Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése

A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése. M. ARADI CSILLA 1988-tól néhány éves megszakítással, öt alkalommal végeztünk feltárásokat a Főnyed-Gólyásfa névvel jelölt lelőhelyen. Az ásatást 1988-ban dr.Honti Szilvia kolleganőm kezdte meg, majd 1990-től én vezettem az ásatásokat, 1995-ben dr. Költő László kollegámmal együtt. A Főnyed-Gólyásfa elnevezésű lelőhely a Budapest-Nagykanizsai vasútvonaltól nyugati irányban, Sávoly állomástól észak felé, a Gólyás-berek nevű határrészen található. (1 .térkép) A berekből 3 m magasságban kiálló, É-D-i irányú, ovális hát a vasúttól kb. 140 mre található és 220 m hosszan, valamint 60 m szélesen terül el a mocsárban. Ettől D-i irányban a Vársziget fekszik. A mocsárvilágból nem túl magasan kiemelkedő sziget legmagasabb, egyúttal középső részén, illetve attól keleti irányban húztuk meg a szelvényeket. A feltárásokat a NYUVIZIG megbízásából és finanszírozásából, a Kis-Balaton program keretében végeztük. Gólyásfáról írásos adatunk nincs, csak fa/falu végződése nyújt bizonyos támpontot, a szomszédos Főnyed/ Fevenyedről pedig 1261-ben hallunk először. A történész körökben általánosan elterjedt szakmai véleménynek látszólag ellentmondani látszik az a tény, hogy bár a falu/falva elnevezést XIII. század utáninak tartják, itt a leletek egyértelműen a X-XI. századi megtelepülést valószínűsítik. Természetesen elképzelhető névváltoztatás, vagy a korai település nevének elhalása is.

1 Az ásatás ideje alatt összesen 142 objektumot, 427 sírt és három csontvázat találtunk. A sírok Ny-K-i tájolásúak. A domb teteje felé az agyagos felszínbe ásták a sírokat, dél felé pedig homokossá válik a talaj. A temető feltárt sírjaiból készített temetőtérkép tanúsága szerint a temető közepétől kissé északabbra nagyobb méretű hiátus jelentkezett, mely egy kerek, vagy szögletes apszisú, egyhajós templom meglétét valószínűsíti / kb. 6x10 m-es lehetett/. (2. térkép) Egészen egyedülálló azonban az a tény, hogy sem alapozási árokkal, sem összefüggő cölöpluk-sorral nem találkozunk. Összesen két kisebb, gödörszerű mélyedést találtunk a hiátus ÉNy-i oldalán, egyikben nagyméretű kővel. Talán a templom építéstörténetével párhuzamba állítható, hogy Sági Károly talpasházra utaló nyomokat talált a középkori Battyán falu területén.

2 Négy talpfa egymásba eresztve alkotta a keretet, melynek négy sarkába ágasfákat eresztettek. Hasonló templomot tárt fel Müller Róbert Zalaszabar Borjúállás szigeten a IX. századból. Ott a 17x7 m-es templom formáját a köréje ásott sírok rajzolták ki, és csak a templom talpgerendái alá tett kövek egy része, valamint a római téglából kirakott padló maradt тед.з A templom falazata mindkét 1. térkép: Főnyed-Gólyásfa M=1:4000 esetben boronatechnikával készülhetett, mivel nincs nyoma felmenő falaknak. Tari Edit Tápiógyörke-llike part lelőhelyen 1979-ben és 1984-ben egy egyenes szentélyzáródású fatemplom nyomát találta meg, amelyet 50-60 cm széles, szakaszos alapárok rajzolt ki. A 8,8x4 m-es külső területű fa templom talpfákon nyugvó borona szerkezetű lehetett és a XI-XII. században már állhatott.

4 A fentebb felsorolt példák alapján is látható, hogy az Árpád-kor folyamán léteztek fatemplomok Magyarországon is. A fatemplomok meglétére látszik utalni I. László király 1092-es szabolcsi rendelete. AlsóAusztriában, egy XI. századból származó adat szerint, Szt. Altmann passaui püspök visitációjakor Passautól a magyar határig csak fatemplomokat talált,

5 Eisenstadtban (Kismarton) pedig egy XII. századi fatemplomot tártak fel. Ha szem előtt tartjuk a passaui püspökség korai egyházszervezésünkben betöltött szerepét, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Magyarországon is jóval több cölöp, illetve boronatechnikával készült templomot találhatunk, mint ahogy azt a mai napig tudtuk.