Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei

NAGYATÁD ÉS KÖRNYÉKE XI-XV. SZÁZADI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 125 nem 9-szer, Fülecsnél 10 garassal többet, míg Rinyaszentkirálynál 25-ször többet fizetett. 1399-ben ugyancsak szerepelt az atádi plébános. 1327-ben a veszprémi egyházhoz került - atádi származású gyertyavivőről is tudunk. 1501-ben pedig - az egyetemet végzett, az artium baccalareusA fokozattal rendelkező - atádi Márton, a kalocsai plébánia canonicus-a és cantora szerepel.

64 Atád Szent György plébániáját először 1402-ben említik úgy, hogy ßaraf/'-ban, Örvös-ben és Boda falván (Bodvicán) is filiája, illetőleg kápolnája volt. 1494ben pedig újra tudunk az atádi plébánosról. A három szomszédos faluban jelentősebb filiával rendelkező nagyobb plébániaegyház, valamint az innen elszármazó, egyetemet is végzett értelmiségi, papi réteg ugyancsak ezt a mezővárosi jelleget erősíti. Kubinyi András kutatásai szerint is „nagyszámú innen származott papra maradt adat, és főleg a mezővárosi polgarfiak mentek papnak."

65 Ugyanakkor Fügedi Erik

66 kétségbe vonja Atád mezővárosi jellegét, azzal érvelve: „mert annak soha nem nevezik és nincs koldulórendi kolostora." Az utóbbira Atádon valóban csak a XVII. század végéről, a XVIII. század első feléből vannak adataink. Ezt a kritériumot azonban Atád esetében feleslegesnek érezhetjük, mivel a tőle 6-10 km-re É-ra lévő Segesden már a XIII. század végéről tudunk a ferencesek Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kolostoráról. Valamint a másik fontos útvonal mentén, a tőle 20-25 km-re K-re lévő Hedrehely mezővárosban is, már a XV. század második felében megtelepedett a ferencrend. Végsősoron Atád-Ш 6-10 és 20-30 km-es körzetben két koldulórendi kolostor is állt a XIII—XVI. század közötti időben.

67 A segesdi ferencesek a török korban már állítólag Nagyatádra költöztek át. Abban viszont igaza van Fügedinek, hogy mezővárosnak, vagyis oppidumnak a középkorban valóban soha nem nevezték Atádot. Bácskai Vera véleménye szerint

68 „helytelen lenne azonban csupán ilyen formai meggondolások miatt teljesen kirekeszteni ezeket a helységeket a mezővárosok köréből." A fontos mezővárosi jellemzők közül Atád középkori lakosságának számáról csak közvetve van adatunk. 1443-ban például a település 28 jobbágy'sessóját, azaz telkét égették fel. Az itt szereplő telkek száma alapján 140-150 emberre tudunk következtetni. S mivel nem az egész villa, possessio felégetéséről, hanem számszerint 28-ról szólnak ezek az adatok, így nagyobb telek, illetőleg lakosságszámra is kell gondolnunk. (Különösen, ha a zselléreknek az - összlakossághoz viszonyított - 1/3-nyi rétegét is figyelembe vesszünk.) Akkor a XV. század első felében úgy 150-200 fő körüli lehetett az itteni lakosság. Később Atádon - a török pusztítás után - 1534-ben, csak Pekry tulajdonában 56 porta, vagyis körülbelül 280-300 körüli lakos szerepelt.

69 Ha 1427-ben a kaposi mezőváros 400-as, vagy 1430ban Bátmonostor 215-ös, valamint 1477-ben Szerdahely 100-as és 1512-ben Szentpál 140 fős, Sz/7 (Somogyszil) 1518-ban számított 290-es lakosságszámát vesszük, akkor Atád 150, majd 280-300 fő körüli lakosságszáma - különösen Somogyban - megfelel egy „jó mezővárosi" lakosságszintnek.

70 A szomszédos Segesd 1389-ig királynéi központ, rezidencia, majd a XV-XVI. században fontos Marcali és Báthori birtokközpont és főútvonalnál fekvő vásárhely volt. A segesdi oppidum piacát a XV-XVI. században felkereső kereskedők Atádon át érhették el a déli főispáni rezidenciát, Babócsa oppidumot. Nem véletlen, tehát, hogy a Batthyányak Atádon, a Marcaliak, a Báthoriak uradalmai között szervezték meg a vásáros-piaci központjukat. Hiszen Nagyatádon elsősorban a két nagyobb uradalom mezővárosait felkereső; az Atádon is áthaladni kényszerülő kereskedők révén jöhetett létre, illetőleg fejlődhetett. Valószínűleg többek között a Marcaliak atádi rév-vámjogát ellensúlyozandóan szerezhették meg a Batthyányak 1475-ben Átadnak az országos- és a heti vásártartási jogot. S ettől kezdve az atádi Batthyány uradalom; Atád, Baráti, Ötvös, Szabás faluból álló központja már Atád lett. Arról, hogy Atádon milyen kézműves, iparos réteg is alakult ki végül a középkor folyamán, egyelőre még nem tudunk! Mindenesetre, ha a vele párhuzamba hozható Igal mezővárosban (a margitszigeti apácák mezővárosában) a XV. században a 46 név szerint felsorolt lakos között egy diákot, egy szabót, három kovácsot említenek. Segesden 1394-ben egy szűccsel is találkozunk, akinek a háza a piactéren volt. Nyílván Átadnak is megvolt az alapvető iparos rétege, hiszen a szomszédos Kutas és Kadarkút falunak 1389-ben említik a kovácsát.

71 Mint ez az országos adatokból kiderül, Igal, Szil, Szentpál mezővárosban 1390-1440 között 2, 9 illetőleg 4 iparág volt képviselve. Általában a magyarországi mezővárosokban 6-7 iparágat találunk.

72 Mátyás 1462. évi dekrétumának 17. cikke szerint „Somogyban főképpen a bor eladásából éltek"

73 ennek értékeléséhez azonban nem volt elsődlegesen szükség az országos vásárokra. Atád valószínűleg mondható mezővárosi szerepével kapcsolatban fontosak - a szakirodalomban szinte ismeretlen - szenyéri uradalmi központ mezővárosának adatai. Szenyér- É-ról Segesd irányába vezető útvonalnál fekvő - Böhönye szomszédja és 20-30 kmre van Segesd-Nagyatád körzetétől. Szenyérben előbb a Szenyéri család, majd 1412 után - a rövid ideig Atádon is birtokos - Tapsonyi Anthimi család mezővárosa létezett. A várkastély alatt fekvő mezőváros házai egészen az erődítmény alá, köré nyúltak és gyúlékony anyagból, talán fából épültek. Itt 1483ból ugyancsak tudunk a mezőváros fogadójáról, s ami még lényegesebb, 1437-ben a (Köz)fürdője is szerepelt. Ebben, az említett időben zajlott le egy hatalmaskodás, amely során Tapsonyi János emberei, familiá-