Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei
130 MAGYAR KÁLMÁN A Háromfa-Fehérdomb (Fehérvár) azonosítását először Jankovich B. Dénes végezte el. 1988-ban mérte fel Nováki Gyula és Sándorfi György. 87 Szerintük a községi déli végétől K-re, kb. 1 km távolságra, a Rinya patak jobb partja közelében emelkedik a domb. Mesterségesen emelt halom, melyet az újkorban erősen megváltoztattak. A domb K-i aljában lévő széles mélységből alakíthatták ki a keleti oldalon lévő kb. 30 m hosszú, 10 m széles lapos földhátat. A domb aljában nincs ároknyom. Mai relatív magassága 4-5,5 m, platójának átmérője mindössze 10-15 m körüli kisméretű középkori vár lehetett és a közepébe lemélyedő dögkút változtatta meg a dombját.(11. ábra) Háromfa-Kaposvár közvetlenül Bakháza szélén a Rinya bal partján emelkedik. 1690-ben „locus castelli"-t említenek itt és Draveczky Balázs sáncátvágásról is tud 1964-ben. 88 A lelőhelyet Jankovics Dénes is várhelyként említi. Nováki Gyula és Sándorfi György 1989es terepbejárásuk során 89 sem itt, sem a Kupavártól északra, kb. 1 km-re, a széles lapos völgyből kiemelkedő Várdomb nevű helyen nem talált várra utaló nyomot. Végsősoron tehát Nagyatádtól D-re 4-5 km-en belül két biztos várhely- ismert. Míg tőle É-ra, ugyaninnen 4-5 km-re a Szabási-Rinya várdombja; egy középkori várhely azonosítható. A mai Nagyatád magjától É-ra találjuk az Ötvöskónyi várkastélyának a helyét, amelyet 1970-1974 között tártunk fel. 90 (12. ábra, 3-4 kép) Az itteni régészeti kutatásaink Ötvöskónyiban, a falun ÉD-i irányban átvezető műút baloldalán lévő, 180 m magas, ún. kistárnoki út melletti szőlőhegyen hozták felszínre a reneszánsz várkastély alapfalait. Az Árpádkorban királynői szolgáltató faluként szereplő területen a somogyi reneszánsz eddigi legjelentősebb emlékei kerültek elő. 91 (5. kép) A téglalap alakú, 42 m x 31 m-es alapterületű, sáncokkal megerősített kastély a XV. század második felétől már épült, és a XVI. század első évtizedeiben fejeződött be a díszes reneszánsz kiépítése, de a XVI. század első felében is végeztek rajta védelmi szempontú átalakítást. Végül a reneszánsz négysarokbástyás építmény két évszázad múltán, valószínűleg a XVII. század vége felé szinte teljesen elpusztult. (3-4 kép) A kastély XVI-XVII. századi urainak és várnépeinek életébe néhány szép reneszánsz leletanyag: faragott kövek, díszkerámia, kályhacsempe, aranyozott bronz könyvsarokveret, gyertyatartó és a különböző kerámiák stb. adnak bepillantást. A középkori reneszánsz ember asztaltartásáról, étkezéséről vallanak a nagy mennyiségben előkerült őz-, vaddisznó-, fácán-, nyúl-, csirke-, sertés- és marhacsontok. Nagyatádtól É-ra kb. 8-10 km-re állt a környék legjelentősebb birtokközpontja és vára: Segesd. 92 (13. ábra) Alapvetően lényeges, hogy a felsősegesdi ferences kolostornál folytatott az 1981-es régészeti feltárásunk tisztázta az Árpád- és középkori, török-kori vár helyét. Hiszen a források csupán a XV. század elejétől, 1404től említették itt a királyi, királynéi castrumot. Világosan kideríthettük azt is, hogy ez a castrum, átalakított állapotban szolgált a XV. században (megközelítőleg 1526ig) főúri rezidenciaként is. Majd 1526-1566 között palánkvárrá, fortalitium-má alakították át. 1570-ben építette át a török a segesdi templomok és különböző építmények (mint a kolostor) anyagának a felhasználásával. Pusztulása 1687 után több szakaszban: megközelítőleg három periódusban: 1755-ben, 1862-63-ban, 1962-64-ben következett be. (13-14. ábra) 1981-ben a mai szociális otthontól É-ra, a víztorony közelében húzott Ny-K-irányú kutatóárkunkban megtaláltuk az Árpád-kori (XI-XIII. századi) vár 4-5 m mélységet, illetőleg hasonló szélességet elérő, (inkább Valakú) sáncárkait. (1-2. kép) Az Árpád-kori földvár sáncárka a jelenlegi dombperemet követve, nagyjából - a XVIII. század közepén épített - ferences kolostor É-i kolostorszámyáig húzódott el D-en. 93 (A jóval nagyobb kiterjedést mutató késő-középkori, illetőleg török-kori palánkvár pontos kiterjedését viszont csupán a további ásatások azonosíthatják!) Ez a nagyjából ovális alakú Árpád-kori (XI-XIII. századi) vár foglalhatta magában a Tj-el jelölt lakótornyot, amely két egységből, illetőleg a fölötte lévő több emeletből állhatott. Ehhez csatlakozhatott talán az É 1-É 2-es szárny. Hozzájuk igazodhatott a belső várfalak mellé épített „U"-alakú három szárny. Az É 3-É 4-es külső építményen kívül erődítések (É^ mindenképpen a török-kori (XVI-XVII. századi) időszakhoz tartoztak! A segesdi vár 1687-es, Rákóczi-szabadságharckori, valamint az 1755 táján bekövetkező, majd az 1862-63-as, 1960-as pusztulásai ezeknek a periódusoknak a szétválasztását ma már nem teszi lehetővé. 94 Ennélfogva, 1981-ben csupán az Árpád-kori, kisebb vár sáncárkait sikerült megnyugtatóan tisztáznunk. (13-14. ábra) Ásatásunk során a XI-XIII. századi vár ledózerolt, elbontott belsejében - a késő középkori csontvázak mellett - bolygatott római építőanyagot is találtunk! Ugyanakkor az is bizonyos, hogy ezekhez a sírokhoz kápolna, templom is tartozott, amelyeknek előzménye legkésőbb a XIV. századra keltezhető. (Ld. Gutkeled Miklós 1345-ös sírkövét) illetőleg az 1750-es években előkerült alapfal maradványokat.) (1-2. kép) A középkori (1566-1570 előtti) segesdi vár jó fekvésű, kiemelkedő, tornyos épületekkel rendelkezhetett. Hiszen a tőle É-ra légvonalban 16-20 km-re fekvő Csákány várából\ó\ lehetett látni a XVI. század közepén! Ekkor írja Palát Jeromos, hogy „van a végháznak egy magas, erős tornya, melyből Segesdet lehet látni. 95 Az ún. fonyódi-várhegyi típushoz közelebb állhatott a segesdi királynéi ispánság korai vára! A hosszúkás, ovális, 186 m-es magasságban fekvő vár V alakú sáncárkát régészeti kutatásaink 4-5 m-es mélységűnek határozták meg. A segesdihez hasonló, ilyen 80-100 m-es átmérővel rendelkező, általában a dombos, hegytetőkön elhelyezett korai földvárak már nagyobb számban léteztek Somogyban. Ilyen méretű lehetett talán a babócsai nemzetiségi központ Törökvárának az elődje is. 96
