Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

330 HORVÁTH JÁNOS A Bernáth testvérek hegedülnek 1925. A megrázó fohásszal kitárta önmagát: kész feláldozni életét a Művészetért, amelyben a szeretet mindent összetartó erejét kívánja megfogalmazni. A családi hagyatékban találtunk egy akvarelljei „Vergődő lélek éji gondolatai" cím aláírással. A misztikus jelenet az emberi testiségtől, az anyagiságtól való szenvedésként, az anyagtalanul ellebbenő szellem szabadság utáni vágyódásként értelmezhető. Annak az irracionalizmusnak a kísértetjárásba enged az akvarell és a levél betekinteni, amely átvette a hatalmat Balázs gondolataiban. Kis képek is születtek e gondolatok nyomán: Tánc, Apokalipszis, Összeomlás címmel. Az emberi alakok és a táji környezet közti expresszív kapcsolat jelenik meg rajtuk. Az 1925-ös megmaradt vázlatfüzetét lapozgatva találunk kis vázlatokat, rokon gondolatokat, feljegyzett idézeteket. Az Egry breváriumban olvashatók hasonló szellemi indíttatásból született sorok. Például ezt jegyezte fel Balázs. „ - Strindberg írja a „Vallomások" című könyvében, 222. oldal „Utálom a kutyákat, gyáva emberek védelmezőit, akiknek maguknak nincs bátorságuk ahhoz, hogy maguk harapják meg azt, aki rájuk támad..." -A „Vörös szobában" című könyvéből: „Saját belsőnket kell lefesteni, nem pedig fatörzseket és köveket másolni, amik voltaképpen jelentőség nélkül valók voltak s csak úgy jutottak formához, hogy előbb keresztülmentek az észrevevő és érző alany olvasztókemencéjén." Balázs János számára a valóság 1925. januárjában kiúttalan volt. A betegsége és a Róka István féle szolgálati lakás megszűnése miatt hazament Kaposvárra. A főiskola rektorával: Lyka Károllyal megbeszélve arra készült, hogy a főiskola kecskeméti művésztelepén folytatja remélhetően olcsóbb körülmények között a tanulmányait. A lábadozása meghozta újra a bizakodását is. Legalábbis egy nem postázott levelében, vélhetően a főiskolai felvételin megismert egyik társának ezt írta február 3-án: Eddig mindig Pesten voltam, csak most január 23. óta vagyok itthon, mert sokat betegeskedtem, meg aztán megcsömörlöttem attól a nyavalyás Akadémiától. Pedig a Glatz Oszkár, aki a Mesterem volt, a növendékei, az I. évesek között - az ő kijelentése szerint - a legkiválóbb voltam, meg Lyka Károlytól micsoda bizonyítványt kaptam! Egypár kritikus és művészember kijelentése szerint minden száz közül, ha kettő kap olyant. Ezzel a bizonyítvánnyal pályáztam ösztöndíjért Kaposvár városhoz, amit meg is kaptam. Januárra 1 millió koronát egyenlőre, többit meg ezután kapom meg. Most egyenlőre a főiskola kecskeméti művésztelepére megyek majd március végén, arról majd Lyka értesít egy levélben, mert ez a Lyka nagyon jó ember, sokat beszéltem vele, mielőtt hazajöttem volna. Január 16-án fenn voltam Rippl-Rónai Mesternél, a Kelen-hegyi műtermében. Hej, az öreg csudamódon örült, hogy meglátogattam. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, 1/2 11 órától egészen 1/4 2-ig nála voltam, s akkor együtt bementünk Pestre. Nagyon sok képét megmutatott, a müncheni akadémián rajzolt rajzait stb., stb. Rengeteg dolgát láttam, köztük a velencei kiállításon kiállított dolgait is, meg stockholmi, párizsi kiállításon kiállított „Szüleim" című képét. Beszélgettem vele irodalomról, festészetről, zenéről stb. Most március végéig itthon vagyok, dolgozok erősen." Az otthoni biztonságérzete és a Pesten megélt őrlődése az elmélyülő munka felé vitte. A feljegyzései most a következők: „ -A Cézannak és az utána fellépő kubistáknak a kedvelt festőtémájuk a csendélet, a fej, a zártformájú hangszerek. Mind közelfekvő dolgok; melyek az ő céljaiknak megfelelnek, mert kerülték a nagy mélységeket, az ilyen dolgok az ő számukra nem adtak erősen összefoglaló zárt formát, tömeget. A tárgyak okozatát akarták megfesteni, felépítésüket, térbeli elhelyezkedésüket. A dolgokat nagy alkotó síkjaira bontják, geometrikus formában mutatják be." „Különös természeti tünemény volt az 1925. évi március 1-i villámlás és dörgés. Tőlünk Kaposvártól nyugatra, az első 1/4 9 órakor este volt, a következő 2 perc múlva az első után, utána még egypár. A konyha ablakaiból néztem, gyönyörű kék fénnyel világított. Az elsők messze voltak, a dörgés későn és halkan jött, egy másik, az amelyet e sorok írása előtt 1/2 9-kor láttam, az már jó közel volt. 1925. március 1. Kaposváron." „1925. III. 18. - A színek, a ragyogó tiszta színek mennyire a fiatalságé, amely ujjong, örül az életnek! a fehér nem szín, hanem az csak a fehér csend." Egykét templomot ábrázoló vázlata mellett egy Lenin fej. Felírja fölé, hogy: Nietzsche „übermensche" és egy datált gondolat a következő oldalon: „1925. ápr. 4. -A különféle vallások mennyi akadályt állítanak a szerelem, a házasság elé. Az egyik vallás mennyire nem jó szemmel nézi azt, ha egy másik vallású egyénnel lép