Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Medgyesi Pál: Késő avar kori kemence Kevermes-Bakófenéken

KÉSŐ AVAR KORI KEMENCE KEVERMES-BAKÓFENÉKEN 147 peremén bekarcolt vonaldísszel és hullámvonalköteggel díszített perem jellegzetes a késő avar kori sírokból előkerülő anyagban is. Hasonló töredékeket közöl Garam Éva Tiszafüredről telepanyagból, (GARAM 1981. 144-145. ÉS 3-5. KÉP) s ismerős ez a kerámia a Madaras László által feltárt, Tiszafüred-Morotvaparton előkerült későavar telepről is. (MADARAS 1991. 254-255, 274 ÉS 14.T.6., 21.T.2., 22.T.7..9.) Ugyancsak megvan a Zemplénagárdi 7-9. századi hamvasztásos temetőben is. (RÉVÉSZ-WOLF 1993. 13. KÉP 1.) A VI.t.2. összeszűkülő alján, vízszintes tetejű peremű edénye tál, a XX.t.4. vonatköteggel díszített, vízszintes szűkülő edénye pohár lehetett. A többi korongolt töredék edényoldalakból származik. Többségük bekarcolt vonalköteggel, hullámvonalköteggel, egyes vonalakkal díszített. Ezek szintén jellegzetesek a későavar kerámiaanyagban. A leletanyag egyetlen fenéktöredéke szintén fazékból származik. (VII.1.13.) 2. Korongolatlan kerámia (VIII.1.1-7., Xl.t.2., XIX.t.1., XX.t.1.,6-7.) A korongolatlan kerámia között anyagára nézve két típust lehet elkülöníteni. Az egyikbe homokkal soványított, világosbarna, barna színű, jól kiégetett, aránylag vékony falú darabok vannak. Valamennyi ilyen töredékünk vonalkötegekkel, hullámvonalkötegekkel díszített oldal. (VIJI.t.2-3., 7.) A másik típus a szokásos cseréppel soványított, durva felületű kerámia. Számos kihajló fazék perem (Vlll.t.4,6,XX.t.6.) mellett említést érdemel a XI.t. 2. összeszűkülő nyakú edénye. Hasonlóan összeszűkülő nyakú edények töredékeit közli Bálint Csanád Eperjesről. (BÁLINT 1991. XXVIП.Т.1., XXIX.T.4.) A többi korongolatlan töredék jellegtelen, díszítetlen darab. Sütőharangok (IX.t.1-5., X.t. 1-2., Xl.t.1., XII.1.1-2., Xlll.t.1-2., XIV.t.1-2., XV.t.1-9., XVI.t.5., XVII.t.1-2., XVIII.t.3., XIX.t.4-5.) A leletanyagban legnagyobb számban sütőharangból származó töredéket találtunk. Ezek egy része peremes töredék, így többé-kevésbé rekonstruálni lehetett rajzban a szájrészüket. Szájátmérőjük 26,5 cm és 36,6 cm között változik. Igen eltérő az egyes darabok vastagsága is: 0,9 cm 2,6 cm között.Ebben azonban szerepet játszik az is, hogy az adott töredék a sütőkorong melyik részéből származik. Számos töredéken lehet megfigyelni bekarcolt díszítést. (IX.t.1., X.t.2., Xll.t.2., XIV.t.1., XV.t.24., XIX.t.4.) Sajnos egyetlen esetben sem lehet összefüggő mintát kivenni a karcolásokból. A XIII.t.2., sütőharang peremén pedig textillenyomat látszik. Eperjesen egy sütőharang töredéken a külső felületen Bálint Csanád hasonló lenyomatokat talált. (BÁLINT 1991. 17. ÉS 5. KÉP В., BÁLINT 1978. 47-49.) Ugyancsak megtalálható a Dobozon előkerült anyagban, (KOVALOVSZKI 1975. 208. ÉS 5. KÉP) s az örménykúti leletek között is. (BÁLINT 1991. 59. 166.LJ., BÁLINT 1984. 74.) A kárpátmedencei leletanyagban az avar kori és a kora Árpád-kori anyagban jönnek elő sütőharangok. Megtalálhatók a Tiszántúlon, a DunaTisza-köz északi határán, (MESTERHÁZYHORVÁTH 1983. 121.) az Ipoly mentén, a Kárpátmedence Ény-i részén, a Dunántúlon és az AlDunánál is. (BÁLINT 1991. 62.) A Békés megyei topográfiai munkák során is számos helyen kerültek elő sütőharang töredékek. Szőke Béla Miklós a Szarvas környéki felszínen gyűjtött leletanyag és néhány szondázó ásatás anyaga alapján arra a következtetésre jutott, hogy a sütőharangok, a korongolatlan bográcsok és a bepecsételt rácsmintás edények a 9. századra keltezhetők. (SZŐKE 1980. 181-203.) Sajnos a keltezést számos dolog nehezíti, hisz például bepecsételt rácsmintás töredéket ismerünk a dunaújvárosi telep 12. házából is. Igaz ez valószínűleg a humuszleletek közé tartozik, így későbbi is lehet mint a korai avar 12. számú ház, bár VII.-IX. századi lelet nem került elő a telepen. (BÓNA 1973. 21., 13.T.10. ÉS 32.T.21.) Ugyanakkor sütőharang töredéket is ismerünk Árpád-kori telepásatásból.

1 A sütőharangok és a kézzel formált bográcsok időrendjéhez Békéscsaba-Gerla és Telekgerendás felszíni leletei kapcsán már e sorok szerzője is hozzászólt. (MEDGYESI 1991. 120-121.) Most az újabb kötet anyagának feldolgozása során nagyobb terület (12 település MRT 10.IV/3.) leletanyagát tudtam átnézni. Kiindulási alap az volt, hogy meg kell vizsgálni, hogy milyen avar vagy Árpád-kori környezetben kerülnek elő a sütőharangok és a kézzel formált bográcsok. Avar korinak vettük azokat a lelőhelyeket, ahol jellegzetes, vonallal, hullámvonallal, sűrű vonal- és hullámvonalkötegekkel díszített, korongolt és korongolatlan töredékek vannak. Az Árpád-korba soroltuk azokat a lelőhelyeket, ahol korongolt bográcsokkal, jellegzetes színű és anyagú, ritka vonalakkal, hullámvonalakkal, csigavonalakkal díszített töredékek voltak. Az adott 12 mai település területén összesen 60 lelőhelyen találtunk sütőharang töredéket. Ezek közül 28 helyen csak avar leletek voltak, 0 helyen csak Árpád-koriak és 32 helyen mind a két kor leletanyaga. Bár felszíni anyag alapján nehéz egyértelműen meghatározni a lelőhelyek korát, a számok azt mutatják, hogy a sütőharangos lelőhelyek többsége az avar korba sorolható, hisz nem valószínű, hogy a 32 mind avar, mind Árpád-kori anyagot tartalmazó lelőhelyen mindenütt az Árpád-kori anyaghoz tartoznak a sütőharangok. A kézzel formált bográcsok keltezése körül kialakult kérdésekkel már számos cikk foglalkozott. Kovalovszky Júlia a Doboz-Hajdúirtáson feltárt Árpád-kori telepen is talált kézzel formált bográcsokat, melyek a telep korai rétegéhez tartoznak,