Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Takács István - Somhegyi Tamás - Bartosiewicz László: Avar-kori lovakról Vörs-Papkert B temető leletei alapján

AVAR-KORI LOVAKRÓL VÖRS - PAPKERT В TEMETŐ LELETEI ALAPJÁN TAKÁCS ISTVÁNT-SOMHEGYI TAMÁS -BARTOSIEWICZ LASZLO „A tudományos kutatás önmaga még nem tudomány, Inkább művészet vagy mesterség" W. H. George

1 Bevezetés A Vörs-Papkert В lelőhelyen talált lócsontvázak már eddig is több előzetes tanulmány tárgyát képezték. A maradványokból rekonstruálható egyedek 135 cm körüli átlagos marmagassága és könnyű csontozata meszszemenően beleillik a házilovak úgynevezett „keleti típusáról" kialakult képbe. Ez az alak a népvándorlás-kor és a honfoglalás között rendkívül jellemző volt a Kárpátmedence lótartására.

2 Az eddigi biometriai vizsgálatok a minták változatosságának kifejezésére irányultak.

3 E számításokban a kiindulópontot a középérték és szórás meghatározása képezte. Amint azonban a mottónkat idéző Selye János rámutat, „... logikára főleg a megfigyelések továbbfejlesztéséhez, alátámasztásához és értékeléséhez van szükség."

4 A vörsi temető anyaga az eddigi eredmények elméleti áttekintését is lehetővé teszi. Hipotézis Csontméreteik és becsült marmagaságuk alapján a vörsi lovak igen hasonlatosak a DélDunántúlról ismert avar-kori lovastemetkezések egyedeihez. A kézközépcsont és a hosszúcsontokból becsült marmagasság viszonya,

5 egy gracilis kanca csontjait kivéve, teljesen egybeesik a közeli, Balaton környéki

6 és a kölkedi (Baranya megye)

7 avar temetők adatpontjaival (1. ábra). Ezen a grafikonon feltűnő, hogy a kevés egyeddel képviselt lelőhelyek lovai (Káptalantóti, Zamárdi) egymás közelében, az ábra közepén helyezkednek el, tehát megfelelnek a nagyobb minták átlagának. Ez arra utal, hogy a kisebb mintákban a leggyakoribb, így a legnagyobb valószínűséggel megtalált, átlagos egyedek jelennek meg. Ellenőrzésként a lábközépcsont és a hosszúcsontokból becsült marmagasság összefüggését ábrázolva (2. ábra) ugyanezt a vonulatot fedezhetjük fel. Magától értetődik ezek után, hogy az ábrákon feltüntetett méretek alapján statisztikailag szignifikáns különbség nem mutatható ki a déldunántúli régióból ismert avar-kori lovak között. Elméleti háttér E jelenség régészeti-állattani értékelését néhány, az alkalmazott állattenyésztéstanban használatos örökléstani fogalom áttekintésével kell kezdenünk. A genetikában általában kizárólag képességek öröklődéséről beszélhetünk, hiszen az egyed kedvező tulajdonságai csak a környezeti igények kielégítésekor realizálódnak. A szülőktől öröklött tulajdonságok együttese a genotípus, a szerzett tulajdonságok összességét Buday paratípus

8 néven foglalta össze (3. ábra). Míg az egyed öröklött génjeinek némelyike soha nem érvényesíti hatását, a genotípus megnyilvánuló része a környezet által kiváltott alkalmazkodás során szerzett tulajdonságokkal az állat alkatát hozza létre. Az alkalmazkodás alapja a változékonyság, az a képesség, amelynek révén az élőlények a külső és belső tényezők hatásaira menynyiségi és minőségi változásokkal válaszolnak. Az egyed alkata és időszakosan változó erőnléte alakítja ki a fenotípust, amely az érzékelhető és mérhető külső és belső tulajdonságok összessége. A tanulmányunkban vizsgált avar-kori lovak csontozata nagyfokú fenotípusos egyöntetűséget mutat, amiben az állomány öröklött tulajdonságai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A 3. ábrán az említett fogalmak fő összefüggéseit tekinthetjük át. Joggal feltételezhetjük, hogy az avar-kori lótenyésztés empirikus tapasztalatokon nyugodott. Ez azt jelenti, hogy a fenotípusos tenyészkiválasztásban az alkatot meghatározó, megnyilvánuló öröklött tulajdonságok és az állatok egyedi erőnléte voltak a fő irányadó szempontok. Az ilyen tenyészkiválasztás sokféle értékmérő tulajdonságra irányulhatott (testalkat, gyorsaság, vérmérséklet, szaporodási mutatók, szín), amelyek közül egyedül a csontozat jellemzői állnak rendelkezésünkre. A csontokból rekonstruálható testnagyság mennyiségi tulajdonság. E jellegekre