Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár

166 KOVÁCS GYÖNGYI-RÓZSÁS MÁRTON 4. Az 1664. évi váralaprajz ráhelyezve Barcs mai belvárosára szelvényekben előkerült jelenségek alapján néhány részlet helyét azonosíthattuk. Az egykori Dráva-parti erősség a helyszíni munkák alapján ÉNy-DK irányban állt, három bástyával D, ill. DK felé, a Drávára nézve (4. kép). A domborzat halványan még őrzi a várárok vonalát a K-i oldalon, a Dráva felőli részen pedig a bástyák megközelítő helyét, különösen a DK-i bástyáét, melyet a mai 2. számú Általános Iskola (Ál) udvarának magasparti részén egy közel háromszögletű kisebb kiemelkedés jelez (5. kép, 9. kép c). Az É-i oldalon a 17. századi várfal vonala az egyik kutató szelvényünkben (KÜ/90. I.) megtalált 16. századi cölöpárkok nyomán közvetve sejthető. így az egykori vár ÉD (pontosabban ÉNy-DK) irányban kb. 100 m hosszú lehetett, K-Ny (azaz ÉK-DNy) irányban pedig mintegy 80 m széles, bár ez eléggé hozzávetőleges adat, mert a vár Ny-i fele teljesen elpusztult, területe pedig beépített.

35 Kutató árkainkban (5. kép) a török kori járószint a mai felszíntől átlagban 50 cm körüli mélységben jelentkezett, a vár felmenő objektumaiból, épületeiből csupán az alapok maradtak meg. A 16-17. századi terepviszonyok eltértek a maitól, a felszín É felől lejtett D felé. Nemcsak a török kori földmozgatások, hanem újkori tereprendezési munkák is alakították a területet, pusztították a vár maradványait, amit 1994. évi ásatásunk is bizonyított. Régészetileg is igazolódott, hogy a vár kétszer leégett, amit két égett omladékos pusztulási réteg jelzett. A felső járószinthez tartozó, nyomaiban két kutató árokban is megfigyelt nagyobb épület részlete (6. kép b) 5. Helyszínrajz a kutató szelvényekkel