Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Fischl Klára: Előzetes jelentés a Csörsz-árok kutatásáról Csincsén

36 FISCHL KLARA voli vizsgálódás azonban nem e cikk témája. Szintén széles külföldi és beregi lelőhelykataszterrel együtt szlávnak határozza meg a gergelyiugornyai teleprészietet is a két ásató régész (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 288, 291, 306; ERDÉLYI-SZIMONOVA 1985, 379, 386388). A kézzel formált kerámiaanyag azonossága mellett (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 298, 11. tábla 6-8) itt azonban a korongon készült áru nagy részét a 9. századnál későbbre datálhatjuk. Azonos korúnak tűnik, a belső peremdíszes töredék (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 15. tábla 2), és az aránylag sűrű, 4-5 párhuzamos vonal által kialakított hullám- vagy vízszintes vonalköteg (pl.: ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 14. tábla 23-24; 15. tábla 3-4, 6; 16. tábla 7-8). Az utóbbi két töredék anyaga azonban kizárja ezt a korai keltezést, mivel ún. fehérkerámiáról van szó.

14 A szerzőpáros szerint a telepnek csak azon részét lehet biztosan a 9. századra keltezni, ahol aránylag magas a kézzel készített kerámiaáru aránya (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 308). A kérdés szakirodalmának a tanulmányozása után feltűnik, hogy az árok betöltésében talált kerámiaanyagból mind a cserépbogrács-, mind a sütötáltöredékek hiányoznak, amely két tárgytípus a hasonló korú leletegyüttesek összetevője más lelőhelyeken. Mivel a II. kutatóárok felső betöltésrétegéből előkerült kerámiaanyag ezt a rétegsort a 9. századra keltezi, és ez a típusú betöltés felülrétegzi, sőt vágja a 9-10. árok „természetes bemosódás útján" keletkezett feltöltését, így ez utóbbit kell az idősebbnek tekinteni. Mivel a kisárkok, mint említettük a lelőhely hosszában végig megtalálhatók a sáncárok mellett, ezért azokat a Csörsz-árok keletkezésével azonos korúnak tartjuk. Ha a Csörsz-árok munkálatait a 3-4. század fordulójára vagy a 4. század első harmadára tesszük (GARAM-PATAY-SOPRONI 1983, 53, 65), akkor elképzelhető, hogy az árok akár részlegesen, akár teljesen, és a tőle D-re fekvő 4 kisebb árok minden bizonnyal teljesen feltöltődött a 9. századra. Mivel a II. kutatóárokban a Csörsz-árok szélesebb, mint a III. és IV. kutatóárkokban, sőt a II. kutatóároktól K-re tovább szélesedik, és csak ezen a helyen található meg a felső, antropogén feltöltésréteg, arra a következtetésre jutottunk, hogy a 9. században kihasználva a még teljesen fel nem töltődött árkot, illetve azt újra ásva és kiszélesítve — ha rövid szakaszon is — egy új védelmi rendszert hoztak létre. Mivel a 9. századi teleprészietet eddig csak a sáncároktól É-ra figyeltük meg, itt egy fordított irányú védekezés jelentkezik, mint a szarmata korszak idején. Feltételezhető például, hogy a kiszélesített árok mellé egy kisebb sáncot is építettek és ennek alapozása lehet talán a sáncároktól É-ra, a II. kutatóárokban megfigyelt sárga réteg. Ez a kiszélesített változat töltődött fel aztán a fentebb jellemzett 9. századi kerámiát tartalmazó pusztulási rétegsorral, nem is egyszerre, hanem rétegről-rétegre, folyamatosan, így magyarázható a 9-10. árok betöltésében tapasztalható szuperpozíciós helyzet is. A kisárkokban famaradványnak, cölöplyukaknak, vagy bármiféle építési szerkezetre utaló jelenségnek nem találtuk nyomát. Ott tehát ahol a sáncot kellett volna találnunk — a sáncárok D-i oldalán — „csak" a négy kisárok volt. A III. és IV. kutatóárokban megfigyelt rétegsorok azonban szintén azt támasztják alá, hogy a sánc ezen az oldalon lehetett, mivel az első bemosódott réteg — ami az agyagos altalaj és a víz hatására szintén mállott, agyagosodott — mindkét esetben a sáncárok D-i oldalán vastagabb. Szintén e két kutatóárokban figyelhető meg, hogy a lejtőhordaléktalaj színe és rétegzettsége az árok D-i és É-i oldalán nem egyezik meg. D-en mindig sötétebb és több rétegvonai figyelhető meg benne. Mindez a sáncárok mellett D-en álló sánc felső, állandóan újratalajosodó, ezáltal sötétebb színárnyalatot adó rétegének bemosódásával is magyarázható. Mivel faszerkezetre utaló nyomokat nem találtunk a négy kisebb árokban, felmerült az a gondolat is, hogy a homokos altalajon álló, szintén homok anyagú sánc „gyökereként" funkcionálhattak, vagyis egy más — a fölé kerülő homoksánc anyagát megfogó — fizikai féleségű betöltésanyaggal rendelkezhettek egykor.

15 JEGYZETEK 1 A metszet és táblarajzokat Kalászdi György készítette. 2 Ez úton szeretnék köszönetet mondani Dr. Patay Pálnak segítségéért. 3 Ali. számú kutatóárok helyének megválasztásában az motivált minket, hogy a lelőhelyen itt egy jól körülhatárolható kisebb domb csatlakozott a fasor menti dombvonulathoz. Igy ezzel a kutatóárokkal keresztülmetszhettük a lelőhely teljes szélességét és áthaladhattunk minden, régészeti szempontból első nézésre fontosabbnak tűnő helyen. A választásban az sem volt utolsó szempont, hogy pontosan itt, a kiseb kiemelkedés és a dombvonulat találkozásánál a fasor magszakadt, így munkánkat nem hátráltatták, a másik két kutatóárok kitermelésénél oly sok gondot okozó fagyökerek. A III. és IV. kutatóárkokat ettől 100-100 méterre K-i és Ny-i irányba jelöltük ki szlovák kollégáinkkal. A kutatóárkokban ásónyomonként haladtunk lefelé. A betölési rétegek felszíneinek pontosabb megfigelése végett, a finomabb bontás számára a II. kutatóárok mellett kijelöltünk egy 1,5 m-es kontrollszelvényt. 4 A talajmintaértékelésben nyújtott segítségéért köszönetet mondok Barczi Attilának, a GATE munkatársának. A minták kiértékelése nem végleges, pontosabb eredmények csak később várhatók. 5 A bontási munkák során nem sikerült eldönteni, hogy melyik réteghatárt tekinthetjük az árok eredeti aljának. Az altalajként