Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata
80 PÁSZTOR ADRIEN rő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy új gyöngykészítő technológia térhódítását jelképezik (pl. a gyöngykészítés során az alapanyagba nem tesznek ún. homályosító anyagokat, ill. a fűzőlyukakba egyre gyakrabban bronz hengert is helyeznek). Ezt a változást még a kétféle típus együttes előfordulása is megerősíti. A sírban talált kislemezgömbcsüngős (dm: 0.6) gömböcsös kapcsolódótagú, ezüst fülkarikapár a nagy lemezgömbcsüngős fülbevalók késői változata. A két típus még a közép avar korban is együtt él egy rövid ideig. Jól alátámasztja ezt a megfigyelést pl. a leobersdorfi 152. sír ezüst fülbevalója (DAIM 1987, Taf.145, 1). A kislemezgömbösök megjelenésével a 7. sz. második felétől számolhatunk, virágkoruk a bizánci hatással készült példányok által a Tótipuszta/lgar/Dunapentele leletkörrel egyidejű. A kislemezgömbös fülbevaló, a gyöngyök és a Focas solidusáról készült utánveret (603-610) előlapját ábrázoló arany lemezes lenyomat (BÓNA 1993, 535; SOMOGYI 1995, 461-462.). alapján a deszki sír földbe kerülését a 7, sz. közepe után, esetleg a 660-680-as évek körül feltételezhető. 11.1. szakasz (674/681-700/720): A Szeged-Fehértó В 82. sír IV. Constantinus 674-681 között kibocsátott érméjének arany lemezes utánzata egy 7. sz. utolsó harmada - 8. sz. eleje közötti időszakra körvonalazott leletkör (BÓNA 1970, 258-259; BÓNA 1971, 28 (244); GARAM 1978) egyik ritka emléke. A kék színű, lecsiszolt sarkú hasábos gyöngy divatja a 7. sz. utolsó harmadában, a klasszikus dinnyemag alakúak széleskörű térhódításával azonos időszakban virágzott fel újból. E típus ismételt hangsúlyos szerepe a nyakfüzérekben a keleti vidékekkel (Észak-Kaukázus, ill. a Fekete-tenger északi partvidéke) feltételezhető kereskedelmi kapcsolatokon túl az onogur-bolgárok 674/684 körüli betelepülésével is összefüggésbe hozható. Ez az új üvegművességi technológiát magában hordozó gyöngytípus nem volt idegen a kárpát-medencei avar emlékek között. A gyöngydivat lassú, belső átalakulásával, az egyes korai gyöngytípusok háttérbeszorulásával, majd eltűnésével újabb, leegyszerűsödött szín- és formagazdagságú gyöngyfüzérek váltak közkedveltté a 7. sz. utolsó harmada végétől. Összefoglalás A 6. század végi - 7. századi érmes sírokban talált gyöngyök tipokronológiai vizsgálata e leletegyüttesek lelethorizontja és az elemzett gyöngytípusok párhuzamainak kronológiai behatárolására épül. Az elvégzett kronológiai és tipokronológiai vizsgálatok a következő alapvetésekre épültek: Mivel az érmek veretési dátuma terminus post quem keltezi az eltemetés időpontját, ezért e sírok földbekerülési idejének pontosítása érdekében vizsgálnunk kellett a temetkezések gyöngyeinek kronológiáját is. Meg kellett figyelni, mennyiben módosíthatják az érmektől függetlenül a gyöngyök a sírbakerülés időpontját: 1) Amennyiben egy temetkezésben a legfiatalabb gyöngytípus használata korábbi az érem verési idejénél, ott a gyöngy tipokronológiája felülvizsgálandó. 2) Ha a legfiatalabb gyöngytípus(ok) használata az érem verése utáni időszakra esik, akkor tovább finomítható a temetkezés keltezése. 3) Abban az esetben, ha a gyöngyök az eltemetés időpontjának meghatározásában nem segítenek, akkor az érem terminus post quemje a döntő fogódzópont. A bizánci érmek és a gyöngyök tipokronológiai elemzéseinek kapcsolatának vizsgálatai röviden a következő megfigyeléseket eredményezték: 1) A kora és közép avar kor időrendjének finomítása érdekében az érmes - gyöngyös sírok elemzése során három leletegyüttes (Budakalász 759., Jutás 116. és Krstur/Szerbkeresztúr) esetében az érmek által adódó terminus post quemek az éremtől függetlenül vizsgált lelethorizontok által váltak kronológiailag behatárolhatóvá. 2) Ugyanakkor a Deszk G 30. sír leletegyüttesének a gyöngyök éremtől függetlenül felállított tipokronológiája jelentősen fiatalította az eddigi, az éremből sematikusan adódó terminus post quem meghatározást. Bizonyítottá vált, hogy a sírban talált éremlenyomat nem keltezi a sírt a 7. század elejére, (lásd: 3. diagram) 16 ; A bizánci éremleletes sírok gyöngy-tipokronológiai vizsgálatának, illetve az érmek és az egyes leletek egymáshoz való viszonyának tükrében a kora avar ékszerviseletben a lassú átalakulás folyamata figyelhető meg. A kora avar gyöngydivat hosszú évtizedeken át változatlanul megőrizte sajátos jellegét, amelyet kezdetben nem befolyásolták az avarok politikai, katonai kudarcai: a 626. évi konstantinápolyi vereség, a bizánci aranyadó megszűnése, a bolgárok 630 körüli lázadása és az ezt követő időszak belpolitikai válságai. Olykor a korai gyöngyfüzérek is már magukban hordozták egy-egy példányban a későbbi korszakok meghatározó jellegű gyöngyeit. A 7. század közepe tájától egyre inkább új elemek feltűnése lett megfigyelhető a gyöngysorokban. Az új technológiával készült gyöngyök térhódítása a 7. század utolsó harmadára teljesedett ki. Ez a változás azonban nem minden átmenet nélkül zajlott le: a régi típusok még a század utolsó harmadában is jelen vannak a nyakláncokon. Az új gyöngytípusok jellemző divatja már az avar kor újabb korszakát jelzi. Ugyanakkor az új elemek térhódításában az onogur-bolgárok 674/681-es évek körüli betelepülésének meghatározó szerepet tulajdoníthatunk.
