Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

BALÁZS JÁNOS MŰVÉSZETE 321 A következő vasárnap máris felkerekedtünk hárman, s vittük vázlatainkat és akvarell készleteinket. Felme­részkedve unokaöccse Martyn Ferenc festőművész fogadott és vezetett be a Rónai műtermébe, melyben egy régi fotel, egy régi zongora és egy festőállvány ál­lott, s a falon körül ceruza és tollrajzok, kevés pasz­tell, kiváló krétarajzok, minden hevenyészett keretezés­sel. A mester is bejött, kedvesen fogadott minket, át­tekintve dolgainkat, Balázs rajzait dicsérve, bíztatott nagyobb lélegzetű munkák produkálására. Majd a fa­lon függő munkáira térve, megemlítette az utcai sétá­lókat, amit a kávéház ablakából rajzolt, majd a „Kapos­vári urak a Koronában" címűről szólt és mutatta a Rigó kapitányról (kaposvári rendőrkapitány volt) készített igen hatásos tusrajzát. Ezután a zongorához lépve, azon el­fekvő sok francia kiadású könyvből mutatott képeket az ő hozzáfűzéseivel, tollal kijavított téves címeket stb. Végül Martyn Ferenc kikísért az országútig, ahol elvé­ve tőlem a vázlatkönyvet, pár vonással felvázolta a Kislak felé mutató tájat, vízfestékkel felrakta előbb a világos színeket, azonnal fokozatosan a sötétebbeket, nem várva meg száradásukat, kissé összefolytak a színek, végül egy friss hatású, a tájra jellemző alko­tás lett belőle, s én is megtanultam, hogy miként lehet az akvarellben is az egyszerrefestést alkalmazni. Meg­hívott bennünket a Korona nagytermében megrende­zett gyűjteményes kiállítására. Hazatérve fokozottabb munkára tértünk át, de nem mulasztottuk el, hogy Halvax-szal kérjük Raksányi Lajos rajztanárunkat, hogy vezetésével az egész osztály vegyen részt a Martyn tárlaton. Ez így meg is történt és erre elhoztam Ba­lázst is, bemutatva Raksányinak. A legközelebbi alka­lommal 4-esben sereghajtóként vittük le az osztályt a tárlatra. Értékes benyomásokat tett ránk a már beér­kezett festőművész alkotásai. Az első két nagy képen Dürer és Holbein 1-1 tökéletes másolata volt látható, amit a művész azzal magyarázott, hogy ilyen előze­tes stúdiummal kell és érdemes tanulni az arcképfes­tést, s különösen a kéz és az alkar mikénti tartását. Az eredeti rajz, pasztell és olaj tájképei igen hatáso­sak voltak és különösen megragadó volt az „Öreg­anyám" című olajképe, öreges kéztartással hangsúlyo­zottan. Ez a pár nap azért is volt hasznos, mert Ba­lázs összeismerkedett Raksányival és megismerte Raksányi impresszionista olajképeit, melyekben a fény­es árnyékhatás kiemelkedett - különösen az erdőrész­letekben. Hamarosan együtt jártunk ki a Zaranyi erdő­be, mert ott a nagy fákon a beszűrődő napsugarak -Ш ШШЁЖ Raksányi Lajos: Gyermeknap a Donnerban 1922.

Next

/
Thumbnails
Contents