Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kulcsár Mihály: Az Árpád-kori templom körüli temetők kialakulásának kérdéséhez

AZ ÁRPÁD-KORI TEMPLOM KÖRÜLI TEMETŐK KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 229 ban már bolygatatlan temetkezések (16.,55., 59.sírok) jelentkeztek. A templomot kőből építették, erre utalnak a felszínen és a szelvényekben előkerült különböző méretű mészkőtöredékek, de találtunk faragott kvádereket is. Az építkezéshez szükséges kőanyagot feltehetőleg a közeli, néhány kilométerre fekvő római Annamatia castruma

34 „szolgáltatta". Ezt bizonyítják a sírok között elszórtan jelentkező tegula- és imbrextöredékek is. A két ásatási idényben összesen 188 sírt tártunk fel. A temető teljes nagyságát — mivel kiterjedését még nem ismerjük — egyelőre nem tudjuk megbecsülni. A sokszoros rétegződés és a sírok nagyfokú zsúfoltsága alapján azonban feltételezzük, hogy a temetkezések száma jóval meghaladhatja az ezret. A feltárt sírok tájolása kisebb-nagyobb eltéréssel az egykori templomhoz igazodott. A sírfoltok általában csak az alsó — már a bolygatatlan altalajba mélyülő — sírok esetében jelentkeztek (55.,69.,83.,84.,184.,187.sír), azonban néha már magasabb szinten is felismerhetők voltak (4.,17.,127.sír). A sírgödröknek többféle változata volt megfigyelhető.

35 A sírok egy részében koporsóra utaló jelenségeket rögzítettünk. A 173. sír alján kb. 40x10 cm-es felületen egybefüggő famaradványokat találtunk. Több sírban koporsószegek (4.,6.,78.,88.sír) és koporsóvasalások ill. -pántok (46.,123.sír) kerültek elő. Előkerült néhány kővel körülrakott temetkezés is.

36 A temetkezések általában háton fekvő, nyújtott helyzetben történtek, csupán egyetlen kivétel fordult elő: a 174. sír halottját rendellenes helyzetben, jobb oldalra enyhén felhúzott lábakkal temették el.

37 A kéztartás esetében többféle variáció figyelhető meg: az alkarokat legtöbbször a test mellett kinyújtva, néha azonban a medencére (a teljesség igénye nélkül: csak bal kar a 19. és 31., csak jobb kar a 14. és 137., mindkét kar a 48. és 60. sírok esetében) vagy a hasra hajlítva (csak jobb kar talán a 7. sír esetében, mindkét kar a 72. és 83. sírok esetében) találtuk. A temetőben összesen hat darab érem került elő, ebből hármat halotti obuiusként (126.sír CNH.1.153. a koponya mellett, 22.sír CNH.1.140. a jobb kézben, 125.sír Huszár L.1979.66.sz. a medencében), egyet pedig (14.sír CNH.

1.74.) átfúrva — minden bizonnyal zsinórra fűzve és a nyakba akasztva — temettek el, az ötödik temetkezéshez nem köthető szórvány (CNH.

1.92.). Ezen érmek a Xll.sz-ból származnak, közülük négy az ún. felirat nélküli érmek csoportjába tartozik. Uralkodóhoz való kötésük, s ezáltal közelebbi keltezésük ma még nem lehetséges.

38 Ez alól csak a 125.sír III.Béla (1172-1196) vereté jelent kivételt.

39 A 108. sírban egy — szintén halotti obuiusként eltemetett — félbevágott brakteátát találtunk (CNH.

1.275.).

40 A lemezpénzek (CNH.

1.269-283) keltezése terén szintén bizonytalanság tapasztalható, valószínűleg a XII.sz. vége és a XIII.sz. közepe között verette őket egyesek szerint III., mások szerint IV.Béla (1235-1270).

41 A CNH.I.275-öt Gedai I. inkább IV.Béla veretenek tartja, egyúttal hangsúlyozva a kormeghatározás bizonytalanságát.

42 Az előforduló pénzek tehát a temető Xll-Xlll.sz-i használatát bizonyítják, azonban egyes sírok korábbi időre utalnak. A 174.sírban nyugvó gyermek feje alatt három kisméretű, vékony bronzhuzalból készült sima s-végű hajkarikát (II.tábla 1-3.), bal kezén egy hegyesedő végű, eredetileg rombusz átmetszetű (a használat során oválissá kopott) huzalból készített nyitott bronzgyűrűt (II.tábla 5.) találtunk. Ez, a Kárpát-medencében általánosan elterjedt típus

43 nagyjából a XI.sz elejétől a XII.sz. első feléig volt használatban.

44 Szintén a bal kéznél került elő egy üvegből készült karikagyűrű töredéke (II.tábla 4.), melynek a Xl.sz-ra datálható

45 analógiáit több lelőhelyről is ismerjük.

46 Mindezeket figyelembe véve a 174. sír leletegyüttesét a Xl.sz-ra, esetleg a XII.sz. első felére keltezhetjük. Fontos azonban megjegyezni, hogy e sír ásásánál egy korábbi, a koporsómaradványa kapcsán már említett 173. sírt vágták át. Hasonló vagy talán még korábbi időre utalhat a 187. sír leletegyüttese. A fejnél egy egyszerű, nyitott, egyik végén hegyesedő, a másik végén egyenesre levágott kerek átmetszetű vékony aranyhuzalból készített karikát találtunk (II.tábla 7.). B. Mikes К. a Szob-kolibai temető 14. sírjának hasonló típusú, de bronzból — esetleg rosszezüstből

48 — készített karikáit fülbevalónak határozta meg és az s-végű hajkarikák elterjedése előtti időre keltezte őket.

49 A mi darabunkhoz méretben legközelebb álló bronzból készült példányt a Mözs-szárazdombi temető 1. sírjában találjuk meg.

50 Szőke B. az egyszerű nyitott karikák egyes változatai között nem tett különbséget úgy vélvén, hogy ezek a X.sz. utolsó harmadától, az s-végű karikák megjelenésével lassan kiszorulnak a használatból. Véleményünk szerint azonban kérdéses, hogy egy ilyen különösebb mesterségbeli tudás nélkül elkészíthető, egyszerű szerkezetű ékszer milyen mértékben keltezhető reálisan.

52 Esetünkben talán az aranyból készült példányok ritka előfordulása is jelenthet még valamiféle időrendi fogódzót. A leletkataszter hét helyen említ sima nyitott aranykarikákat, közülük öt biztosan X.sz-i sírhoz köthető, de ennek lehetősége a fennmaradó kettőnél sem kizárt.

53 E sírhoz tartozott még egy ezüst alapú, fehérfémből készített üvegpaszta betétes fejesgyűrű is. A fej és a széles pánt találkozásánál 3-3 db lóherelevél alakban elhelyezett granulációs gömböcs díszíti (II.tábla 6.). Maga a típus antik eredetű,

54 bizánci vagy a bizánci kultúrkör befolyása alatt álló műhelyek terméke.

55 Ennek megfelelően leg-