Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése
A FŐNYED-GÓLYÁSFAI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ÉS TELEPÜLÉS EDDIGI ÁSATÁSÁNAK ÖSSZEGZÉSE. 125 irányban, a korai anyaggal keveredve, már a temetővel egyidős, XII-XIII. századi településnyomokat is találunk. Felvetődik annak a kérdése, hogy a 2. periódus lakóépületei miért hiányoznak? Feltételezhetjük, hogy sövény vagy boronatechnikaval készült fa építmények lehettek, amelyek létezése a Fonyód-Bélatelepi kora Árpád-kori feltárások alkalmával bizonyítottá vált. 25 Ott a fa építmények anyaga a magas vízállás miatt épségben konzerválódott, itt azonban csak másodlagos bizonyítékokra hagyatkozhatunk. A 477-es és 466/a objektumokból például nagyméretű sövényfonat lenyomatú paticsdarabokat gyűjtöttünk, ami alátámaszthatja az előbbi feltevést. (9. kép) Az ásatás területén több olyan gödröt találtunk amelyekből jelentős és változatos leletanyagot gyűjtöttünk. A 396-os objektum, egy nagyméretű, egyenes falú, kb. 2 m mély gödör, nagy számú, XII- XIII. századi kerámiatöredéket tartalmazott. (19. kép) Az objektum érdekessége vitathatatlanul egy tölcséres, bordázott, korongolt szájú, kívül téglaszínű, belül szürke, homokkal, kaviccsal soványított rátétdíszes edény volt, melynek sajnos teljes felépítése ismeretlen. (V. tábla/1) A tölcséres száj és az elszűkülő nyak után az edény erőteljesen kiszélesedik. A válltöredéken már láthatók a lapított, függőlegesen futó rátétdíszítések, amelyek az edény hasa környékén 0,5 cm-re is kiállnak. A függőleges rátétet vízszintes irányú borda is metszi és az így létrejött kereszt alakú töredéken a kereszt szárai között több soros hullámvonal díszítést találunk. Sima, csak rátéttel díszített töredékeket is ismerünk, ezek feltehetően az edény feneke tájáról kerültek elő. A rátét bordákat a még nedves edényre másodlagosan helyezték, mivel benyomkodás és lesimítás nyomokat találtunk mindkét oldalán. A szokatlan edény mellett, a Dél-Dunántúlon ritkán előforduló bográcsokat egy kiegészítik, kép: A 396-os objektum. hető és egy töredékes darab képviselte. A 16,6 cm magas, barna színű, homokos, kavicsos anyagú bogrács testét 1,5-3 cm távolságban bekarcolt csigavonal dísz borította. A 2,8 cm-re kiszélesedő, vízszintes perembe két kör alakú lyukat fúrtak a bogrács mindkét oldalán és itt függesztették fel az edényt. (III. tábla/1) A bogrács félköríves fenekének közepén kereszt díszítést láthatunk. A másik bogrács ehhez hasonlóan barna színű, 2,5 cm távolságban bekarcolt csigavonal díszítésű, töredékes darab. Vízszintes pereme 2,5 cm-ről a lyukak tájékán 4,5 cm-re szélesedik ki. Töredékünkön egyik lyuknak egy szelete látszik. (III. tábla/2) Az objektum többi lelete már besorolható volt a XII-XIII. századi hagyományos fazék formák közé. (IV. tábla/1-6) A vállnál ferde bevágásokkal, hullámvonallal díszített edények hasát minden esetben csigavonal motívum borította. A peremkiképzésre jellemző a vagy alul, vagy felső részén látható megvastagítás. Említést érdemel egy világosbarna, vastag falú, hombárszerű edény oldaltöredéke, amelyet válltól lefelé egyre szélesedő közű csigavonal díszítéssel láttak el. (VI. tábla/1) A gödörben egy vaddisznó agyarat is találtunk. (IV tábla/7) A 468-as objektumot a XIX. szelvény nyugati részében, a 23-28 méter közötti területen feküdt, érdekes módón a 396-os objektummal egyvonalban. Az alakjára nézve is hasonló méretű gödör lefelé tölcséresen szűkült viszont a mélysége nem volt az előzőhöz mérhető. Az objektumban talált leletanyag, amely a gödör felső harmadából származott, rendkívül intenzív volt. A kerámia anyag döntő többségére jellemző barna, illetve szürke színek különféle árnyalataitól élesen elkülönül, a 396-os objektumból már megismert, bordázott, tölcséres nyakú edény két másik vállfája. Mindkét edény darabjai téglaszínűek, bár az egyik edény sárgásabb árnyalatú, a másik erősen vörös. Kerámia anyaguk homok mellett kaviccsal, valamint téglatörmelékkel kevert, elég egyenetlen, durva tapintású, vastag falú (0,6 cm) Az első edényen a már megismert kereszt alakú rátéttel osztott mezőben egymás alatti, vízszintesen futó hullámvonal bekarcolásokat láthatunk. (V tábla/2) Az edényhez tartozó, díszítetlen rátétes darabokat is találtunk, amelyek az edény alsóbb részeiből származhatnak. Az 1-es edényhez tartozó anyagból származik; egy ívelt domború darab, melyen a rátétek találkozási pontját láthatjuk és amely az edény bográcsszerű, kerek aljára látszik utalni. Ezt a tényt erősíti meg a másik edény nagyobb töredéke, melyen jól látható a csillagszerűen szerteágazó, 6 ágból álló rátétdíszítés. (VIII. tábla/2) A 2. edény díszítése a maga nemében rendhagyó, az apró, ferde vonalkák egymással szemben 5 sorban, un. kalász mintát adnak ki. Ebből az objektumból egy másik különleges kerámiatípus is származott. A feltehetően lapos aljú edény szürke színű, homokkal, kaviccsal soványított, durva felületű. Testét lefelé, egyre szélesedő távolságban, 2-3 cm-es közönként, csigavonal dísz borítja, ám érdekessége abban rejlik, hogy hasán egy gondosan eldolgozott vízszintes rátét fut végig, melyet bekarcolt hullámvonal díszít. (X. tábla/1) Az edény átlagos vastagsága 0,6 cm, ami a rátétekkel díszített részen az 1,2 cm-t is eléri. A rátétet ez esetben
