Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Wolf Mária - Simonyi Erika: Előzetes jelentés az M–3-as autópálya 10. lelőhelyének feltárásáról

ELŐZETES JELENTÉS AZ M-3-AS AUTÓPÁLYA 10. LELŐHELYÉNEK FELTÁRÁSÁRÓL 7 közepén egy 28 cm átmérőjű, a padlóba 29 cm-re mélyedő, K-i oldalának közepén egy 32 cm átmérőjű, a padlóba 41 cm-re mélyedő cölöplyuk helyezkedett el. Ezek tengelyétől kissé É-ra, a ház Ny-i harmadában egy 34 cm átmérőjű, 17 cm-re a padlóba mélyedő harmadik cölöplyukat is találtunk. Bejáratát nem tudtuk megfigyelni, tüzelőberendezésének, esetleges tapasztott padlójának nyomait nem találtuk. A ház egy természetes mélyedésben helyezkedett el, amelynek erősen fekete, iszapos volt a földje. Magának a háznak a betöltése is zsíros, fekete föld volt. A ház DNy-i sarkában egy szájával lefelé fordított, nagyméretű, teljesen épp edényt találtunk (6. kép 3.). Szürkésbarna, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vastag falú, kézzel formált, kívül-belül simított felületű.Hordó alakú, szája kissé behúzott, pereme egyenesre levágott és utólag elsimított. Legnagyobb szélességét az edény alsó harmadában éri el. Hasa alsó részén négy vízszintesen rátett ovális alakú bütyök díszíti, mintegy negyedelve az edényt. A fenék és az oldal összeillesztése jól látható. Sz.á.:26 cm, F.á.:12,7 cm, M.: 32,5 cm. A 98. ház kisméretű, 2,50x2,50 méter, lekerekített négyszög alakú ( 7. kép). Foltja a mai felszíntől 1,15 méterre jelentkezett, padlója 1,45 méterre. A ház DNy-i fele 10 cm-rel magasabban helyezkedik el, mint az É-i. DK-i sarkába egy kerek gödröt ástak be. A tetőt tartó cölöplyukak a K-i és a Ny-i oldalfal közepén helyezkedtek el, a K-i oldalon lévő 20 cm átmérőjű volt, nyomát csak a ház oldalfalában tudtuk megfigyelni, a Ny-i 30 cm átmérőjű, 20 cm-re mélyedt a padló szintjébe. A ház ÉNy-i része bolygatott. A házat abba az igen kemény agyagba vágták bele, amely a lelőhely nagy részén a bolygatatlan altalajt alkotja, és amely vízszintes felületként is több helyen előbukkant. Ez alkotja a 98. ház padlóját is. Az ebbe az agyagba vájt objektumok bontása meglehetősen egyszerű volt, mert a betöltődés anyaga valósággal levált a gödrök, házak faláról, amelyek formájukat az agyag keménysége következtében kiválóan megőrizték. A 98. ház ÉNy-i részében, a padlón két, a föld által összenyomott edényt is találtunk (6. kép 12.) Sötétszürke, apró, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kézzel formált. Szája széles, pereme egyenesre levágott. Hordó teste asszimetrikus, hasa enyhén lapított. Feneke hiányzik. Sz.á.:14,5 cm, F.á.: 12 cm, M.:23 cm ( 6. kép 1.) Sötétszürke, apró kaviccsal soványított, jól iszapolt, kézi korongon készült. A körte alakú töredékes edény, peremének és oldalának egy része hiányzik. Szája széles, pereme egyenesre levágott. Az erősen hasasodó edény felületét elsimították. Vállán az edényt mintegy negyedelve kúp alakú bütykök helyezkednek el. Sz.á.: 14,5 cm, F.á.: 13,5 cm, M.:23,5 cm (6. kép 2.). Koravaskor A korszakot legjellegzetesebben a 22. sír képviseli, amelyet a lelőhelyünk legmagasabb pontján húzott szelvényünkben magányosan találtunk ( 8. kép). Sírfoltot nem tudtunk megfigyelni, így a sir hosszát nem tudtuk megállapítani. A sír mélysége 0,95 méter volt, a csontváz hossza 1,51 m, tájolása É-D 350-170°. A jó megtartású, nyújtott helyzetű, hátán fekvő váz alsó és felső része 160 fokos szöget zár be egymással. A feltehetőleg női tetem koponyája enyhén a bal válla felé billen. Vállai kissé felhúzottak. Jobb karja a test mellett nyújtva fekszik és a medencecsontnál végződik. Bal karja a medencére hajlítva. Lábai nyújtott helyzetűek, lábfejei szétállnak. A váz fején egy szájával lefelé fordított turbántekercses tál volt, amelynek az alja hiányzott, és az így keletkezett lyukon a koponyatető kilátszott. A nagyméretű, barnás-szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kézzel formált tál külső és belső felülete egyaránt polírozott. Pereme kissé behúzott, síkozott. A perem alatt négy kis méretű, ellapított, ovális bütyök díszíti. Sz.á.:30,7 cm, M.:7,3 cm (8. kép 1.). Vaskor Ugyanezt a korszakot képviseli a szórványosan előkerült szkita nyílhegy is. A korszak legérdekesebb lelete az a három kelta fazekaskemence, amely egymástól meglehetős távolságban, a lelőhelyünk különböző pontjain került elő. Az elsőt közvetlenül a szántott humuszréteg eltávolítása után találtuk. A mintegy 0,90 m átmérőjű kemencét először a kb. 3-4 cm vastag, égett oldalfala rajzolta ki a bolygatatlan altalajba. Már az először kirajzolódó folt körül is igen sok, egy korból származó cseréptöredékek találtunk, amelyek azután a kemence bontása közben rétegesen jelentkeztek. A kemence jelentkezési szintjétől számítva 40 cm mélységben találtuk meg a tüzelőtér osztófalát, amelynek mindkét oldalán, a tüzelőtér aljáig igen sok, rétegesen elhelyezkedő cseréptöredék került elő. A tüzelőtér alja nem volt kitapasztva, a kemence rostélyára csak következtetni tudtunk az osztófal fölött mintegy 10-15 cmrel, az oldalfalba mélyedő félkör alakú lyukakból. A kemence szájára és munkagödrére utalt az a fekete folt, amely a kemencétől K-re helyezkedett el. A munkagödör feltárására nyitott rábontásunkban találtuk meg azután a második, az előzőnél jóval nagyobb és sokkal épebb kemencét is (9. kép): Ez, az előző kemencétől kb. 1,5 m-re ÉK-re került elő, első formájában egy kb. 1,5 m átmérőjű paticsomladékként jelentkezett. A gömbszelet formájú, rosszmegtartású omladékok bontása során kitűnt, hogy ezek a kemence boltozatának az omladékai, amelyek a teljes épségben megmaradt, kissé ovális, kb 1,2 m átmérőjű rostélyra