Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Csizmadia Gábor: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum római kori üvegleletei
A KAPOSVÁRI RIPPL-RÓNAI MÚZEUM RÓMAI KORI ÜVEGLELETEI 99 Értékelés A katalógus teljes lezárása gyakorlatilag lehetetlen, mert folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb leletek vagy szórvány jelleggel, vagy leletmentések eredményeképpen. Ezenkívül sem a Ságvár-Tömlöchegyen feltárt 342 57 , sem a Somogyszil-Dögkúti-dűlőn feltárt 106 sír nem jelenti azt, hogy a lelőhelyeken több sír már nem kerülhet elő, ami csak óvatos végkövetkeztetést tesz lehetővé. A ságvári és somogyszili mellett előkerült leletek is főleg késörómaiak, negyedik századiak, kivéve a második századra keltezhető segesdi poharat és a buzsáki korsót. A leletek formakincse elvileg változatos, de a számszerű megoszlás az egyszerű ivóedények: ívelt falú és kúpos testű poharak nagy túlsúlyát mutatja. Ez azzal a ténnyel is összefügghet, hogy a két nagyobb későrómai nekropolisz korai keresztény rítusa nem tartalmaz számottevően gazdagabb sírmellékletet, mint a legszükségesebb kegytárgyakat. Ságvárral kapcsolatban Sz. Burger A. említést tesz az összesen 31, nagyobb gyakorisággal női sírban megfigyelhető pohár - korsó kombinációról, mint valószínűen direkt a temetési szertartás kellékeiként elhelyezett edényekről. A publikációhoz tartozó dokumentáció alapján azonban ez már csupán tizedannyiról bizonyítható. Poharak (olykor nem is csak egy), vagy korsók egyedül annál többször előfordulnak. A somogyszili temető anyaga egyáltalán nem tartalmaz pohár - korsó kettőst. Idetartozik a csornai sír, amelyben jelen van a páros (Nr. 54; 99), ugyanakkor az igali sírlelet korsója (Nr. 98) mellett tál (Nr. 1) került elő. Más későrómai temetőkben is igen gyakori ez a két típuscsoport Pannoniától délre és nyugatra is. Ennek ellenére nem jelenthető ki, hogy ezeket az edényeket kifejezetten a rítus céljaira gyártották volna, hiszen a ma ismert üvegleletek túlnyomó többsége egyébként is sírokból származik. Az egyszerű kúpos üvegpohár előállításának technológiájával a IV sz. második harmadában késő virágkorukat élő helyi provinciális üvegműhelyek viszonylag szerényebb képességei is meg tudtak birkózni. így az akkor divatos forma "tömegben" kerülhetett a hazai piacra. Figyelembe kell vennünk ezen kívül a diagonális vidéki utak kereskedelmének bizonytalanságát mind a kétes közbiztonság, mind a törékeny üvegáru nehézkes távolsági szállításának szempontjából. Ez a tényező is serkentőleg hatott a belföldi gyártmányok keresletére. Hasonló a helyzet a gömbtestű palackokkal, amelyek ugyancsak számos sírban képezik a mellékletet akár egyedül, akár ritkán egyéb edényekkel: pohárral, vagy kisebb illatszeres üvegcsével. Jóval gyakoribb azonban a kerámiamelléklet, amely még mindig az üveg viszonylagos luxusára enged következtetni. Összevetve a somogy megyei leleteket a provincia más jelentősebb kései temetőinek anyagával elmondható, hogy azok a kor tipikus bélyegeit viselik magukon, a formakincsben megtalálhatók a vonzáskörzetben majdnem mindenhol máshol is (Intercisa, Aquincum, Brigetio, Gorsium, stb.) felbukkanó változatok. Ezek alapvetően a különféle ivóedények, az illatszeres üvegcsék, a gömbtestű palackok, a hengeres és hasábtestű korsók és a körtetestű kancsók. Különbségek leginkább az egyes előforduló típusok arányaiban mutatkoznak az egyes lelőhelyek között. A már említett kúpos poharak nagy száma és variációi tekintetében Somogy belsőpannoniai viszonylatban egyedülálló, míg Intercisában ez az alfaj szegényesen jelenik meg 58 . Egyenlőbb az arány a gömbpalackok és a körtetestű kancsók esetében, a kocka- és hasábtestű, valamint hengeres korsók azonban Intercisától északra a limes mellett jóval nagyobb számban és variációban mutatkoznak. Feltűnő ezenkívül, hogy ezek a típusok csekély előkerülésük esetén is dísztelenek a provincia belsejében, míg Intercisában és attól északra számos szép példája került elő az egy, vagy kétfülű, gazdag csiszolással díszített kannáknak, korsóknak. Betudható lehet ez a limes menti polgárosodottabb, forgalmasabb, mélyebben romanizált települések igényesebb kultúrájának. A nagy temetőkön kívül, igazolt lelőhelyről előkerült leletek is sírmellékletek, a terepbejárásokon talált szórványtárgyak pedig bizonyított, vagy sejthető római településekhez, vagy villákhoz tartozó temetők nyomai. A lelőhelyeken illetve azok környékén üveg helyi előállításának nyomai nem ismertek. A legfontosabbb kérdés tehát az, hogy honnan, milyen kereskedelmi utakon kerültek ide az edények. Tekintetbe véve a későrómai Pannónia úthálózatát és a lelőhelyek fekvését az áruk zömének közvetett forrásául a közeli Sopianae kínálkozik leginkább. A körzet kereskedelmi ellátását a Sopianae-ből Valcumba, valamint Tricciana felé vezető két diagonális út segítségével bonyolíthatták. A Sopianae felől jövő útnak először a Kapós folyót kellett elérnie, azután pedig először nyugatra a folyó mentén, majd a völgyet elhagyva északnyugati irányban Valcum felé (Somogyaszaló, Buzsák); a Kapósba torkolló nagyjából párhuzamos patakok völgyei mentén északra a dombság lábáig (Mernye, Igal, Somogyszil 59 , Várong), Tricciana (Ságvár) irányába lehetett haladni tovább. A Sopianae-től Arrabona, Brigetio és Aquincum felé vezető főutak feltételezett vonalával többek között Tóth E. részletesen foglalkozott a ságvári és a heténypusztai erődök lokalizációja kapcsán 60 . Az Itinerarium Antonini és a Notitia Dignitatum mindhárom út állomásaihoz nyújt támpontot. A Valcumon át Savariába tartó út részletei azonban mindmáig homályosak, mert a hipotéziseket kevés hiteles lelőhely támasztja alá. Az Itin.Ant. a nagy SirmiumTreviri felvonulási út állomásaként említi Valcumot Sopianae és két kisebb helység után harmadiknak. A megadott távolság alapján a kutatás Valcumot Keszthely-Fenékpusztára helyezi, ahol az út nyomait sikerült is regisztrálni. Mócsy szerint a távolság Sopanae és Valcum között így kissé szűken van megadva, ezért az út jobbára egyenesen kellett, hogy fusson 61 . Ez csak úgy lenne lehetséges, ha az út a Mecseken, a Zselicségen és a Somogyi-dombság dél-délnyugati vonulatain átkel és a Sári-csatorna mocsaras
