Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése

A FŐNYED-GÓLYÁSFAI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ÉS TELEPÜLÉS EDDIGI ÁSATÁSÁNAK ÖSSZEGZÉSE. 127 17. kép; Csonteszközök, örlökövek az objektumokból. edényeinek anyagában a homok mellett jelentős menynyiségben találunk kavicsdarabokat, kagylóhéj töredékeket. Külső oldaluk lesimított, belső oldalukat azonban durvára hagyták a formázás nyomaival. A fazekak falvastagsága vékonyabb, 0,4-0,5 cm, alakjuk széles, tömzsi. Az egyik fazék pereme kihajló, vízszintesen levágott felületén körbefutó, vékonyan megjelenő vonalkával. A perem felső széle elkeskenyedik. Az edény testén több sorban, azonos távolságban, vízszintesen körbefutó 5-tagú hullámvonal köteg díszítést találunk. (XI. tábla/7) Az egyik töredéken hármas vonalköteg alatt 1 cm kihagyással újabb vonalköteg díszítést láthatunk, (XI. tábla/4) míg egy vöröses barna színű oldaltöredéken sűrűn befésült vonalköteg minta fut végig. (XI. tábla/6) Egy másik, megvastagított, majd vízszintesen levágott peremű, fekete színű, kisebb méretű fazék testét sűrű csigavonal díszítés borítja. (XI. tábla/1) Az objektum leletanyagában jól elkülönülő másik kerámiacsoportra a szürke, szürkésbarna szín, a homokkal való soványítás jellemző. Ezeknek a fazekaknak nagyobb a falvastagságuk, 0,6-0,8 cm, peremük kihajló, párnaszerűen megvastagított, díszítésükre pedig a bekarcolt egyes hullámvonal és csigavonal kombináció a jellemző, valamint vállnál az un. körömbenyomkodásos motívum. Az egyik edény kihajló pereme vízszintesen levágott és felső oldalán párnaszerűen megvastagított. Vállnál hullámvonal, csigavonal váltakozású minta húzódik, néhol azonban ezek a díszítések egymást metszik. (XI. tábla/2) Egy hasonló díszítésű fazék pereme kevésbé élesen hajlik ki, belső oldalán pedig alig észrevehető horonnyal csatlakozik a megvastagított peremrész az edény falához. (XI. tábla/3) A peremkiképzés további variánsát egy körömbenyomkodással díszített fazékon látjuk. (XI. tábla/5) Már az eddigiekből is szembetűnik, hogy az első csoport motívumkíncse mennyire különbözik a második csoporthoz tartozó leletanyag díszítésétől. A470-es objektum sekély, ovális, teknő alakú gödör a XIX. szelvény 28-33 méter közötti részének délkeleti végéből. A szokatlan alakú objektum korai, X-XI. századi leletanyagot tartalmazott. A leletanyag nagy része homokos soványítású, fekete, világosbarna, vörösesbarna színű, de akad néhány durván, kaviccsal és kagylóval soványított, nem lesimított darab is. Az egyik vékonyfalú, fekete színű kihajló, szélénél kissé megvastagított, lekerekített peremű fazék befésült 4-es vonalkötegekkel díszített, amelyek között kb. 1 cm-es díszítetlen sávot találunk. (VII. tábla/2) Egy másik vörösesbarna fazék pereme kihajló, 45 fokban levágott szélű, testét pedig sűrű csigavonal díszítés hálózza be egészen a legjobban kihasasodó pontjáig, alatta azonban díszítetlen. (VII. tábla/6) Egy csekély mértékben kihajló, vízszintesen levágott perem belső oldala is 3-as hullámvonalköteggel díszített, amely motívum nagyobb méretben vállánál is megismétlődik, levágott szélén kis bevágást láthatunk. Ez a perem feltehetően egy kisebb edényhez, bögréhez tartozhatott.^ (VII. tábla/8) Lekerekített, elkeskenyedő szélű annak a fazéknak a pereme, melynek testét egyre tágabb közű (2-3 cm) csigavonal díszítéssel látták el. (VII. tábla/13) Díszítésük tekintetében találunk hullámvonal köteggel, vonalköteggel, egymás alatti hullámvonalakkal, illetve hullámvonal köteg és csigavonal bekarcolással kombinált darabokat is. (VII. tábla/1,4,5,7,9,10,11) A hullámvonalak általában ferdén dőlnek, és erőteljesebb vonalakból állnak, azonban finom, vékonyfalú példányokat is találhatunk. Általánosan jellemzőnek tűnik az, hogy az edény alsó felét díszítetlenül hagyják. Érdekes, szinte őskori külsejű, az a kaviccsal, kagylótöredékkel és homokkal soványított fazéktöredék, amelyen durván, elnagyoltan bekarcolt hullámvonalköteg és vízszintes vonalköteg motívumok váltakoznak. (VII. tábla/12) Az aljtöredékek közül említést érdemel egy vöröses-szürke darab, melyet homok illetve kavics mellett tégla törmelékkel is soványítottak. (VII. tábla/13) Finomabb munka egy fekete, kisméretű, belső oldalán kézi korongolás nyomaival ellátott aljtöredék. (VII. tábla/14) Sütőházak és külső kemencék A 96-97-es földbevájt sütőház részletét a lll-as szelvény 24-27 métere között találtuk meg. A 96-os objektum egy tapasztott aljú kőkemence, melynek vékony felmenő fala is látszódott az É-i falban és meredeken ferdefalú előtere talán hamus gödör lehetett. A korai sütőházak közül a 166-167-es számmal jelölt kétkemencés építmény a IV. szelvény 33-35 métere körül feküdt. A 163-as sír átvágta a 166-os, 95 cm mély kemencét, ettől délre egy másik kemencerészlet a 167-os objektum átégett tapasztása is előkerült. Mindkét kemence egy nagyobb 120 cm mély helységhez tartozott abból „lógatták" ki őket.