Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bondár Mária: Késő rézkori sírok Balatonbogláron
KÉSŐ RÉZKORI SÍROK BALATONBOGLÁRON 5 díszítésében. Az edényformák gazdagabb repertoárja lehetővé tette további kostolaci lelőhelyek meghatározását. Elterjedési térképén Jugoszlávia és Románia területéről immár 40 lelőhely szerepelt. 33 A kostolaci kultúrát jellegzetes díszű kerámiája miatt helyi előzmény nélküli új népcsoportnak tekintette Jugoszlávia területén, akik feltételezése szerint É-ról érkeztek oda. 34 Analógiáit a németországi rösseni és a csehországi ún. északi kerámiában fedezte fel. 35 Véleménye szerint a „tiszta" kostolaci lelőhelyek Jugoszláviában a bevándorló csoportok telephelyei voltak, míg a más korszak anyagát is megőrző kostolaci lelőhelyek a más kulturális egységekkel való kapcsolatok emlékeinek tekinthetők. Kronológiailag a badeni után és a vuĉedoli kultúra elé helyezte. N. Tasié a pivnicai ásatások eredményeinek ismeretében megkísérelte újraértékelni V. Milojcié tipológiai megállapításait és a többrétegű lelőhelyek stratigráfiai adatait. 36 Lényeges különbséget látott a badeni és kostolaci népesség életmódja között. Szerinte a badeni rétegekben előkerülő gödrök a badeniek „nomadizáló", rövid ideig megtelepülő életmódjával függnek össze. Ezzel szemben a kostolaci rétegek sokkal vastagabbak, több ház, erőteljesebb építkezés, többszöri megújítás jellemző, amely adatok a letelepedett, földműves életmód bizonyítékai (pl. Sarvaŝ, Vuĉedol, Gomolava). 37 A kostolaci kultúra eredetével foglalkozva elvetette mind a badeni kultúrából mind az észak felőli származtatást. Véleménye szerint a kostolaci kultúra a késő neolitikus népesség és az előrenyomuló badeniek keveredéséből alakult ki É-Szerbia és Bosznia területén, majd onnan terjedt el észak és kelet felé. Feltételezte, hogy a kostolaci kultúra hatással volt a vuĉedoli kultúra kialakulására. Folyamatos fejlődést látott BadenKostolac-Vuĉedol között, amelyet bizonyos kerámiaformák és díszítés megléte bizonyítana. 38 S. Dimitrijevié is több munkájában foglalkozott a kostolaci kultúrával. 39 A vuőedoli kultúráról írott nagy tanulmányában a kostolaci kultúrát önálló jelenségként értékelte, amely egyidős lehetett fejlődése egy-egy szakaszában a badeni illetve a vuĉedoli kultúrával. 40 A romániai lelőhelyeket V. Boroneant gyűjtötte össze. 41 A kostolaci kultúráról megállapította, hogy stratigráfiailag ugyanolyan összefüggésben jelentkezik, mint a cotofeni kultúra. Vitatta a kostolaci és cotofeni művelődés kapcsolatát. A kostolaci kultúrán belül két fázist különített el: a Kostolac-Baden és a KostolacPivnica szakaszt. P. Roman a cotofeni kultúvával kapcsolatban több munkájában is foglalkozott a kostolaci kultúrával és a rézkorból a bronzkorba való „átmeneti korszak" történeti kérdéseivel, folyamataival. 42 A „kostolaci fogalommal" kapcsolatban összefoglalta a kultúra romániai kutatási helyzetét, problémáit. Eszerint a kostolaci elemek a hegyvidékeken lévő cotofeni lelőhelyeken találhatók meg, barlangi vagy sziklafülke lelőhelyeken, illetve a Bánát déli részén magaslati telepeken. A Bánát északi részén a kostolaci és cotofeni kultúra egybeolvadása figyelhető meg, míg a Bánát déli részén a kostolaci körön belül viszonylag önállóak a kostolaci elemek. A délolténiai cotofeni lelőhelyeken kostolaci importok ismertek. 43 Javasolta, hogy a „tiszta" kostolaci lelőhelyeket Pivnica csoportnak vagy kultúrának nevezze a kutatás, míg a nem önálló lelőhelyekre Baden-Kostolac, Kostolac-Vuĉedol vagy Cotofen-Kostolac elnevezést használják. 44 Megállapította, hogy a kultúrának Jugoszláviában zárt elterjedési területe van, amelynek egyik centruma a Morava völgyében, a másik a Dráva torkolatáig tartó Duna szakaszon van. 45 A kostolaci kultúra délről északra való terjeszkedését a Glina III kultúra Szerbiába történő behatolásával magyarázta. 46 Végezetül megállapította, hogy a kostolaci kultúra fogalma ugyan gazdagodott, lényegében azonban az maradt, aminek V. Milojőió meghatározta. 47 A nyolcvanas évek közepén ismét megélénkült a kostolaci kultúra kutatása, új leletegyüttesek is publikálásra kerültek. Korek J. a Szigetcsép-Tangazdaság területén feltárt késő rézkori telep feldolgozásában 48 rövid kutatástörténeti összefoglalásában csak néhány fontosabb munkát emelt ki, részletesen nem foglalkozott a kostolaci kultúra korábbi kutatásával. Alapkérdésnek tartotta annak megválaszolását, hogy a kostolac önálló kultúra vagy a badeni kultúra része. E kérdés megoldására felsorakoztatott néhány startigráfiai adatot, amelyek szerint egyértelmű, hogy a kostolaci anyag önálló kultúra. 49 Egy díszítőmotívum, a „mészágyszerű, hosszú pecsétdíszítés" megléte vagy hiánya alapján két fázisra bontotta: „Kosztolác I". és „Kosztolác ll"-re. Lelőhelytérképén 69 kostolaci lelőhely szerepelt. 50 Bondár M. a kostolaci kultúra és a késő badeni korszak kapcsolatával foglalkozó munkájában 51 részletes kutatástörténeti áttekintését adta a „kostolac fogalom" alakulásának, majd röviden foglalkozott a kostolaci edényművesség, a települési és temetkezési sajátosságok kérdésével. Egyértelműen állást foglalt amellett, hogy önálló kultúra, leletei jól elkülöníthetőek a késő badeni horizonttól. 52 A hazai leletanyag döntő többsége gödrökből származik. A Dunántúl jól kutatott, terepbejárással is feltérképezett területein nem nőtt jelentős mértékben a kostolaci lelőhelyek száma, így véleménye szerint a kevés kostolaci lelőhely nem a kutatás hiányosságát tükrözi, hanem egyéb oka van. 53 A kevés lelőhely és a települési jelenségek értelmezése alapján a szerző arra a megállapításra jutott, hogy hazánkban nem számolhatunk hosszú kostolaci időszakkal, jelentős számú népesség bevándorlásával, több generáción át lakott telepekkel . Ez a korszak véleménye szerint csak „epizód" a rézkor végén. 54 A délről érkező kis létszámú kostolaci csoportok a késő badeni lakossággal kerültek kapcsolatba. A kostolaci népesség nagyobb folyók (Duna, Dráva, Száva) menti megtelepedése miatt a szerző felveti a hajózás, a hajózó kereskedelem, mint kapcsolat ötletét. 55 Lelőhelytérképén együtt találhatók a késő badeni és kostolaci kultúra lelőhelyei, összesen 134. 56
