Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Németh Péter Gergely: Későrómai sírlelet csomáról

44 NÉMETH PETER GERGELY Az érmék (7. kép) a 19. sz. kopott érmétől eltekintve jó állapotúak, nem sokkal a verés után kerülhettek a sírba. A csornai sír arany fülbevalója (5. kép 3. és 6. kép) Lányi 1. típusba tartozik.

13 A ságvári 95. sírban hasonló aranyfülbevalópár került elő,

14 melyet Sz. Burger Alice 346-375 közé keltez.

15 A vaskések megfelelőit megtaláljuk későrómai sírokban. A 2. sz. (5. kép 13.) vaskéshez hasonló darab az intercisai temető 1039. és 1141. sírjában került elő.

16 A 3. sz. vaskéshez (5. kép 10.) hasonló darab az intercisai temető 1112. sírjához tartozott.

17 A vaskéseket a későrómai korban rendszerint a láb mellett kívülről helyezik el,

18 a csornai sírban is feltehetőleg 8. kép. Üvegpohár Barkóczi L. 1988: Pannonísche Glasfunde in Ungarn. Studia Archeologica IX (1988). A. SZ. Burger 1966: The Late Roman Cemetery at Ságvár. ActaArchHung XVIII (1966) 99-234. A. SZ. Burger 1968: Későrómai sírok Halimbán. Folia Archaeologia XIX (1968), 87-98. A. SZ. Burger 1977: Későrómai sírok Mucsfa-Szárászpusztán. Archaeológiai Értesítő 104 (1977) 189-203. A. SZ. Burger 1979: Der Spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. Fontes Archaeologici Hungáriáé (1979). hasonló helyzetben lehettek. Az 1. sz. melléklethez (5. kép 14.) hasonló tárgyak jellemző mellékletei a későrómai sírokban.

19 Ezek a vastárgyak szintén a lábnál kerülnek elő a gazdagabb mellékletű ői sírok leletegyütteseiben.

20 A többi fémleielek pontosabb kronológiai besorolásra nem alkalmas. A bronzszegecsekkel összeerősített csonkaperecek (13-14. sz. melléklet, 5. kép 5-6.) jellegzetes későrómai sírmellékletek.

21 A közöltek alapján a temetkezésre a 4. század harmadik harmadában kerülhetett sor. 1991-ben a lelőhely helyszínelésekor újabb lelet nem került elő, a sír helyétől északra, kb. 300 méterre 23. századi telepre utaló leleteket találunk: festett edénytöredékeket, terra sigillata töredékeket, malomkő nagyobb darabját.

22 K. Zoffmann Zsuzsanna: A Csoma-Nyúlházi dűlő lelőhelyen feltárt római sír embertani anyaga. A téglasírban egy maturus korban meghalt nő került eltemetésre. A múzeumban tárolt embertani anyag igen hiányos, az igen rossz megtartású koponyának csak néhány töredéke került megmentésre, s így a szokásos morfológiai és metrikus vizsgálatot nem lehetett elvégezni. A vázcsontok közül egyedül mérhető bal oldali humerus alapján (Martin 1.: 306, Martin 2.,: 301) a számított testmagasság Pearson szerint 156, Manouvrier szerint 158, míg Bach szerint 163 cm, tehát a nagyközepes-nagy kategóriákba tartozó. A bal oldalon látható gyenge cribra orbitalia mellett (a jobb oldali szemüreg nem őrződött meg) más kóros elváltozásra utaló nyom a csontokon nem volt megfigyelhető. B. Vágó E.-Bóna I. 1976: Die Gräberfelder von Intercisa. Der Spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976. Dombay J. 1957: Későrómai temetők Baranyában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) 181-330. Lányi V. 1972: Die spätantiken Gräberfelder in Pannonién. ActaArchHung XXIV (1972) 53-213. Sági К. 1973: Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai, Somogyi Múzeumok Közleményei 1 (1973) 289-297. IRODALOM