Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján

84 BÁRDOS EDITH Korai típusú gyöngyöket is tartalmaz némely gyöngysor (pl. 251., 517-518., 1837. sz. sírok), de a gyöngysorok zömét kései típusú gyöngyök alkotják. A karperecek általában öntött, nyitott végű, poncolt felületű példányok. Néhány esetben lemezes típus is előfordul. A gyűrűk legszebb példányai a 477. sz. sír ezüst lemezes karcolt-poncolt készítményei. A női korongos sírokban természetesen ott találjuk bal kéznél a már említett csonttűtartón, kettős kónikus orsógombon kívül a bronz csörgőt is, valamint a vaslánc maradványait is. Tekintettel arra, hogy a temető csak részben feltárt, másrészt a leletanyag zöme restaurálatlan, a temető belső időrendje kidolgozatlan, csak a legfontosabb jellemzőit tudom bemutatni a zamárdi korongviseletnek. A publikáció II. részében bemutatjuk a korongos sírok teljes anyagát, különös tekintettel a szalagfonatos övdíszekre. A jelen dolgozat célja csak a koronganyag közlése volt. Mindezek ellenére kénytelen vagyok a korongok sírok keresztjei kapcsán a keresztény jelképek használatával foglalkozni. VI. KERESZTEK KÉRDÉSE Annak ellenére, hogy a korai avarság a Kárpát-medence előtti életében is, és letelepedvén is találkozott a különböző keresztény áramlatokkal (manicheista, nesztoriánus tanok, arianizmus)

27 lényegileg pogányok voltak, s azok is maradtak. A korabeli források állandó jelzőként alkalmazzák rájuk a nomád, barbár, pogány, istentelen kifejezést. Hitéletükre vonatkozó információt nagyon keveset találunk. A tűz, a víz a kard fontos eleme a pogány esküvésnek, Baján avar szokás szerinti esküvése sztyeppéi örökségeket idéz (a kard kultusza) Id. Menander Protector (579-re - Sirmium ostroma előttre). (Szádeczky-Kardoss S., 1992., 47.) Pogány erőkkel való kapcsolatukat idézi egy kései hagiagrafikus mű, amely a VI11—

IX. század fordulóján keletkezett, Euagrius, Vita Sancti Pancratii. (A forráskritikai megjegyzéseket Id. Szádeczky-Kardoss S., 1992., 31-32.) A Miracula Sancti Demetrii Thessaloniké ostromát elbeszélve úgy mutatja be az avarok népét, mind vad, vérszomjas embereket, akik „ez a legszörnyűbb, nem ismerik az egy igaz istent" (Szádeczky-Kardoss S., 1992., 115.) A kagán, a bizánci krónikaíró megszóllaltatásában saját isteneiről beszél, s a keresztények istenéről. (Szádeczky-Kardoss S., 1992. 115.) A Vita Sancti Pancratii így ír róluk: „Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak mutattunk be áldozatot." Szádeczky-Kardoss, 1992., 74.) Megbízható adat Theophylactus Simocatta Bookolabras-ról szóló története, bizonyítván, hogy sámánjaikvoltak. (Szádeczky-Kardoss S., 1992., 53.) A korai avarkor kereszténységgel való kapcsolatához lehet adalék Nagy Szent Gergely pápa 599-ben kelt levele. (Szádeczky-Kardoss S., 1992. 132.) A Ravenna püspökének írt levél szerint... „az erődített helységben, amelyet Novasnak mondanak, egy Johannes nevű és a pannon tartományokból (de Pannoniis) jövő püspök nyert hivatalt..." Szádeczky-Kardoss Samu szerint „Johannesben a pannon földön a nomád fennhatóság idején is még egy ideig vegetáló egyházi életnek egyik képviselőjét láthatjuk" (Szádeczky-Kardoss 1992., 132.) (Szádeczky-Kardoss 1979., 241-242.) Az avarság etnikai képének kialakításában valamilyen szinten számolni kell azokkal a népcsoportokkal, amelyeket a győztes hadjáratok során betelepítettek a Birodalom területére, pontosabban Pannóniába. Különösen a kereszténység szempontjából fontosak ezek az adatok. Ezek a betelepítések Bizáncból és Itáliából történtek. Itteni további életüknek fontos eleme lehetett eredeti hitük megtartása, gyakorlása, mivel keresztények voltak. 1. 597-598-ban Baján elfoglalta Singidunumot és lakosait Pannóniába akarta áttelepíteni, terve azonban nem sikerült. 2. 619 táján az avarok Konstantinápoly környékére állítólag 270 000 hadifoglyot hajtottak el. A kagán letelepítette őket Pannónia Sirmiensisen túl a Duna bal parti területeire (Isd. Szádeczky-Kardoss, 1992. 160-161. véleménye szerint a szám túlzás.) Illyricum, Thracia és Italia hadifoglyait a Dunántúl elhagyott római városaiba telepítették. Pécs és Keszthely-Fenékpuszta területére. (Bóna, 1984., 322.) A forrásokat folytatva, elérkezünk a legfontosabb dátumhoz, amely az avarság VII. századi sorsának alakulásában nagy szerepet játszott, másrészt a kereszténységgel való kapcsolatukban is nagy jelentőséggel bír. Theophanes és Nicephorus patriacha elbeszélése szerint Kuvrat negyedik fia átkelt a Dunán, „s ott tanyázik Pannóniában, amely most avar uralom alá tartozik ennek a helybeli népnek az alattvalója". Theophanes fogalmazásában „az avarok kagánjának az alattvalója lett, s ott maradt a maga hadával". (Szádeczky-Kardoss, 1992., 219.) A VII. sz. végéről származó Miracula Sancti Demetrii szerint egy bolgár herceg, Kuber, a 670-es évek II. felében az avar kagán alattvalója lett, helytartója volt, majd elszakadva a kaganatustól Thessaloniké vidékére vándorolt. A madarai lovas sziklába vésett felirata 705 körül Kuvrat egyik fiáról szól, aki Thessaloniki vidéki történeti személyiség. Szádeczky-Kardoss Samu kutatásainak köszönhetően ma már valószínű, hogy a különböző források egy és ugyanazon személyről szólnak, Kuvrat negyedik fiáról, Kuberről. A kagán állítólag foglyok százereit telepítette Pannónia Sirmiensisen túl a Duna bal parti területeire. Avarokkal és bolgárokkal is keveredve éltek. Gyerme-