Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Szalontai Csaba: A késő avar kori liliomos övveretek

134 SZALONJAI CSABA JEGYZETEK 1 Néhány irodalom az utóbbi évtizedek kutatásából: KOVRIG 1963, 236; TOCÍK 1963, 178; CS. SÓS 1968, 117; TÖRÖK 1973, 46-7, 62; GARAM 1975, 39; SZIMONOVA 1976, 73; KISS 1977, 142; GARAM 1979, 76-77; SOMOGYI 1984; PROFANTOVA 1992, 664, 685; JUHÁSZ 1993, 139. 2 Zábojník vizsgálata csak a szlovákiai lelőhelyekre terjedt ki. 3 A szabadkai múzeum közöletlen leletét Ricz Péter szívességéből ismerem. 4 MFM Itsz.: 53.9.82-96, és 53.9.100-110. Közöletlen. 5 KJM Itsz.: 55.37.1-17. Közöletlen. 6 Közöletlen leletek a MFM-ban. A tárgyakat az ásató Bende Lívia szívességéből ismerem. 7 JUHÁSZ Irén előadása „Az Alföld a 9. századba" című konferencián, Szeged 1992. november 30. 8 MFM Itsz.: 53.1.459, 53.1.838, 53.1.460. Közöletlen. 9 MFM Itsz.: 53.45.278-279, 53.1.271-9, 53.31.331-334. Közöletlen. 10 KJM Itsz.: 57.3.203-234. Közöletlen. 11 KJM Itsz.: 54.7.44. Közöletlen. 12 KJM Itsz.: 75.189.1-2. Közöletlen. 13 MFMGyN67. Közöletlen. 14 MNMItsz.: 119/1914. 15 A leletet Kiss Gábor szívességéből ismerem. 16 MNMItsz.: 19.1930.5. 17 A tiszafüredi temetőben ez az 5., utolsó előtti fázis, melynek kora a 8. század utolsó harmada, illetve a 8-9. század fordulója (GARAM 1991, 94). 6. Fázis: előző fázis típusai, hiányos övek, használt veretek, vegyes garnitúrák, kevés lovassír, díszítetlen lószerszámveretek (GARAM 1991, 96) 18 A kísérő leletek időrendjéhez lásd: STADLER 1984; STADLER 1985; GARAM 1991, 94; SZALONTAI 1991, 468; SZENTPÉTERI 1993; MADARAS 1993, 27. 19 Természetesen a 45 típusnál sokkal több egyedi darabról van szó, de a vizsgálatunkban csak a nagyobb típuscsoportokat vehettük számításba. 20 A késő avar kori lószerszámok időrendjéhez lásd GARAM 1981, 45; GARAM 1987, 97; GARAM 1991, 92; KISS 1991; SZENTPÉTERI 1993a, 54-56. 21 Az ilyen vizsgálat azonban nem lehet „teljes értékű", mert egyrészt a temetők nagy része nincs teljesen feltárva, másrészt pedig nagyon sok esetben nem is közölték a temetőtérképeket. Továbbá sokat segítene, ha az egyes temetők belső időrendjére vonatkozó vizsgálatok megtörténtek volna. Azonban bármennyire is furcsa, alig rendelkezünk olyan avar kori temetővel, amelynek ilyen irányú vizsgálatát a publikálók elvégezték volna. 22 Ezért csalóka az, ha csak azt az 50-60 alföldi avar sírt keltezzük a 9. századra (MADARAS 1993, 26), amelyben egyértelműen oda datálható leletet találunk. E sírok segítségével a környező sírok is viszonylag jól keltezhetők. 23 Erre vonatkozóan nincs pontos adatunk, azonban általában 16 éves korra teszik a felövezés idejét (LÁSZLÓ 1944, 273; KOVRIG 1963, 216; TOMKA 1985, 276). 24 Itt természetesen nem vehető figyelmbe a történeti források által sem jelzett, és dokumentált, belső társadalmi változás vagy vihar feltevése. Ennek nem ismeretében feltétlenül mint békés évekre kell gondulnunk a háborúkat megelőző időszakra. Ezért nincs okunk azt feltételezni, hogy a béke utolsó percéig ne működhettek volna az ötvösműhelyek. Olyannyira nem, hogy valójában a frank háborúk első éveiben nem is számolhatunk jelentősebb veszteségekkel, illetve változásokkal (BÓNA 1994). 