Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján
110 HARMATTA JÁNOS 5. kép. A szogd írásjelek összehasonlító táblázata. Rövidítések: Z - Zamárdi 1. szogd felirat, Z2 - Zamárdi 2. szogd felirat, N-Ŝ - Nizne-Ŝacharovka, L - Limarovka, К - Kerĉeva (Rajzolat: Harmatta János) városból származó és a szogd fémművesség hagyományait folytató mester készítette. így fogalmazódott meg már akkor (1985-ben) az a feltevés, hogy „az avaroknál talán nemcsak bizánci, hanem Közép-Ázsiából magukkal hozott vagy onnan idevándorolt türk és iráni mesterekkel is számolhatunk." 13 Most a zamárdi lelet kétségtelenné teszi szogd ötvösmesterek működését az avarok között, legalább is a mai Somogy megye területén, amennyiben mind a tabi, mind a zamárdi lelet ott került elő. A szogdok a korai középkor legmozgékonyabb kereskedő és iparos népe voltak. Mint a felirataik mutatják, a Zerafáán folyó völgyében fekvő kis országukból kereskedőként és iparosként szétrajzottak szinte egész Ázsia területén és nyelvük évszázadokon át egy fajta lingua franca szerepét játszotta. Nyomaikat megtaláljuk Mongolóiában, Kínában, Kelet-Turkesztánban, Északnyugat-Indiában, a Hét folyó vidékén, de a nyugati türk követségek tagjaiként megfordultak Bizáncban és Iránban is. Végeredményben az is elképzelhető volna, hogy szogd ötvösmesterek Bizáncon keresztül jutottak el az avarokhoz, azonban kétségtelennek látszik, hogy az avaroknak közvetlen kapcsolataik voltak a nyugati türkökkel s így szogdok az avar- nyugati türk kapcsolatok keretében is eljuthattak az avar kaganátus területére. Erre vonatkozólag három fontos forrásunk is van. Az egyik Menandros tudósítása 14 Ualentinos bizánci követ tárgyalásairól Turxanthosszal, a nyugati türkök egyik fejedelmével, aki a következőket mondta neki: oi \iEv Ouapxœvvrm, axe KomiKooi ToupKcov, rivuca ßovAonai, coç eux Trouai „az uarchoniták (=avarok), mivel a türkök alattvalói, amikor csak akarom, hozzám fognak jönni". Ennek a kijelentésnek az értelme az, hogy a nomád birodalmakban az alávetett népeknek bizonyos időközönként kötelességük volt a qayant székhelyén felkeresni. így Turxanthos kijelentése azt bizonyítja, hogy kevéssel a Kárpát-medencében történt betelepedésük után az avarok elismerték a nyugati türk qayan főségét. Ezt megerősíti másik fontos forrásadatunk, Kül tegin sírfelirata is, mely szerint Istami qayan (és Bumin qayan) temetésén megjelent az apar és purum nép azaz az avarok és bizánciak követsége is. Utóbbit Ualentinos követi jelentése is igazolja. Végül a harmadik fontos forrásadat Theophylaktos tudósítása 15 , amely szerint Bookolabra avar sámán, akinek viszonya volt a qayan egyik feleségével, eredeti törzséhez, a perzsáktól északra lakó nyugati türkökhöz akart menekülni Bizánc területén keresztül. Mindez arra mutat, hogy az avarok és a nyugati türkök között a kapcsolatok a Kárpát-medencébe történt bevándorlással nem szakadtak meg, hanem az avarok elismerték a nyugati türk qayan (legalábbis névleges) főségét s a nyugati türkökkel rendszeres kapcsolatokat tartottak fenn. Ezeknek a keretében könnyen eljuthattak szogd ötvösök is az avarokhoz, mint ezt most a zamárdi nagyszíjvég szogd feliratai szemléletesen bizonyítják. E feliratok jelentősége így messze túlnő az avar régészet keretein és világtörténeti távlattal szélesíti ki az avarokról alkotott képünket.
