett a belső körülményekkel is feltétlenül számolnunk kell. Az utóbbi esetben kapott eredmény alapján, valószínűleg el kell vetnünk azt a feltételezést, miszerint a trópusi szigetlakó fajokra jellemző csak a hajnali és szürkületi napi aktivitás kialakulása. A jelenség magyarázata még további vizsgálatokat igényel. Ma még a hazai vízhez kötődő Neuroptera fauna egyetlen faja sem védett, bár ezeket a fajokat számos környező országban (Németország, Ausztria, Slovénia) már védelemben részesítették. A szerző címe (Author's address): Dr. Levente ÁBRAHÁM Somogy County Museum H-7400 Kaposvár, Fő utca 10. Hungary