Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Bartosiewicz László: Közép - és Török kori állatmaradványok Segesdről

KÖZÉP- ÉS TÖRÖK KORI ÁLLATMARADVÁNYOK SEGESDRŐL BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ 1. Bevezetés Ez a tanulmány a Segesden 1983 és 1986 között a Pékó, Balogh és Baracsi földeken feltárt közép- és török kori városias település állatcsontjainak elemzése.

1 írásos források és a nagy történelmi jelentőségű lelőhely számos régészeti lelete jól mutatják a környék történeti változásait a középkor derekán és a török foglalást követő időkben. Az állatcsontok elemzésének célja annak megállapítsa, mivel egészíti ki, illetve erősíti meg a húsfogyasztásról, közvetve pedig a korabeli állattartásról természettudományos módszerekkel kialakítható kép művelődéstörténeti ismereteinket. 2. Anyag és módszer 2.1. Időrendi felosztás Az állatmaradványok zöme a lelőhely középkori városközpontnak megfelelő részét képviseli. Az időrendileg meghatározható objektumok és zárt rétegek alapján (nem a feltárás, hanem az egykori használat sorrendjében) a csontanyag az alábbi kronológiai csoportokba osztható: 1. A XIV. század végére keltezett későgótikus ház (Pékó föld) szintjében, a XIII., XVII-XIX. és XXI. szelvényben talált csontok képezik a legkorábbra datálható anyagot. 2. Késő középkorinak tarthatjuk a terület délnyugati részén, a plébániatemplom környékén felszínre hozott állatmaradványok többségét. Ebbe a csoportba sorolható még a település más pontjain (főleg a Baracsi földön) található egyes objektumok tartalma.

2 3. Későbbi valamelyest kevert anyaggal kell számolnunk a voltaképpeni városközpontnak elsősorban a Baracsi földön feltárt részein. A XXI-XV. szelvények ugyan a XIV-XV. századi piactér és plébánia területét fedik, de egybeesnek a török kori település központi részével is. Felső rétegeikben már a folyamatos

3 török kori használat tárgyai is belekeveredhettek. 4. Túlnyomó részben késő XVI. századinak tekinthető a Pékó föld II., IV. és XIV. szelvényben feltárt török kori épület és gödrök, valamint egyes paticsos pusztulási rétegekkel elzárt részek anyaga.

4 Városi lelőhelyeken a másod- illetve sokadlagos helyzetű csontok nagy része gyakran nem értékelhető az intenzív terephasználat során elkerülhetetlen gyakori bolygatások (pl. beásások) és az ezekből fakadó keveredések miatt. Míg az erősen kevert rétegek régészeti leletei bizonyos mértékig tipokronológiai alapon elkülöníthetők, az esetek túlnyomó többségében jellegtelen állatcsontok elemzésében a körkörös érvelés kockázata nélkül ez nem lehetséges. így az állatmaradványok csaknem húsz százaléka (279 db) kronológiailag értékelhetetlen maradt. Ugyanakkor segesdi lelőhelyünkön a csontagyag jó állapota, amely a mérhető darabok nagy (18,6%) és a teljes felismerhetetlenségig töredezett maradványok kicsiny (1,5%) arányából jól láthatóan arra utal, hogy e leletek jelentős része nem sok átrendeződésnek volt kitéve. Az ismertetett időrendi csoportokban talált csonttöredékek fajonkénti darabszámát az 1. táblázat tartalmazza. 2.2. Elemzési módszerek A település említett intenzív volta nem tette lehetővé az egyedszámok értelemszerű elemzését

5 hiszen a vizsgált központi városrészt (talán a mindenevő sertés és baromfiak kivételével) kiterjedt állattartásra aligha használhatták. Az elfogyasztott, minden bizonnyal nagyobb területről beszerzett húsfélék anatómiai összetételét azonban a csontleletek jól érzékeltetik. Az őskori állatmaradványokhoz képest általában jobb megtartású későbbi középkori csontok

6 „fajtatani", de legalábbis fenotipológiai vizsgálatokra ezen a lelőhelyen is alkalmasak. Az e célból nemzetközi szabványok szerint

7 felvett csontméreteket a Függelék tartalmazza. 3. Eredmények 3.1. Fajonkénti értékelés Az állatcsontok elemzésének elsődleges forrása az állatfajok és csontvázrészek szerinti vizsgálat. Az anyag kronológiai csoportok szerinti ilyen értékelését (a halcsontok kivételével) a 2-5. táblázat mutatja. 3.1.1. Szarvasmarha {Bos taurus L. 1758) A szarvasmarha valamennyi korban a legtöbb csonttöredékkel képviselt faj. Meglehet, ebben szerepe van a nagyobb méretű csontok fokozott méretű darabolásának és természetes töredezésének is.

8 Ez a többlet azonban megfelel a legnagyobb testű vágóállat abszolút fontosságának.