Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Fischl Klára: Előzetes jelentés a Csörsz-árok kutatásáról Csincsén
ELŐZETES JELENTÉS A CSÖRSZ-ÁROK KUTATÁSÁRÓL CSINCSÉN FISCHL KLARA 1994. augusztus 8-tól folytattunk leletmentő feltárásokat az M3-as autópálya 17. lelőhelyén. A lelőhely — kiterjedése 200x70 m — a mai Gelej és Csincse községek közigazgatási határán, a gelej-csincsesi földúttól K-re 250 méterre, és a Csincse patak gátjától Ny-ra 600 m-re, egy természetes kiemelkedésen található (1. ábra). 1 A községek közigazgatási határát egy dombvonulat és egy fasor képezi a lelőhely teljes hosszában. Első terepszemléje alkalmával Dr. Patay Pál ezt a dombvonulatot a Csörsz-árok sáncának maradványaként határozta meg. 2 A feltárások őszi ideje alatt a dombvonulatra merőlegesen három kutatóárkot húztunk. 3 1. ábra A Csörsz-árok kutatása az 1960-as években lendült fel a Garam É.-Patay P.-Soproni S. vezette munkacsoport tevékenységével. A terepbejárási munkák során sikerült a Csörsz-árok vonalának topográfiai tisztázása (PATAY 1969; GARAMPATAY-SOPRONI 1983). Az átvágások stratigráfiai adatai hozzásegítettek a kronológiai problémák tisztázásához is (GARAM 1969; SOPRONI 1969). Pontos rétegsorleírás azonban nem született, és az átvágások pénz és idő hiányában nem tárhatták fel a sánc-árok rendszer közvetlen környezetét sem. A Csincsén végzett sáncárokátvágás, így számos új adattal szolgált. A II. kutatóárokban az első ásónyom letermelése után a kutatóárok 40. és 50. métere között szürke, porszerű, faszenes betöltésnyom mutatkozott (5. ábra). A betöltésnek ez a szerkezete átlag 150 cm mélységig (felső 6 ásónyom) megmaradt, helyenként égett paticsréteggel, nagymennyiségű, főleg másodlagosan átégett cseréppel és átégetlen omladékanyaggal. Ebben a felső, antropogén betöltésrétegben egymástól jól elkülönülő, faszenes és kevésbé átégett rétegeket lehetett megkülönböztetni, ezek déli irányban kb. 40 fokos szögben lejtettek. Néhány ilyen rétegfelszínt sikerült spaknival is követni. Átlag 170 cm mélyen (a 7. ásónyom utáni megnyesett felszínben) a fentebbi jelenségeket már nem észleltük, és a leletanyag is teljesen eltűnt. A betöltés megfigyelhető rétegződése a II. kutatóárok K-i metszetfalán a következő 4 : (2. ábra.) 1, Recens talaj. 2, Antropogén betöltés. 3, Lejtőhordalék talaj feltöltődés. 4, Karbonátos löszös homok (öntés kőzet). 5,Talajvíz (rozsda) által csíkozott, nyers öntés rész (homok), benne másodlagos mészkiválás nyomaival. 5 A III. és IV. 6 kutatóárokban a metszetfalak egymással nagyjából megegyező, a II.-tói viszont lényegében eltérő képet mutatnak (3-4. ábrák). Itt a rétegsor a következőképp alakult: 1, Recens talaj. 2, Jobban és kevésbé talajosodott, többrétegű lejtőhordalék betöltés rétegei. 3, Dolomit vagy mészkőkavicsos hordalékos feltöltésrész. 7 4, Homok másodlagos mészdinamikával. 5, Az öntésagyag talajon álló vízbe behullott hordalék, feltehetően réti talajképzödésü folyamatok által keletkezett. 6, Öntéshomok. 7, Glejes, rozsdás szürke öntésagyag. A történeti szituáció ismerete alapján a sáncnak az ároktól D-re, a geleji határrészben kellene lennie. A jelenlegi terepforma azonban mást mutat. A közigazgatási határt jelző dombvonulat ugyanis a felületes szemlélő számára úgy tűnik, mint egy sánc, ami É-i irányban kíséri az árok vonalát. Va-
