Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez

ÚJABB ADATOK BELSŐ-SOMOGY FLÓRÁJÁNAK ÉS VEGETÁCIÓJÁNAK ISMERETÉHEZ 221 15. Menyanthes trifoliata társulás Kelevíz mellett, kis kiterjedésű átszivárgásos lápon találtam állományait. A Carici pseudocyperiMenyanthetum Soó 1955-től eltérően nem zsombékos, hanem láprétszerű megjelenésű. A zsombékalkotó fajok közül leginkább a Carex appropinquata van jelen, de csak alacsony csomók formájában. Láprétekre jellemző a Crépis paludosa, Juncus subnodulosus, Eriophorum angustifolium, Valeriana dioica előfordulása. A területet rendszeresen kaszálják, valószínűleg erre vezethető vissza a Lathyrus pratensis, Trifolium pratense, Trifolium campestre, Rumex acetosa, stb. jelenléte. Felvételeit a 11. táblázat tartalmazza. Hasonló felépítésű, de nem kaszált állományát tanulmányoztam a Marcal-medencében (Lájer, 1997). 16. Carici flavae-Eríophoretum latifolii Soó 1944 Elsősorban hegyvidékeinken jellemző üde lápréttársulás, melynek állományát Kelevíznél Juncetum subnodulosi és Menyanthes trifoliata társulás szomszédságában találtam. A társulás képét koranyári aszpektusban az Eriophorum latifolium hófehér, terméses füzérkéi határozzák meg. Felvétele 10 m

2-es mintaterületen készült: Eriophorum latifolium 3, Carex acutiformis 3, Equisetum palustre 2m, Angelica sylvestris 1, Carex flava 1, Carex panicea 1, Cirsium rivulare 1, Crépis paludosa 1, Ranunculus acris 1, Ranunculus repens 1, Valeriana dioica 1, Scirpus sylvaticus +-1, Cardamine pratensis +, Carex appropinquata +, Myosotis palustris +, Phragmites communis +, Plagiomnium elatum 5. 17. Juncetum subnodulosi Koch 1926 A Marcali-hát peremén (Kelevíz) és Külső-Somogy szélén (Látrány) átszivárgásos lápokon alakultaki ki állományai. Elég fajgazdag üde láprét (Caricion davallianae) jellegű társulás, amelyben a vizsgált területen a domináns Juncus subnodulosus mellett a Cirsium rivulare és a Valeriana dioica fordul elő leggyakrabban. Ritkább, de jellemző az Eriophorum latifolium. A Juncetum subnodulosi kelevízi és látrányi állományai között elég jelentős különbségek is felismerhetők, így az előbbiekben a Menyanthes trifoliata, Crépis paludosa, míg Látránynál az Epipactis palustris, Parnassia palustris, Thelypteris palustris előfordulása jellegzetes (12. táblázat). Elnádasodott állománya megtalálható még Somogysámsonnál is. A Juncus subnodulosus egyébként mocsárréteken faciesalkotó lehet (pl. Nikla-Csömend térségében). Utóbbi állományokból az egyéb üde lápréti fajok általában hiányoznak. 18. Cladio-Schoenetum Soó (1930) 1980 A társulás fiziognómiáját a Schoenus nigricans zsombékjai határozzák meg, emellett konstsans faja a Cladium mariscus. Feltűnő, hogy igazi lápréti fajok a Schoenus nigricans kivételével alig fordulnak elő, viszont elég gyakoriak a nádasok, magassásosok növényei, sőt még lebegő hínár is előfordul. A Schoenetum télisásos faciesét már W. Koch (1926) is iniciális stádiumnak tartotta, ez a megállapítás a CladioSchoenetumra találónak tűnik. A Cladium jelenléte egyébként a következő asszociációtól (Junco obtusiflori-Schoenetum) való elkülönítés szempontjából nem perdöntő, lásd 14. táblázat 1. felvétel. Állományait Ordacsehi, Fonyód és Balatonkeresztúr térségében vizsgáltam, ahol Cladietum, vagy néha Schoenoplecto-Juncetum maritimi szomszédságában, meszes balatoni homokon alakultak ki. A magasabb térszínt gyakran szikesedő mocsárrétek foglalják el. A mintaterületeken kívül (13. táblázat) Ordacsehinél előfordult a Triglochin palustre is. Soó (1930) erről a társulásról csak szintetikus táblázatot közölt. A növényszociológiai kódex (Borhidi, 1996) szerint ilyenkor neotípust kell kijelölni. Ezt a 13. táblázat 3. felvétele által adom meg. 19. Junco obtusiflori-Schoenetum nigricantis Allorge 1921 Tipikus állományait Látrány mellett, már Külső-Somogyhoz tartozó területen vizsgáltam, ahol egy domboldalban, átszivárgásos lápon alakultak ki. Itt gyakoriak a jellemző, üde lápréti növények, mint a Carex hostiana, Parnassia palustris, Epipactis palustris. A Cladio-Schoenetumtól ez a társulás elsősorban abban különbözik, hogy nagyobb fajszámmal és abundanciával jelennek meg a Caricion davallianae- és a Molinietalia-jellegű fajok. Gazdagabb a mohaszint is, a vizsgált állományokban a Campylium stellatum szinte minden zsombékon megtalálható. Felvételeit a 14. táblázat tartalmazza. 20. Caricetum paniceo-nigrae (Soó 1957) Lájer ass nov. Carex nigra dominanciájú, mocsárréti (Deschampsion, esetleg Cnidion: a két csoport pontosabb körülhatárolása ma még vitatott) jellegű növénytársulás, amely lápok peremén, agyagos felszíneken alakult ki. A nedvesebb oldalon magassásosok (Caricetum appropinquatae, C. elatae, С vesicariae, С gracilis, stb.), vagy mészkerülő alacsony sasos lápi társulások (Carici echinatae-Sphagnetum, Caricetum goodenowii) határolják. Az Őrségben és a Vend-vidéken a magasabb térszinten Junco-Molinietum, Somogyban egyéb mocsárrétek váltják fel. Szürkészöld, többé-kevésbé sűrű, vagy lazább gyepeket alkot. Eddigi vizsgálataim szerint a domináns faj mellett konstansnak bizonyult a Carex panicea, Deschampsia cespitosa, Lysimachia vulgaris, szubkonstans a Lythrum salicaria és a Galium palustre. Ritkább, de eléggé jellemző a Succisella inflexa megjelenése. Somogyi előfordulásain kívül az Őrségben, Zalában és a Tama-vidéken vizsgált állományokból is közlök felvételeket, az összehasonlítás kedvéért (15. táblázat). Típusfelvétel: 15. táblázat: 1. Aszód László (1936) és Soó Rezső (1938) sok tekintetben hasonló társulást vizsgált Caricetum goodenowii néven a Nyír-