Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kustár Ágnes - Szikossy Ildikó: A Karos-Eperjesszögi II-III.honfoglalás-kori temetők előzetes embertani vizsgálatának eredményei

A KAROS-EPERJESSZÖGI TEMETŐ VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI 211 ostitis/osteomyelitis, és a lágy szövetek gyulladása is kísérte. Erre utalnak a visszamaradó sipolynyílások, és a sebek körüli reaktív kimaródás nyomai. II/34. sír, meghatározhatatlan nemű és életkorú egyén töredékes, rossz megtartású koponyáján a jobb os parietalén, a tuber parietale vonalában a sut. sagittalistól 12 mm-re 33x43 mm-es kiterjedésű csontseb látható, mely a szélek felől sarjadó csontszövettel pótlódott, de közepén 26x15 mmes nagyságú szabálytalan szélű nyílás maradt vissza. Alakja szabálytalan oválishoz hasonló (6. kép). Mivel a koponya igen rossz megtartású, töredékes, felszíne postmortalisan érdessé vált, ezért nem mondható meg biztosan, hogy a perforációt trepanáció okozta-e, vagy a traumát követően amúgy is elvékonyodott csont a talajban postmortalisan maródott ki. //. 3. Szimbolikus trepanáció 11/11. sír senilis korú férfi koponyáján a bregma tájékán nagy kiterjedésű csontseb látható. A sérülés érinti az os frontalét és mindkét os parietalét (7. kép). Kiterjedése 69x54 mm, mélysége 3 mm. Alakja szabálytalan szélű, leginkább kihegyesedő sagittalis tengelyű oválishoz hasonló (mandula alak). A sérülés a tabula externát érinti, amit a beavatkozás során valószínűleg levéstek. A csontsebnek határozottan elkülönülő pereme van. A seb egész területén a koponyafal elvékonyodott, felszíne egyenetlen, göröngyös. A gyógyulást kísérő gyulladásos reakció nyoma nem látható. 111/11. sír maturus korú férfi koponyáján 5 bemélyedés is látható (8., 9. kép). Ezek közül a legnagyobb, sagittalis tengelyű, feltehetőleg mandula alakú szimbolikus trepanáció, amit a tabula externa levésésével hoztak létre. A 38x27 mm-es kb. 2 mm mély sérülés a jobb os parietalén, a sut. sagittalistól 13 mm-re, a sut. coronalistól 3 mm-re helyezkedik el. A seb pereme jól körülhatárolható, a seb területén a koponyafal elvékonyodott, göröngyös felszínű. A sebgyógyulást gyulladásos reakció nem kísérte. A koponyán látható további 4, a tabula externát érintő mélyedés részletezését az „Egyenetlen felszínű koponyák" című alfejezetben adjuk meg. A koponya endocraniális felszínén mély érbarázdák láthatók. A sinus frontalis és maxillaris belső felülete érdes, amiből az következik, hogy az egyén krónikus sinuitis maxillaris et frontalisban szenvedett (arc- és homloküreggyulladás). Ez tartós, heves fejfájásokat okozhatott a betegnek. Anyagunkban a jelképesen trépanait egyének aránya 10.5 %. Ez valamivel magasabb a X. századi közösségeken belül trépanait egyének egyesített 7.7 %-os arányánál. Mindkét esetben férfiakon végezték a beavatkozást, azonos (levésett) technikával. A szimbolikus trepanácó mindkét esetben mandula alakú, elhelyezkedésük is hasonló sagittalis tengelyű. Gyógyulásukat infekció nem kísérte. A magyarországi jelképes trepanáció a X-XI. századi népességnél mutatható ki. Etnikai vonatkozásban a jelképes trepanáció elsősorban a X. századi honfoglaló magyarsággal kapcsolatos. Régészeti szempontból a jelképesen trépanait egyének sírjai sem rítus, sem tárgyi mellékletek alapján nem különböznek az e korba tartozó temetők többi sírjától. Feltételezhető, hogy ha a halálban nem, úgy az életben sem lehettek ezek a személyek megkülönböztetve. Jelképes trepanáció a juvenilis korcsoporttól a senilis korcsoportig minden életkorban megtalálható, zömmel azonban a 31-70 év között elhunytak koponyáin figyelhető meg (85.5 %). A jelképesen trépanait koponyák kétharmada férfi, egyharmada nő. Elhelyezkedésüket tekintve a X. századi honfoglaló magyar leleteken található jelképes trepanációk túlnyomó többsége a koponyatető legmagasabb pontjához közel, a median sagittalis síkban vagy közvetlenül amellett helyezkedik el. Az esetek egyharmadában a trepanációk a falcsontok és homlokcsont területén helyezkednek el, a középvonaltól mindkét irányban. A jelképes trepanációk alakilag hat kategóriára különíthetők el. Ezek lényegében két alapforma változatai: kör és mandula alak. A köralak és módosult változatainak gyakorisága 94.8 %. A mandula alakú trepanációk gyakorisága 5.2 %. A jelképes trepanációkon belül attól függően, hogy hogyan hozták létre őket, megkülönböztetünk kivésett, levésett és bekarcolt jelképes trepanációkat (Nemeskéri-Éry-Kralovánszky 1960). A szimbolikus trepanációk indító oka máig vitatott kérdés. Az bizonyos, hogy nem valamely külső sérülés miatt végezték el a beavatkozást. Bartucz (1950) szerint valószínű, hogy az agyban lehetett valamilyen kóros elváltozás, aminek következtében tartós, heves fejfájások léptek fel, amelyek a beteget ilyen jelképes operáció alkalmazására késztették. Nemeskéri-Éry-Kralovánszky (1960) ezzel szemben megvizsgálva a magyarországi népvándorláskori leleteket, arra a következtetésre jutottak, hogy a jelképes trepanációk végzése orvosilag nem indokolt, és mivel a jelképes trepanációval közvetlen gyógyító hatást elérni nem lehet, annak gyógyító célját ki kell zárnunk. Nagy a valószínűsége viszont annak, hogy e művelettel közvetett hatást igyekeztek elérni, és érhettek is el a legkülönbözőbb betegségek tüneteinek kezelésével kapcsolatban (erős főfájás, nyugtalanság, psychikus tünetek stb.). Ebben az esetben ugyanis nem maga a művelet ért el gyógyító hatást, hanem a művelet gyógyerejében való hit.