Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár

178 KOVÁCS GYÖNGYI-RÓZSÁS MÁRTON - a gödröket a 16. század végi pusztulás omladéka zárta -, míg késői gödrei metszették a 16. századi palánkfal cölöpárkait, azaz a 17. század elején keletkeztek, de a 17. század közepére már ugyancsak betöltődtek. Az elmondottak alapján leletanyagunk egyes együtteseit (a gödrök, a két pusztulási réteg, a planírozási rétegek, továbbá a pénzleletek által pontosabban datált járószintek együtteseit) szűk, olykor igen szűk időhatárok között tudjuk datálni, ugyanakkor meg kellett állapítani, hogy az összleletanyagban különbségek nem mutathatók ki. A századforduló ugyan változást hozott a várőrség minőségi összetételében (I. 13. jegyzet), a korábban martalóc gyalogosok alkotta várőrségben ekkortájt az értékesebb katonai elemek is megjelennek, a leletanyag alapján azonban ez nem járt együtt az etnikai összetétel megváltozásával, a vár népességében a kézi korongolású kerámiával jellemezhető délszláv (ill. balkáni) elem mindvégig meghatározó.

44 A tárgyi emlékeket egy külön tanulmányban szeretnénk közreadni, így azt e helyütt csak röviden jellemeznénk. A feltárt terület nagyságához képest igen gazdagnak tekinthető leletegyüttes nagyrészét a kerámialeletek alkotják, melyek többsége a török kori „délszláv" jellegű fazekassághoz köthető, nagy számú kézi korongolású fazékkal, tálakkal, csészékkel, s egyéb edényekkel (13-14. képek). A gyakran kavicsos soványítású fazekaknál jellegzetes formai jegyek a rövid nyak, az erősen hangsúlyozott váll, melyen jellemző a bekarcolt egyenes- és hullámvonal-díszítés ill. ritkábban a pecsétlővel benyomott sorminta.

45 Az anyagban fenékbélyeges kerámia nincs. A fedők (15. kép 4-6) belső oldala sokszor bekarcolt hullámvonallal díszített. Szegényesnek mondható a redukált égetésű kerámia, melyet számos díszítetlen és több díszített korsótöredék képvisel. Igen sok a sütőharangtöredék (15. kép 7), ezek esetenként tűzhelymaradványok (égett platnik) közelében koncentrálódtak.

46 A kályhaszemek többsége kézi korongolású, mázatlan, rendkívül durva megmunkálású pohár alakú kályhaszem, ez a típus a két omladékos pusztulási rétegből különösen nagy számban bukkant elő. Mellettük más típusú kályhaszemek ritkábban fordulnak elő (15. kép 1-3).

47 A mázas török kerámia (11-12. képek) zömét a különféle, nagyrészt egyszínű és folyatott mázas talpas tálak, ill. azok töredékei jelentik, de mellettük nagyobb tároló edényt,

48 füles korsót és kupát is találunk. Kiöntőcsöves korsóknak csupán egy-két töredéke került elő.

49 A luxust egy-egy apró kisázsiai (izniki) török fajansz- és kínai porcelántöredék jelzi. Ritka leleteink közé tartoznak a pipák is, ami talán véletlen, de lehet, hogy összefüggésben van azzal, hogy a dohányzás főként a 17. század második felében terjed el szélesebb körben a hódolt Magyarországon,

60 amikor Barcs vára már nem állt. A magyar fazekasáru aránya elenyésző, ami a török helyőrség és a helyi lakosság minimális érintkezését mutatja. Az ásatások során kevés réz- ill. bronzleletet találtunk, néhány kisebb tárgyon, ill. töredéken kívül érdekesebb egy, a hazai emlékanyagban egyedinek számító réz kulacs (18. kép),

51 ami a 17. századi omladék között feküdt, s egy-két jellegzetes bronz gyertyatartó. A vastárgyak (16-17. kép) mennyisége a kerámiához viszonyítva csekély, de nagy változatosságot mutatnak, a tárgytípusok jól ismertek a korabeli várak ásatásaiból. Nagy mennyiségben s a legkülönfélébb méretben és változatban találtunk vasszögeket, nem véletlenül, hiszen a palánkhoz és a faépületekhez igencsak kellett a szög. Több lelet a vár belső épületéhez tartozó ajtóknak, kapuknak az alkatrésze, több tárgy pedig mezőgazdasági eszköz, ill. a mindennapi élethez szükséges szerszám. Gyakoriak a különféle patkók és a lábbeli sarokvasak, s szép számban kerültek napvilágra különféle kések és bicskák. Kifejezetten a katonai élethez csupán néhány tárgy kapcsolódik. A 18. Réz kulacs (17. század közepe) (Restaurálás előtti felvétel)