Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

A BALÁTA KÖRNYÉK FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE 275 Mimesa rufa (Panzer, 1805) (=bicolor Jurine, 1807) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1993. 06. 15.-1 nőstény. - Euroszibériai elterjedési) nedvességkedvelő faj. Közép-Európa magasabb fekvésű területein elterjedt (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Magyarországon az első lelőhelye a belső-somogyi Boronka-melléki TK-ból vált ismertté (Józan 1992b), a második a fenti. Pemphredon mono Van der Linden, 1829 Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 07. 15.-1 nőstény. -Valószínűleg euroszibériai elterjedésű faj, mely KözépEurópában a hegyvidékeken szélesen elterjedt, bár sehol sem gyakori (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). A faunaterületen eddig Erdélyből (Bajári 1857) és a MagasTátrából (Balthasar 1972) ismertük. Magyarországon ez az első publikált lelőhelye. A szerző ezenkívül gyűjtötte még Külső-Somogyban (Mernye) és Sárospatakon is. Ammoplanus handlirschi Gussakovskij, 1931 Somogyszob: Kaszópuszta, 1988. 06. 16.-1 nőstény. - A palearktikumban szélesen elterjedt, meleg- és szárazságkedvelő faj. Hazánkban csak igen szórványosan került elő a Kiskunságról, a Budai-hegységből és a Dunántúl néhány pontjáról. Tachysphex grandii Beaumont, 1965 - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 06. 25. - 1 hím. - A pontomediterrán területeken élő, meleghez és szárazsághoz erősen ragaszkodó állat. Közép-Európában csak az alacsonyabb fekvésű, meleg klímájú területeken él. Mindenütt meglehetősen ritka. Magyarországon csak az utóbbi évtizedekben sikerült előfordulását kimutatni a Kiskunságon, a Barcsi borókásban, a Tihanyi-félszigeten, a Mecsekben és a Zselicben (Józan 1985, 1986, 1989, 1992c). Larra anathema (Rossi, 1790) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 08. 04. - 2 nőstény, 4 hím. - Elterjedése és klíma-tűrőképessége az előző fajhoz hasonló. Közép-Európában elterjedésének északi határa a Morva-medence déli részén húzódik. Ausztriában még nem mutatták ki (Balthasar 1972). Nálunk főleg a Kiskunság homokvidékén és a környékén terjedt el. A Dunántúlon először Simontornya környékén találták meg (Bajári 1957). A szerző gyűjtötte a Balaton déli partja mentén húzódó homoktúrzás sávon, Révfülöpnél és Belső-Somogyban, Nagybajom környékén. Solierella compedita (Piccioli, 1869) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 07. 15. - 1 hím. -A mediterrán területeken szélesen elterjedt melegkedvelő faj. Ausztriában csak Burgenland területén került elő. Szlovákiában és a Morva-medencében is él, de elég ritka (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Nálunk régebben csak három lelőhelyről ismertük (Bajári 1957). Később kimutatták a Kiskunságban és a Bakonyban is (Benedek, 1979, Józan 1986). Miscophus ater Lepeletier, 1845 - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 06. 25 - 1 hím. - Európa nyugati részén és Svédországban váltak ismertté első lelőhelyei. Később előkerült Alsó-Ausztriában is (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Magyarország faunájára új, a faunaterület más pontjain nem ismerjük még. Trypoxylon scutatum Chevrier, 1867 - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 1 hím. - Pontomediterrán faj, melyet Magyarországon szórványosan gyűjtöttek az Alföldön, a Bakonyban és Dél-Dunántúl több pontján. Oxybelus argentatus argentatus Curtis, 1833 Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 1 hím. Nyugat- és Közép-Európában elterjedt alfaj. Ausztriában többfelé előkerült, Szlovákiában és a Morva-medencében is megtalálták (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Magyarországon néhány dunántúli lelőhelyét ismerjük: Paks, Barcsi borókás, Boronka-melléki TK (Móczár 1959, Józan 1985, 1992b). A másik két hazánkban is élő alfaja inkább a Dunától keletre került elő. Crossocerus exiguus (Van der Linden, 1829) Somogyszob: Kanizsaberek, 1993. 06. 15.-1 hím. Melegkedvelő, a palearktikumban elterjedt állat. KözépEurópában is sokfelé előkerült. Magyarországon régebben három lelőhelyről ismertük (Móczár 1959). Azóta előkerült a Mecsek, a Zselic, Belső-Somogy és a Bakony néhány pontján (Benedek 1979, Józan 1985, 1992b, 1992c,). Nysson niger Chevrier, 1868 - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 1 nőstény, 1 hím. - Közép-Európában elterjedt cleptoparazita faj. Ausztria nyugati és középső részein többfelé gyűjtötték, a Cseh, és a Morva-medencében is előkerült. Nálunk régebben csak Őrszentmiklóson találták meg. Újabb lelőhelyei Belső-Somogyban vannak. Dienoplus moravicus (Ŝnoflak, 1946) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1988. 06. 17.-1 nőstény. - KözépEurópában, Olaszországban és a Balkán-félszigeten elterjedt melegkedvelő állat. Csehország déli részén, Szlovákiában és Északkelet-Ausztriában néhány lelőhelyről említik előfordulását (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Hazánkban néhány alföldi lelőhelyét követően a Dél-Dunántúlon is megtalálták (Mecsek, Somogytúr, Látrány). Belső-Somogyban ez az első lelőhelye. Dienoplus lunatus (Dahlbom, 1832) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1988. 07. 19. - 1 nőstény. - Európa középső területein elterjedt kaparódarázs. Csehországban és Szlovákiában többfelé előfordul. Ausztriában Burgenland északi részén és Alsó-Ausztriából ismerjük (Balthasar 1972, Dollfuss 1983). Hazánkban először Pápa környékén gyűjtötte Benedek P. A fenti a második magyarországi lelőhelye. Apoidea Hylaeus nigritus (Fabricius, 1798) - Somogyszob: Kaszópuszta, 1993. 06. 15. - 1 hím. - Hideg- és nedvességkedvelő palearktikus álarcosméh faj. A faunaterület hegyvidékein sokfelé előkerült, de nem gyakori. Magyarországon régebben az Északi-középhegységben és a Kőszegi-hegységben fogták (Móczár 1961). Az utóbbi évtizedekben megtaláltuk a Bakony és Mecsek néhány pontján, a Zselicben és a Bükki NP-ban (Józan 1990a, 1993). Hazánk homokterületein ez az első lelőhelye.