Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Szentpéteri József: Cartographia Avarica Térképészeti észrevételek Adam-tól Bajánig
242 SZENTPETERI JÓZSEF központot, északnyugatról a Dunántúli-középhegység és a Balaton (ennek,partján építhették a bizánci mesterek a forrásokban szereplő palotát és fürdőt), délről — a katonai településeken túl — még széles lakatlan gyepű is védte az országot. A Balaton déli partján, Zamárdi határában folyó temetőásatás 26 a korabeli Kárpát-medence legjelentősebb lelőhelye, különleges társadalmi rangú és gazdagságú személyek nyugvóhelye lehetett. Ez a „táborváros", „ordu" 27 közvetlen összeköttetésben volt az avar birodalmat délről ellenőrző Kölked-környéki 28 településekkel, ahonnan a Dráva-folyó mind korábban, mind a későbbi évszázadokban sűrűn használt eszéki (a római kori Mursa) átkelőhelyén át egyenes út vezetett a bizánci birodalom sarokbástyájához, Sirmiumhoz. Ezért érthető, miért ragaszkodik Baján kagán e város elfoglalásához (582), majd felégetéséhez(?): a bizánci fővárosból, Constantinápolytól ÉNy-ra vezető római hadiúton, a Singidunum (Belgrád) - Sirmium - Mursa (Eszék) - Altinum (Kölked) - Sopianae (Pécs) - Tricciana (Ságvár) útvonalon közvetlenül elérhető és rendkívül sebezhető lett volna a Baján korabeli Pannónia hatalmi központja. Az avar kori Pannónia-kutatás bizonyos értelemben megoldatlan kérdései közé tartozik a Keszthely-kultúra 29 elterjedési területe (4. térkép). Az elsősorban későantik-bizánci női ékszerekkel (stílustűk, kosaras fülbevalók, korongos fibulák, kígyófejes karperecek) jellemzett népességet a továbbélő romanizált lakosság és az észak-itáliai langobardok emlékanyagával hozzák összefüggésbe, de kétségtelen bizánci kapcsolatokkal is rendelkeztek. Ez utóbbi lehetséges magyarázata az avar hadjáratok során elhurcolt bizánci hadifoglyok letelepítésében rejlik. 30 A Keszthely-kultúra lelőhelyeinek Pannónia területén való csoportosulása — a legkorábbi avar kagáni székhely dunántúli lokalizálása után — a következő módon is értelmezhető: a helyben talált, keresztény hagyományokat őrző és gazdag vezetőréteggel rendelkező lakosságot szolgáltatásokra kényszerítve a keszthely-fenékpusztai római erődítmény és Sopianae környékére telepítették, ahol a kagáni szállásterület peremén felügyelet alatt éltek. Valószínűsíthető közöttük bizánci foglyok jelenléte, akikről írásos forrás is megemlékezik. 31 Kuber Pannoniába költözéséről, s a bizánci hadifoglyok utódai fölötti uralmáról szóló adat számunkra azért is jelentős, mert az OzoraIgar-Tótipuszta körrel azonosított népmozgás esetében fel sem merült, hogy Pannoniát ez esetben toposként kellene értelmezni - így imént idézett, ennél az időnél jóval korábbi időszakra vonatkozó források esetében is kizárhatjuk, hogy földrajzi értelemben meg kellene kérdőjelezni adataink forrásértékét. A kutatás másik fel-fellobbanó vitás kérdése az avar kori germánok sorsa a bevándorolt keleti népesség fennhatósága alatt. Az írott források szerint jelenlétükkel az egész avar korszak során számolni kell, régészeti hagyatékuk értelmezése azonban még nem jutott nyugvópontra (langobard?, gepida? továbbélés). Az 1970-es évek elején — a Környe-vita lezárásával — ez a kérdés egyike * lett hazai kutatásunk tabutémáinak, s csak hosszú idő múltán újultak fel az 32 ezzel kapcsolatos óvatos próbálkozások (5. térkép). A közölt és közöletlen régi és új ásatások fényében ismét időszerű felülvizsgálni azt a germán jellegű leletanyagot, melyet Fettich Nándor az avaroktól széttelepített és uralmuk alatt továbbélő gepidák emlékeiként foglalt össze. 33 Az avarbizánci háborúskodások idején a gepidákra vonatkozó írott források közül főként Paulus Diaconust szokás idézni: a gepidák nemzetségének a háborút túlélt tagjai „vagy a langobardok alattvalói lettek, vagy mind a mai napig kemény uralom alatt nyögnek, miután hazájukat a hunok vették birtokukba". 34 Összegzésképpen: a pannóniai kora avar kori temetők nagy részében a korabeli germán lakossághoz köthető régészeti emlékek találhatók. 35 Ezek többségét (bár az etnikai hovatartozás kényes kérdése behatóbb vizsgálatokat igényel) valószínűleg azok a legyőzött gepidák hagyhatták ránk, akik — a történeti forrásokban szintén szereplő szláv törzsekkel egyetemben — az avar kaganátus etnikai elemeivé váltak, s a hadseregben katonai segédnépekként szolgáltak. Nagyszámú dunántúli jelenlétük tudatos áttelepítéssel magyarázható: megjelenhettek a kagáni testőrség sorai között, de főként a katonai feladatokkal megbízott falvak sorában éltek tovább. Mi lett a későbbiekben a feltételezett pannóniai kagáni székhely sorsa? 36 A türk támadás veszélyének múltával, az alpesi szlávok felkelését (623-624) és a sikertelen konstantinápolyi ostromot (626) követő bolgár háború (631) után régészetileg is érzékelhető változás történt a birodalom irányításában. Az új hatalmi jelvényeket, arany álcsatos díszövet viselő vezetőréteg („bócsai kör") a Duna-Tisza-közére tette át a székhelyét, amely megmaradt a 8/9. századfordulóig, a szuverén avar állam fennállásának végezetéig 37 (6. térkép).
