Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei

142 MAGYAR KÁLMÁN es - a Várhegyen, a várban, illetőleg a hozzátartozó városban folytatott - ásatások során kerültek felszínre.

145 Itt kiderült, hogy a Várhegyen lévő földvár sáncárka (és nyílván a sánca is) Árpád-kori. A 3,5 m széles K-i sáncárokból 2,2 m-ről - egy középkori feltöltésből - XI-XII. századi feketésbarna színű egymás alatt hullámvonallal és bevágással díszített, valamint párhuzamos vonaldíszű és XV-XVI. századi szürke kerámia oldaltöredéke jutott a felszínre. Utalva arra, hogy a sáncárokba rétegesen hullott egymásra az Árpád-kori, majd a későbbi feltöltés anyaga.

146 (XI. t. 3-4.) A vele szemben lévő Ny-i sáncárokból - 210-280 cm között - talált szürkés, illetőleg pirosas színű tagolatlan perem- és vonalkázott díszű oldaltöredékek egy XII-XIII. századi feltöltésre, rétegre vonatkoznak. Vagyis a két sáncárokból a várispánság megerődítési, ásatási periódusai is jól kiolvashatók. A feltárt kerámiaanyag bizonyítja, hogy a XI. században itt erődített földvár állhatott, amelynek sáncárka folyamatosan feltöltődött, illetőleg a XII-XV. század közötti időben töltötték fel. Hasonló történeti keresztmetszetet ad az említett Várhegyi (Felső-vári) földvár alatt lévő másik, az ún. Pékó-Balogh kertben lévő Árpád-kori erődített város kerámiaanyaga.

147 Itt már a felszínen - a terepbejárások során - előkerültek az Árpád-kori XII-XIII. századi vonalkázott díszű, pirosas, fekete bögrék oldaltöredékei. Valamint az egyszerűbb, tagolatlan peremű, XIIIXIV. századi darabok is a felszínre jutottak. Hozzájuk sorolható a bordázott, szűrkés, a kaolinos fehér palack és korsó töredéke, valamint a nagyszámú, tagolt peremű szürke, későbbi XV-XVI. századi kerámia. Ezekből a XIV-XV. századi szürke ún. vászonfazék mellett a későbbi hódoltságkori kerámiák is megmaradtak. (IXXII. t.) A kaposvári és a babócsai vár anyagából ismert, belül zöldmázas, piros anyagú, vastagfalú, talpas török tálak, kerámiák XVI-XVII. századi jellegzetes típusai ugyancsak megtalálhatók. (IX. t. 6., XII. t.) A környékükön került elő több vesszőfonatos patics, a zöldmázas, mázatlan téglák, valamint a boltozatos kemencék, salakdarabok maradványaival. Végsősoron itt, a Felső-heggyel szembeni alacsonyabb dombon, már a felszínről előkerült kerámia is bizonyította segesdi XII—XVII. század közötti időszak jelentős város-mezőváros települését. Az ún. Farkastelken talált kaolinos pohár aljtöredéke a XIV. századi időszakra, míg a három vastagabb falu, piros pohár (serleg?) a XV-XVI. századra keltezi - a környéken állt épületet, udvarházat, amelyhez több pohár, hagyma(?) alakú középkori, XV-XVII. századi kályhaszem is tartozhatott. A Segesden másutt is végzett régészeti és topográfiai kutatások alapján talált kerámiaanyag - a régészeti ásatások anyagával együtt - igen fontos forrás - bizonyítékkal szolgált. Ugyanakkor településtörténeti szempontok alapvető forrásanyagot adott a nagyatádi kerámiaanyag is. Hiszen végsősoron velük tudtuk azonosítani elsősorban a különböző Árpád- és középkori települések kiterjedését és pontos helyét is. A város belterületen, illetőleg a közvetlen környékén lévő falvak: Henész, Bodvica lakosságára is - az általuk használt fazekastárgyak alapján - kaphattunk felvilágosítást. Az itt talált és a felszínen megtalálható régészeti anyagok révén azonosított települések - a hasonló módon megismert - berzencei, gyékényest és a segesdi Árpádés középkori települések kerámia anyagával hozhatók elsősorban kapcsolatba. Ezek alapján derült ki, hogy az említett településeken egy megközelítőleg azonos gazdasági fokot elért, tehetősebb városi polgári népesség élt a XII—XVI. század között. Maga Nagyatád - Berzencéhez, Gyékényeshez és Segesdhez hasonló módon - egy-egy várhely, illetőleg a hozzátartozó egy-egy révhely, valamint a fontos útvonalak csomópontjaként keletkezett. S a régészeti anyag alapján is bizonyítható, hogy a kiterjedtebb nagyatádi prokopi település helyén - a XIII-XV. század között, de talán még a XVII. századi időszakban is előbb jelentősebb faluként, illetőleg később mezővárosszerű településként virágzott.'

148 Összegzés Tanulmányunkban a Nagyatád és közvetlen környékével kapcsolatos forrás- és régészeti anyag segítségével sikerült a terület XI-XV. századi vár- és településrendszerét meghatároznunk. Feldolgozásunkból kiderült az is, hogy ez a települési-rendszer már a X. század első felében - a Bogát központként szereplő - Segesd közvetlen déli szomszédságához tartozott. Jól követhető, hogy az Árpád-korban a segesdi királyi, illetőleg királynéi vár- és uradalmi központ közvetlen közelében, tőle 6-10 km-re szerepelt somogyvári ispánsági birtokként Atád, a későbbi possessio és villa, azaz falu. A XV-XVI. századra már mezővárosi jellegű birtokközponttá, oppidummá változott. A Kis- és Nagy-Atád települések mellett- Ötvös, Baráti és Szabás falvakkal együtt - az előbb középbirtokos, majd főnemesi rangú Batthyány-család.Rinya-menti birtoktestét képezte. Megállapíthattuk azt is, hogy birtokközponttá való fejlődését elsősorban a szomszédos segesdi királynéi megyeközponthoz tartozó települések és a Tibold nemzetség birtoktestének XIV-XV. századi felbomlásai tették lehetővé. Kiderült az is, hogy a törökkorra, illetőleg a XVIIIXX. századra megközelítőleg a mai határát elnyerő Kisés Nagy, azaz Nagyatád a Rinya balpartján lévő 11, illetőleg a jobbparton megtalálható 4, azaz összesen 15 Árpád- és középkori, többnyire egyházas települést olvasztotta magába. Ezek Baráti, Szentlászló, Döbrög, Bodvica, Simon/falva, Pongrác, Tivadar/Kivadar, Herkeháza, Alsó- és Felső-Pácod, Sármellék és Henész, Szentmihály, Iklad, Fülecs nevű falvak. Ezen települések történeti topográfiai helyét, templomait - a források és a régészeti adatok alapján - nemcsak