Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján
AZ AVARKORI ÖNTÖTT BRONZ KORONGOK VISELETI SZOKÁSA 79 8. sz. ábra: Kétnyelű vágószerszám (1. 387. sz. sír, 2, 476. sz. sír, 3. 428. sz. sír) (Fotó: Gőzsy Gáborné) Keszthelyről ismerjük. Sajátos ötvöstechnikai eljárás figyelhető meg ezeken az övvereteken. A korábbi publikációkban is jól látható, a rajzokon is, hogy szalagfonatok vonalvéseteit bizonyos esetekben „borzoltan" munkálta meg az ötvös. 19 A mélyítésbe egy sötét színű anyagot vitt be, másrészt az ékvésetes hátteret szintén „bekente" egy anyaggal, ily módon erőteljesen kiemelkedett a gyakran ónozott felületű, poncolt szalagfonat. 20 A korongos sírok között vannak sírok, melyekben a korong vagy korongok szíjazata sima bőrszíj volt. Más esetekben a VII. sz. vége felé, VIII. sz. elején a korongok szíjazatát lemezes, majd öntött bronz téglalap alakú véretekkel díszítették. Az öv bal oldalára csatolták fel a korong szíjazatát, a szíjazat végén gyakran egy kisszíjvéget is találunk. A bőrszíj egy öntött bronz karikához vagy néha vaskarikához csatlakozik. Erre a karikára kasztották fel a korongokat, s a szíjelosztókra a különböző tárgyakat - vaskést fa- vagy bőrtokban, orsógombot, tűtartót stb. A korongok mellett talált kulcsot egy bőrszíjjal valószínűleg ugyancsak a derekukra kötötték fel. (Van amikor magára a korongra.) A korongok környékén előfordul, hogy tarsolytartalomnak tűnő tárgyakat találunk - de a korongok nem a tarsolyt díszítették. Ezek az apró, „felesleges" tárgyak egy külön bőrszütyőben lehettek. A díszkorongokat önmagukért, illetve mögöttes szellemi tartalmukért viselték, a praktikus felhasználás csak másodlagos. Az egyszerű példányok általában szíjelosztóként funkcionáltak. A korongos sírok Zamárdiban - a tiszafüredi temetőhöz hasonlóan - általában leletekben gazdag sírok. Fülbevalóik a VII. sz. utolsó harmadától divatos formákat követik. Csaknem minden típust megtalálunk, a sima bronz fülbevaló karikától a töbszörös „S" végű hajkarikáig. Két uralkodó forma van jelen a korongos női sírokban. Legnagyobb számban a felhúzott gömbcsüngős bronz, ritkán ezüst fülbevalók fordulnak elő. A típus arany példányait utánozták, méretükben egyre nagyobbodva, anyagukban silányodva (pl. 1714., 1914., 1657. sz. sírok). „Két korai" sírban, amely kora típusú szíjelosztó korongot tartalmazott, 21 ennek a bizánci típusú fülbevalónak arany példányait is megtaláljuk (251., 517-518. sz. sír). (9. sz. ábra) 9. sz. ábra: Felhúzott gömbcsüngős arany fülbevalópár (517-518. sz. kettős sír női sírjából) (Fotó: Gőzsy Gáborné) Meglepetést jelentett az utolsó évek feltárásai során, hogy a felhúzott gömbcsüngős fülbevalóknak egy ritka típusa nagy számban fordult elő a sírokban. Számuk, kivitelük, díszítési gazdagságuk alapján joggal nevezhetjük el Zamárdi típusnak. Ugyancsak Somogy megye területéről, az Osztopánból ismert 22 fülbevaló típus nagy számban fordul elő a zamárdi temetőben, feltehetően bizánci készítmények. Díszítő motívumaik, technikai kivitelük, mívességük alapján közeli rokonai az ún. Keszthely kultúrás kosaras fülbevalóknak. Legszebb fülbevalói, az 1918., 1318., 2167. sz. sírok példányai. (10-11. sz. ábra) A felhúzott gömbcsüngős fülbevalók legszebb példányai aranyból készültek és felületüket filigrán drót, illetve granuláció díszíti. A 251. és 517-18. sz. sír arany fülbevalóinak legjobb analógiája a dunaszekcsői példány. 23 Az aranyból készült példányok átlag átmérője 3,0-3,3 cm. A korongos sírokban ezüstből, bronzból fordulnak elő, s méretük egyre nagyobbodik. A nagyméretű példányokra már drótból forrasztják fel a „pá-