Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez

Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez LÁJER KONRÁD LÁJER, K.: New data to the knowledge of the Flora and Vegetation of Belső-Somogy, Hungary. Abstract. Belső-Somogy is a South-West region of Hungary, which has exceptionally good conditions for arising of wetlands. Some fen, swamp and wet meadow communities (Schoenoplectetum lacustris, Typhetum angustifoliae, Typhetum latifoliae, Phragmitetum communis, Cladietum marisci, Glycerietum maximae, Cicuto-Caricetum pseudocyperi, Caricetum elatae, Caricetum appropinquatae, Calamagrostetum canescentis, Schoenoplecto-Juncetum maritimi, Caricetum acutiformis, Caricetum vesicariae, Menyanthes trifoliata-community, Carici flavae-Eriophoretum, Juncetum subnodulosi, Cladio-Schoenetum, Junco obtusifloriSchoenetum, Caricetum paniceo-nigrae ass. nov., Cirsietum rivularis, Carici elongatae-Alnetum, Angelico sylvestriAlnetum) were investigated by the methods of classical phytosociology. The data of occurence and analysis of CicutoCaricetum pseudocyperi and Cirsietum rivularis are presented here as first in Hungary. Bevezetés Belső-Somogy flórájának és vegetációjának kutatása izgalmas feladat, mellyel hosszú ideje foglalkoznak. Borhidi Attila (1958) áttekintést ad a homokvidék földtani, éghajlati jellemzőiről, vegetációjáról és az addigi kutatási előzményekről. Részletesebben a homokpusztai növénytársulásokat tárgyalja. Lápok vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű Borhidi és Járai-Komlódi (1959) Baláta-tóról írt tanulmánya, amelyben több, itt is tárgyalt növénytársulás (Phragmitetum communis, Glycerietum maximae, Caricetum appropinquatae, Caricetum ripariae) felvételeit és elemzését adják. Ezekhez kapcsolódóan Borhidi (1996) két új asszociációt írt le a területről (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae, Ludwigio-Caricetum pseudocyperi). Ebben a közleményben Somogy megyének a Duna-Dráva Nemzeti Parkon kívül eső területein, 1996-97 években, elsősorban a lápi és mocsári, kisebb részben egyes nedves réti növénytársulásokban folytatott vizsgálataim eredményeit ismertetem. A nemzeti parkban (és annak közvetlen környékén) végzett kutatásaimról, Juhász Magdolnával egyeztetve, később szeretnék beszámolni. A florisztikai adatok közül kiemelkedőnek érzem az Aldrovanda vesiculosa új lelőhelyének felfedezését Böhönye mellett, a Carex hartmanii előfordulását Vese és Inke között, valamint a Balatonnál kihaltnak vélt (Simon 1992) Juncus maritimus termőhelyeinek megtalálását Ordacsehi és Balatonkeresztúr térségében. Érdekesek a Somogyból korábban nem közölt Carex nigra és Ribes nigrum előfordulások is. Egy új (Caricetum paniceo-nigrae ass. nov.) és két Magyarországon korábban nem vizsgált növénytársulás (Cicuto-Carícetum pseudocyperi, Cirsietum rivularis) felvételeit és elemzését adom. Az ismertetett társulások nagy részének előfordulása egébként korábban is ismert volt, de cönológiai felvételeket régen (több évtizede), vagy egyáltalán nem közöltek róluk. Vizsgálatuk azért is indokoltnak és aktuálisnak tűnt számomra, mert erősen veszélyeztetettek és jelentős részük az 1996. évi Lili. törvény (a természet védelméről) által védetté nyilvánított lápokon találja meg életfeltételeit. A lápkutatásnak egyik fontos feladata a lápok gyakorlati felismerésének megkönnyítése és természetvédelmi kezelésük megalapozása. A terepi munkában sokat segített Pintér András, aki számos lelőhelyet (egyebek között a Carex lasiocarpa második Belső-somogyi előfordulását Kaszópusztától északra) már korábban ismert, továbbá Horváth Zoltán, Mezei Ervin és Novotny Zsolt. Segítségüket ezúton is köszönöm. A lápi és mocsári vegetáció kialakulása szempontjából Belső-Somogy felszíne igen kedvező. Marosi S. (1969) szerint több, mint 1000 kisebb és néhány nagyobb tó, valamint sűrű vízhálózat található itt. A Balaton árkának a Pleisztocénben történt besüllyedése után az addigi ősi, meridionális folyóvölgyek jórészt funkciójukat vesztették. A Balaton és a Dráva között síksági jellegű, zegzugos lefutású vízválasztó jött létre, lefolyástalan területekkel. Különösen a Dráva vízgyűjtőjén, ahol a homok akkumulációja voltjellemző, kusza, az eredeti meridionális völgyekre csak kevéssé emlékeztető vízhálózat jött létre. Az eljegesedések idején erőteljes volt a defláció, számos kisebb nagyobb mélyedést, szélbarázdát, széllyukat hozva létre. Az egykori folyóvölgyek ugyanakkor részben a homok akkumulációja révén elgátolódtak. Ezek a folyamatok természetesen kedvező feltételeket teremtettek számos kisebb-nagyobb láp kialakulása számára. A hidroökológiai adottságoknak megfelelően ezek jórészt feltöltődési lápok. A Marcali-hát szélén és Külső-Somogy határánál azonban átszivárgásos lápok is találhatók érdekes üde lápréti növényzettel. A Balaton árkának besüllyedése több lépésben ment végbe, ezek közül különösen jelentős volt a würm időszakbeli, amikor a mai Nagyberek és Kisbalaton területe is a tó részévé vált. Ezek a jelenkorban turzások révén, illetve antropogén hatásra lefűződtek és ellaposodtak. Az erőteljes meliorációs tevékenység ellenére még mindig vannak viszonylag jelentős kiterjedésű, jellegzetes, természetvédelmi szempontból igen értékes területeik.