Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI.-XV. századi településtörténete és régészeti emlékei
120 MAGYAR KÁLMÁN Az Árpád-kori források mindig egy Atád-ot említenek, s a két Atád elnevezés csupán a XIV. század végétől tűnik fel. Amitől kezdve számíthatunk a falu megkettőződésére. Vagyis a jelentősen fejlődő Atád(Nagy) határából leváló földön keletkezett az új, a (k'is)Atád. A Nagy lehetett a régi, az öreg és valószínűleg - a másikhoz képest - a több lakost számláló nagyobb 28 település: a Nagy/Atád. A két testvérfalu kialakulása valószínűleg úgy történhetett, hogy a birtokos, a király, a királyné eladta, illetőleg eladományozta a falu határának egy részét. Egy ilyen eladományozásról már 1190-ből, majd 1284-ből tudunk, amikor Erzsébet királynő Atádot, a kunok elleni harcokban szerzett érdemeiért Lukácsnak adományozta. Majd 1309-ben Lukács 40 márkáért ezt a birtokot továbbadta Mike mesternek. 29 Ekkor Atád-nak csak egy bizonyos része kerülhetett idegen kézre. Majd 1389-ben és 1396-ban már a két-Atád, vagyis a teljes falu elidegenítésére került sor. A fentiek alapján a királyné által - a XIII. század második felében — eladományozott és több évtizeden keresztül idegen kézben lévő birtok válhatott esetleg új településsé, esetleg a Kis-Atád faluvá. 30 Milyen falvak, települések, illetőleg ezek rendszere lehetett a két Árpád-kori Atád közelében vagy a környékén? Ennek meghatározására először 11 ún, balparti települést; Barti-t, Szentlászló-t, Döbrög-öt, Bodvicát, Simon(f alvát), Pongrác-ot, majd a Bodvica alatti Tivadar-t (Kivadár-i), Herkeházát, Alsó-Felső-Pácod-ot, s a köztük lévő Sármelléket vittük térképre. (6. ábra) A balparton a középkorban valóban meglévő 11 település közül 6-ot keltezhetünk biztosan az Árpád-korra, így Baráti-t, Szentlászló-t, Bodafalvát (Bodvicát), Simon-t, Tivadar-t és Pácod-ot (Ebből topográfiailag az Árpádkori Simon valószínűleg a Rinya jobb partján, míg a középkori Pongrác kérdőjellel a balpartra eshetett.) A Szentlászló pusztai somogyvári birtok, Alma még az Árpád-kor folyamán Atád határába olvadhatott be. S a környékén lévő várbirtokot adhatta a szentjakabi apátságnak a már említett Kazud centurio. A Szentlászló pusztától Ny-ra lévő Döbrög-öt, illetőleg révhelyét ugyancsak 1414-ben említették először. Nyilvánvaló, hogy az Árpád-kori előzménye is meg volt. S mint a Taranyi-Rinya révhelyét, már előzőleg is használták. Szentlászló puszta fölött, a mai Bolhás község határában állhatott a sokat vitatott, Baráti falu. 31 Árpádkori előzménye biztos, mivel már 1334-ben említik a segesdi főesperességhez tartozó egyházát, valamint Tamás nevű papját, aki 3 garast fizetett. A település azonos az 1389-ben a segesdi tartozékok között Atáddal együtt szereplő - Baráth faluval, amelyet Zsigmond király 1396-ban Kővágóőrsi Miklós fia György mesternek adományozott el. (6. ábra) A falut már Csánki is 32 Atáddal szomszédosnak jelezte. 1402-ben a Baráthi villa-ban álló kápolna temploma szerepelt. Ugyanis ez az alárendeltségi, egyházi függőségi viszony is inkább a közelséget, az egymással való szomszédságot tételezi fel. 33 Az Árpád-kori Atád déli határával érintkezett Boda, Boda-falva, néven szereplő villa. A pápai tizedjegyzékben említett kerek temploma - Barátihoz hasonlóan az atádi szent György tiszteletére szentelt plébániaegyház filiája volt. 34 Bodafalva déli, Árpád-kori szomszédja 1231-ben Tivadar, Tyodor (ma Kivadár) néven szeplő villa, azaz a Nyárvize=Rinya melletti, balparti falu volt. Tivadar a Nyárvize, illetőleg a Rinya mellett ugyancsak 1231-ben említett 35 Pácod {Pachud) w'//a-val - a földváras, Háromfa-Avarvár(Aradina), illetőleg révátkelőhellyel rendelkező településsel együtt, a babócsai birtokközpontban székelő Tibold nemzetség lábodi uradalmához tartozott. Nagyobb falu lehetett, mivel a pápai tizedjegyzék a segesdi főesperességhez tartozó egyházát és Márton nevű papját említette, aki - Barátihoz hasonlóan - 1334-ben 3 garas pápai tizedet fizetett. 36 (6. ábra) Bodvicától ÉK-re 2-3 km-re, a Rinya mellett, ugyancsak a balparton szerepel 1231-ben Symon birtok, 37 amely ugyancsak a Tiboldok lábodi uradalmának a tartozéka. Végsősoron (Nagy)Atád-ot - az Árpád-kori birtokosokhoz pontosan nem köthető Bodafalva (Bodvica) kivételével - D-ről és DK-ről a Tiboldok uradalmának három települése, illetőleg faluja határolta. 38 Jankovich szerint a pácooV-földvár (Kupavár), révátkelőhely a XIII. században is a nemzetség vagy a rinyaszentkirályi királyi népek ellenőrzése alatt állhatott. A fíooV/czá-val közel egyvonalban, közel egymás alatt, de az ún. A/agy-/Wáo7-Rinya túlsó, jobbpartján három település is létezett. A Rinya/Szentkirály (S. Rege) fölött, ÉD-i vonalban lévő Szentmihály, Iklad, illetőleg a legfelső település, Fülecs. Szentkirályt, 39 mint azt már említettük a király Szent István népei lakhatták, akik a templomukat is hasonló titulussal látták el. Rinyaszentkirály határában pedig Szentmihály szerepelt. 40 A földrajzi neveikhez kapcsolódó mondák és régészeti leletek arra utalnak, hogy már az Árpád-korban keletkeztek. Ezek is egy korai, királyi birtok területei lehettek, ahol eredetileg a szent királyok (István és László) szabad népei éltek. Falvaik, településeik temploma, majd a települések is az őket letelepítő királyokról kapták nevüket. 41 (6. ábra) Az Atád határában lévő Fülecs -Az 1333-35-ös pápai tizedjegyzék szerint a - somogyvári főesperességhez tartozó 42 egyházzal rendelkezett. Jelentőségét mutatja, hogy papja, Egyed a pápának Pácodnál, Barátinál ötszörte többet, - 15 garast fizettek. A közvetlen közelében, tőle D-re állt Iklad, 43 melyet az Árpád-korban még nem említenek. Ez azt is bizonyítja, hogy eredetileg Szentkirály, Szentmihály, Fülecs, Rinya(Besenyő) valóban királyi birtokok voltak. 1395ben ugyanis Zsigmond király Kővágóőrsi Miklós fia György mestertől visszavette - többek között - a lakatlan, elhagyott, Iklad... királyi földet, melyet előzőleg neki adott. S azután az is fontos, hogy a középkorban ezek a települések, falvak több kisbirtokos nemes részbirtokai 44 voltak.
