Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

74 PÁSZTOR ADRIÉN 20. sír (BONA 1956, T. XXXVI. 11) füzérei is mutatják. Ugyanakkor pl. a frank sírokban csak a 600-620/630 közötti időre keltezhető emlékekkel fordulnak elő (KOCH 1977, 204., Taf. 2, 25.1) (l.t. 15.1,15.2, 16; 22.2); - lapított gömb alakú, barnásfekete, fekete alapon 4 fehér/kék domború pávaszem, körülöttük 4 fehér hurokfolyatás (Jutás: 1 db; Szentendre: 1 db; Tác: 1 db) (l.t. 15.4). A meroving kori frank analógiák ezt a típust a 620-630-as időszak közé keltezik (KOCH 1977, 203); - lapított gömb alakú, feketésbarna alapon 4 fehér/sötétbarna kiugró pávaszem, körülöttük 4 fehér hurokfolyatás (Szentendre: 1 db) (l.t. 15.6); - lapított gömb alakú, fekete alapon valószínűleg 4 fehér/vörösesbarna/fekete domború pávaszem, körülöttük 4 vékony hurokfolyatás (Jutás: 1 db) (l.t. 17). Millefiori szemesgyöngyök 1) Nagy alakú, deformált gömb, fekete alapon vörös, szórtan pettyes díszítésű, furatok körül 1-1 vörös színű, vékony, szabálytalan vonalfolyatású, pávaszembetétes gyöngy (Jutás: 1 db) (II.t. 24); 2) Gömb alakú, zöld alapon vörös/fehér/kék lapos pávaszemes betét (Jutás: 1 db); frank párhuzamok alapján legkorábban 525-545 közötti időre tehető (KOCH 1977, 198, T.1,9.2) (ll.t.25); 3) Lapított gömb alakú, sötétkék alapon 2 sárga/vörös pávaszemes betét és sárgászöld virágszírmos betét, a furatok mellett vörös vonalfolyatás (Tác: 1 db); frank párhuzamok alapján 565/600-620/630 közé keltezhető (KOCH 1977, 216, T. 6, M.29) (II.t. 26); 4) Lapított gömb alakú, közepén 1 fehér sávos betét, benne zöld kereszt díszes betét (Jutás 1 db) (II.t. 27); A színesgyöngyök családjába tartozó szemesgyöngyök új virágkora a 6-7. századra tehető. Közülük a nagy számban előforduló ún. „avar szemesgyöngyök" a Kárpát-medencében szinte egyeduralkodóan jellemezték a 7. sz. közepe-harmadik harmadáig más, ún. kísérőgyöngyökkel tarkított (pl. a vonal, hullámvonal, hurokfolyatásos díszű vagy a sárga, barna nagy és közepes méretű díszítetlen lapított gömb, ill. bikónikus alakúakkal együtt) a nyakfüzéreket (KOVRIG 1960, 163; KOVRIG 1963, 113; SALAMON 1977, 241). Ezek a szemesgyöngyök nem azonosak a meroving kori és az észak-itáliai langobard temetők szemesgyöngyeivel, mégha típusaik hasonló megjelenésűek is. A 6-7. századi színesgyöngyök egy olyan divatot tükröznek, amelyek közvetlen előzményeit a késő-antik tradicionális gyöngygyártó központok és azokkal kapcsolatban állt helyi műhelyekből származtathatjuk (SALAMON 1977, 241.). A kutatás az avar kori sírokban talált szemesgyöngyöket és azok variációit az avarok kárpát-medencei beköltözésével hozza kapcsolatba (KOVRIG 1963, 112-113; SALAMON-ERDÉLYI 1971, 39-40.). Ez a keleti lovasnomád nép a gyöngyviseletében is sajátos etnikai és kulturális tradíciót hozott magával új hazájába. Feltehetően ázsiai (kínai) hagyományokból, ill. a déloroszországi, késő-antik gyöngykészítő műhelyhatásokból táplálkozva, bizánci közvetítéssel, közel-keleti (szíriai?), ill. nyugat-európai gyöngykészítő műhelykapcsolatok hatására egy jellegzetes és valóban csak az avar viselethez köthető gyöngydivatot honosított meg az általuk érintett európai területeken. Nem véletlen tehát, hogy a legkorábbra keltezhető avar temetkezésekben már feltűnnek a dúsan díszített színesgyöngyökből álló füzérek (SALAMON 1977, 241.). E nyakláncokon látható szemesgyöngyök sokféle variációi ősi világképet őriznek és elevenítenek meg generációkon keresztül. Szilágyi Katalin a honfoglaló magyarok szemesgyöngyeinek elemzése kapcsán említ egy szíriai adatot, amelyben a szemmelverés ellen és bajelhárítás céljából gyöngyöket számoltak ki: „...kék szem, fekete szem, szőke haj, stb." (SZILÁGYI 1987a, 142.). Ez megmagyarázza azt a jelenséget is, hogy az előkelő és rangos avar temetkezésekben is — éppúgy, mint a köznépi sírokban — különböző színösszetételű és díszítésvariációjú színes- és szemesgyöngyökkel találkozunk. Kivételek azok a sírok (pl. Kunágota, Bocsa, Kiskőrös-Vágóhíd IV. sír, Igar stb.), ahol bizánci származású nyakékeket láthatunk. Ezt a mágikus erőbe vetett hitet a szemesgyöngyök és „szemeik" változatos színű (fehér, sárga, vörös, zöld, fehér/kék, fehér/zöld, fehér/vörös, fehér/barna, fehér/fekete, stb. -köztük meghatározó szerepű a kék szín) megjelenítésében is felismerhetjük. A rontó pillantás elleni babonás védekezés nem mond ellent annak a szokásnak sem — sőt, kiegészíti azt —, amelyet legutóbb a kunbábonyi sír publikálói gyűjtöttek össze és ismertettek: néha az avar kori temetkezésekben, a halott öltözékén, bajelhárítás céljából különböző típusú és színű, 1-3 db gyöngyöt találhatunk (H. TÓTHHORVÁTH 1993, 202-201). Ezt a rituális szokást az avarok Ázsiából hozták magukkal (BÓNA 1979, 30.). A szemesgyöngyök mágiája ugyanakkor a kor világképét is tükrözi, széles körben elterjedt (nomád népeknél máig is élő) hiedelmi szokásból táplálkozik, amely az avarok viseleténél mélyen a köztudatba épült hitvilágból eredő, egységes divattá alakult át. Az avar kori gyöngyviselet a 7. sz. folyamán lassú átalakuláson, belső fejlődésen ment keresztül. A 7. sz. utolsó harmadától az avar viseletben a szemesgyöngyök száma a füzéreken már csökkenő arányt mutat az újonnan feltűnő, uralkodóvá váló gyöngytípusokhoz képest (KOVRIG 1963, 143.). Ez a változás nem minden átmenet nélkül zajlott le. Kronológiailag azonban nehezen pontosítható, hogy a szemesgyöngyök számára-