Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Tóth S: Adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet bögöly és katonalégy faunájához

266 TÓTH SÁNDOR 20. Tabanus tergestinus EGGER, 1859: A Palearktikumnak főleg a mediterrán vidékein fordul elő. Magyarországon gyakori. Homokpuszta, 1989. 06. 26., 1 ç, MAL. 21. Heptatoma pellucens (FABRICIUS, 1776): Palearktikus, hazánkban szórványos előfordulású. Homokpuszta, 1989. 08. 21., 1 9, MAL; 1989. 08. 24., 1 9, MAL - Mernyei-erdő, 1989. 08. 22., 2 9. 22. Haematopota italica MEIGEN, 1804: Valószínűleg palearktikus elterjedésű, hazánkban általános. Erdősház I., 1987. 06. 10., 2 9, MAL - Galabárdpuszta, 1989. 07. 10., 1 9, JZS - Homokpuszta, 1989. 07. 21., 2 9, MAL - Hosszúvíz, 1991. 07. 13., 1 9, MAL; 1991. 07. 14., 1 9, MAL; 1991. 07. 25., 1 9, MAL; 1991. 08. 11., 1 9, MAL - Mernyei-erdő, 1991. 06. 21., 1 9 Mernyei-tó, 1991. 06. 21., 3 9 - Soponyai-halastó, 1989. 08. 22., 1 9. 23. Haematopota pluvialis (LINNAEUS, 1758): Csaknem az egész Palearktikumban elterjedt, hazánkban a legközönségesebb bögöly. A tájvédelmi körzet bögöly faunájának mennyiségi összetételében az első helyen áll, az összes gyűjtött példány több, mint a felét (51, 9%) teszi ki. Búsvári-halastó, 1989. 08. 06., 8 9 - Erdősház I., 1987. 06. 24., 1 9, MAL; 1987. 06. 29., 1 9, MAL; 1987. 07. 02., 2 9, MAL; 1987. 07. 16., 4 9, MAL; 1987. 07. 17., 2 9, MAL; 1987. 07. 20., 2 9, MAL; 1987. 07. 21., 2 9, MAL; 1987. 07. 22., 7 9, MAL; 1987. 07. 23., 8 9, MAL; 1987. 07. 29., 1 9, MAL; 1987. 07. 30., 1 9, MAL; 1987. 07. 31., 2 9, MAL; 1987. 09. 01., 2 9, MAL; 1987. 09. 04., 2 9, MAL; 1988. 06. 02., 2 9, MAL; 1988. 06. 07., 1 9, MAL; 1988. 06. 11., 2 9, MAL; 1988. 07. 05., 2 9, MAL; 1988. 07. 09., 1 9, MAL; 1988. 08. 05., 1 9, MAL; 1988. 08. 08., 2 9, MAL; 1988. 08. 09., 1 9, MAL; 1988. 08. 18., 2 9, MAL; 1988. 08. 20., 1 9, MAL; 1988. 08. 24., 2 9, MAL - Homokpuszta, 1989. 05. 16., 1 9, MAL; 1989. 05. 22., 1 Ö", MAL; 1989. 05. 24., 2 9, MAL; 1989. 06. 26., 1 9, MAL; 1989. 06. 29., 1 9, MAL; 1989. 07. 01., 1 O" 12 ç, MAL; 1989. 07.04., 3 9, MAL; 07. 06., 3 9, MAL; 1989. 07. 20., 8 9, MAL; 1989. 07. 21., 4 9, MAL; 1989. 07. 22., 7 9, MAL; 1989. 08. 07., 3 9, MAL; 1989. 08.08., 1 9, MAL; 1989. 08. 10., 1 9, MAL; 1989. 08. 12., 3 9, MAL; 1989. 08. 16., 1 9, MAL; 1989. 08. 18., 2 9, MAL; 1989. 08. 21., 1 9. MAL; 1989. 08. 23., 1 9, MAL - Hosszúvíz, 1991. 06. 27., 1 9, MAL; 1991. 07. 03., 1 9, MAL; 1991. 07. 07., 1 9, MAL; 1991. 07. 11., 1 9, MAL; 1991. 07. 12., 1 9, MAL; 1991. 07. 17., 2 9, MAL; 1991. 07. 20., 1 9, MAL; 1991. 07. 25., 1 9, MAL; 1991. 07. 30., 1 9, MAL; 1991. 08. 09., 1 9, MAL; 1991. 08. 16., 1 9, MAL; 1991. 08. 21., 1 9, MAL; 1991. 09. 04., 1 9, MALKis-gyótai-erdő, 1991. 06. 24., 1 9- Kencsen-pusztai-halastó, 1990. 07. 20., 1 9, - Mernyei-erdő. 1989. 08. 22., 2 9; 1990. 07. 21., 2 9; 1990. 09.15., 3 9; 1991. 06. 21., 2 9; 1991. 07. 10., 3 9; 1991. 07. 31., 1 О" 5 9 - Mernyei-tó, 1990. 07. 21., 1 (Г 5 9; 1990. 