Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Bartosiewicz László: Állatcsontok Balatonkiliti VII-VIII.századi avar temetőjéből

ÁLLATCSONTOK BALATONKILITI VII-VIII. SZÁZADI AVAR TEMETŐJÉBŐL 175 női temetkezés egy csecsemő csontvázát is tartalmazta. Ebben a sírban malaccsont volt. Fejlődő országokra vonatkozó, modern adatokon végzett vizsgálatok szerint az összehasonlítható termetű sertés illetve juhfélék a földrajzi környezettől és kulturális szokásoktól függően egymást helyettesítő szerepet is betölthetnek

20 különböző közösségek húsellátásában. Annak ellenére, hogy sertéskondák hosszú távú, alkalmi terelésére néprajzi példákat ismerünk KözépAmerikából,

21 minden jel arra mutat, hogy a népvándolás-kor és korai középkor keleti eredetű pásztorkodó népei elsősorban a hagyományaikra oly jellemző juhokkal érkeztek térségünkbe. Ugyanakkor a sertéstartás helyi átvétele e faj szaporasága és a juhtartásnak kevésbé kedvező környezet miatt elég hamar megkezdődhetett. Figyelemre méltó ebből a szempontból, hogy a kevés sertéscsont egyike a temető egyik legkésőbbi temetkezéséből került elő. A balatonkiliti temetőben talált kevés sertéscsont méretrekonstrukcióra nem volt alkalmas. E darabok általános megjelenésük alapján azonban ugyancsak kisebb, mindenképpen háziasított példányokéi lehetnek. Házityúk (Gallus domesticus L. 1758) Amint a juhcsontok egy részéről is feltételezhetjük, hogy „bőrös" temetkezések során elhantolt részleges csontvázak szórványos maradványai (azaz a koponya és egyes hosszúcsontok hiányát a tafonómiai veszteség rovására írhatjuk), a tyúkés kakascsontvázakon kívül teljes madarak maradványainak tekinthetjük az egyes sírokban talált csirke hosszúcsontokat. Az állat törzsének lemezes-szivacsos csontjai a talajban az ellenálló, tömör falú végtagcsontoknál könnyebben megsemmisülhettek. Ennek megfelelően három gyermeksír, négy női temetkezés és hat férfi sírja tartalmazott baromficsontvázakat. Kakasok maradványait három esetben, két gyermek és egy férfi sírjában sikerült azonosítani. A 4. táblázatban hosszúcsontokként leírt maradványok egy része fiatal egyedekből ered,. Ezek esetében a feltételezett csontváz egyéb részeinek rossz megtartása még érthetőbb. A csontok szerény méretei megerősítik Bökönyi Sándor és Matolcsi János

22 azon megfigyelését, hogy az avar-kori tyúkok és kakasok (a korábban tárgyalt háziállatokhoz hasonlóan) a maiakhoz képest lényegesen kisebb termetűek voltak. Annak ellenére, hogy pontosan meghatározható tojások helyett csak vékony héjtöredékek kerültek elő Balatonkilitin, ezek a maradványok is nagy valószínűséggel az említett kistestű tyúkfajtától származtak. Négy-négy gyermek illetve női temetkezésen kívül tojásmelléklet héjmaradványai csupán egyetlen férfi sírjában maradtak fenn. A gyermeksírok közül egyben (68, sír) három tojás maradványai is felismerhetők voltak. Egy esetben a tojással eltemetett halott neme nem volt megállapítható. Lúd (Anser sp.) A 3. sírban talált lúdcsontok egyazon csontváz hosszúcsontjai, rajtuk kívül az állat nyakcsigolyája, kulcscsontja, öregcsontjának darabjai, és két II. ujjperce is napvilágra került az ásatások során. E csontok egy idősebb férfi tetemének lábánál bukkantak elő. A 65. sírba temetett érett korú férfiú mellett lúd bal és jobb könyökcsontja volt. A temetőn belül mindkét sír viszonylag későinek 23 mondható. A házityúk maradványokkal ellentétben lúdcsontok avar-kori temetkezésekben viszonylag ritkán fordulnak elő. A balatonkiliti 3. sírban lelt hosszúcsont töredékek egyazon egyed bal oldali végtagjaiból származnak. A lúdcsontok méretei alapján nem állapítható meg, hogy azok házi- vagy vadlúd maradványai-e? Halak (PiscesJ Pontosabban meg nem határozható halcsontok mindössze egyetlen (44. sír) temetkezésből kerültek elő. Ezek egyike pontyfélére utaló csigolyatöredék a másik egy kicsiny, fogazott dentale darabja. Az avarság halászatáról lényegében semmit sem tudunk. Ez nem csupán a már említett telepásatások viszonylag kis kiterjedésének és számának tulajdonítható, hanem annak is, hogy a halmaradványok feltárásához elengedhetetlen nagyobb talajminták iszapolása,

24 ami hazánkban rendkívül lassan terjedő eljárás. A kézi gyűjtés uralkodó volta ellenére a temetőásatásokra általában jellemző alaposabb feltárás

25 a halcsontok előkerülésének is kedvezne, az ilyen leletek azonban rendkívül ritkák. Feltehető ezért, hogy a balatonkiliti avar temetőben lelt halmaradványok egyszerű ételmellékletből maradtak fenn. Régészeti vonatkozások Mindenkor tudatában kell lennünk annak, hogy a temetők állatcsontanyaga a halotti szertartás „szűrőjén" keresztül jut a sírba, a kiválasztott állat korát, nemét és több számunkra megismerhetetlen tulajdonságát („fehér ló") a korabeli Mélet szigorú szabályai határozhatták meg.

26 Ugyanakkor bizonyos mértékű rugalmasság természetesen az áldozati állatok kiválasztásában is megnyilvánulhatott a tűréshatárok azonban kultúránként és időszakonként is változtak.

27 Szembe kell néznünk tehát a ténnyel, hogy ilyen esetekben az állatcsontleletek különleges leletegyüttesek elemzésén nyugvó kultúrtörténeti értékelése különösen fontos a régészet számára. Sajnálatos, hogy ilyenirányú vizsgálódásaink tárgya, a korabeli emberek gondolkodásmódja és hitvilága egyúttal