09. 15., 1 (Г 4 9; 1991. 06. 21., 5 9; 1991. 07. 10., 12 9; 1991. 07. 31., 3 9 - Mély-éger, 1991. 07. 10., 1 О" 6 9; 1991- 07. 30., 1 О"; 1991. 07. 31., 5 9 - Mélyégeri halastó, 1990. 07. 20., 11 9, MAL; 1991. 07. 20., 4 9, MAL - Soponyai-halastó, 1989. 08. 06., 2 9; 1989. 08. 06., 7 9, MAL; 1989. 08. 22., 3 9; 1990. 07. 20., 7 9 ; 1991. 06. 21., 1 9, MAL; 1991. 07. 10., 1 9; 1991. 07. 31., 2 9. 24. Haematopota scutellata (OLSUFJEV, MOUCHA et CHVÁLA, 1964): Közép- és Dél-Európában, valamint a Transzkaukázusban gyűjtötték. Magyarországról csak Csánigról említi az irodalom (MAJER 1987). A tájvédelmi körzetben is mindössze egy példánya került elő. Soponyai-halastó, 1991. 07. 31., 1 9. 25. Haematopota subcylindrica PANDELLÉ, 1883: Valószínűleg palearktikus elterjedésű, hazánkban sokfelé fogták, de gyakorinak nem nevezhető. Erdősház I., 1987. 08. 08., 1 9, MAL - Homokpuszta, 1989. 08. 06., 1 9, MAL; 1989. 08. 12., 1 9, MAL - Mernyei-erdő, 1991. 05. 31., 1 9; 1991. 07. 31., 1 9 - Mély-éger, 1991. 06. 21., 2 9 - Mély-égeri-halastó, 1991. 06. 21., 5 9, MAL; 1991. 07. 10., 1 9 - Soponyai-halastó, 1991. 07. 31., 1 9. Katonalegyek (Stratiomyidae) A katonalegyek hazánkban a közepesen kutatott kétszárnyúak közé sorolhatók. Erre a családra is jellemző, hogy aránylag sok még a kevésbé feltárt, vagy kifejezetten fehér foltnak számító terület. Az utóbbiak közé tartozik a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet is, mely mint kiderült sok szempontból kedvező feltételeket biztosít a katonalegyek számára. A tájvédelmi körzetből kimutatott 21 faj ugyan csupán mintegy 40%-a a hazai faunának, a fentebb írtak miatt mégis érdemes az adatokat közreadni. A 311 példányból álló anyag mennyiségi összetételében 3 faj dominanciája kiemelkedő. Érdekes, hogy ezek közül csak a Chloromyia formosa kötődik a fejlődése szempontjából vízhez, mivel lárvája nedves talajban, korhadó uszadékban él. Egyedszám tekintetében az első helyen az Actina nitens áll, ez adja a teljes anyag 27%-át. A második helyet a Pachygaster atra foglalja el (20,6%). A harmadik helyre a már említett Chloromyia formosa került (18%). Viszonylag nagy számban részesedik még az anyagból a Microchrysa polita (8,4%). A felsorolt 4 faj teszi ki az összes katonalégy egyed 74%-át (1. ábra: B). Összességében a vízben fejlődő fajok nagyobb dominanciája lett volna várható. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a tájvédelmi körzet számos részén uralkodó vizes élőhelyek kevésbé befolyásolják a katonalégy fauna alakulását. Különösen feltűnő a kifejezetten vízhez kötődő Stratiomys fajok teljes hiánya, legalábbis a vizsgált időszakban. A gyűjtött anyag dekádonkénti megoszlását oszlopdiagram ábrázolja (4. ábra). Ezen látható, hogy az egyedszám kisebb visszaesésekkel április végétől június végéig csaknem azonos szinten áll. Július első és második dekádjában volt a legmagasabb, utána meredeken visszaesett, majd a rajzás a vizsgált években augusztus második felében ért véget.