25 Az eddig előkerült emlékek Átokháza-Bilisics, Kunszentmárton, Jutás, Gátér, Fonlak, Klárafalva-B 60. sír (CSALLÁNY 1957, 127-128), Vác (TETTAMANTI 1979, 79), Rákóczifalva-Kastélydomb (SELMECZI-MADARAS 1980, 149) közül a késő avar korra talán csak az átokházi lelet keltezhető. Ugyanakkor feltehető, hogy más mesterségekhez hasonlóan, az ötvösség is, mint nem népi kismerterség (LÁSZLÓ 1944, 82) családokban öröklődött, és a korábbi időkből származó ötvösleletek esetleg a későbbi korokban is meglévő műhelyekre utalhatnak. Noha ez a merész feltételezés bizonyítékokkal nem támasztható alá, mégis mint elméleti lehetőséget fenntartjuk, pusztán azért, hogy a 8. századi ötvösségről valamilyen képet alkothassunk. 26 Mint például a négy- és ötkaréjos lószerszámveretek Kisalföldön valószínűsített műhelye (KISS 1991, 441), vagy a karajos öweretek Szentes-Szeged könyéki műhelye (SZALONTAI 1991,471). 27 Ezért a táblázatunkban a készítés idejénél két évszámot tüntettünk fel, a 791. és a 800. évet. 28 Az avar kori fémművesség által igényelt magas fokú szervezettség soha nem került a figyelem középpontjába. Pedig könnyen belátható, milyen munkát igényelt a nyersanyag beszerzése, legyen az akár vas, akár pedig bronz. A nyersanyagbeszerzése történhetett véletlenszerűen is, a talált tárgyakból, korábbi években esetlegesen a háborúk zsákmányaiból. Azonban nyilvánvalóan nem találhattak elegendő mennyiségű alapanyagot, ezért feltétlenül szükség lehetett a nyersanyag szervezett biztosítására. Máshonnan megközelítve: az avar kori Kárpát-medence a szállásterületen belül tele van ötvöstermékekkel. Ugyanakkor ötvöslelettel alig rendelkezünk, és az sem valószínű, hogy ezeket a szépen megmunkált öwereteket háziipar keretében alították volna elő. Vagyis minden bizonnyal nemcsak az előállítás lehetett igen szervezett, de komoly szervezést igényelt a kész termékek „terítése" is. 29 Övet azonban akkor is kaphatott valaki, miután a háborúk következtében megszűnt a fémművesség. Örökölhetett, illetve ún. vegyes övet is kaphatott, így ezek szerint még néhány évet plusszban számíthatunk. Mivel a vizsgálatunk feltételezett időponton alapul, ezért nyugodtan elképzelhető, hogy a háborúk utáni években is veretes őwel gyakorolták a felövezés szoká" sát (MEDGYESI 1992, 256). 30 Sajnos általános jelenség, hogy az avar temetőkben feltárt embertani anyag nem- és kormeghatározása meglehetősen alacsony fokon áll. Ezért a felgyújtott 138 sír közül mi is csak 27-ről rendelkezünk a halott korára vonatkozó adattal. Azoknál a síroknál, ahol a publikációban nem szerepel becsült kormeghatározás, csak az életkor csoportját adták meg, ott LIPTÁK 1980, 88 alapján vettem fel az adatokat. 31 A földbekerülés vizsgálatát annyiban lehetne pontosítani, hogy a tárgyak készítésének idejénél figyelmbe vesszük a tárgyak relatív időrendjét is, és ennek megfelelelően a szeriációban korábbi tárgyak esetében értelemszerűen korábbi készítési időt határozunk meg. Jelen esetünkben viszont olyan kicsi a vizsgálatba vonható tárgyak esetszáma, hogy nem találtuk szükségesnek elvégezni ezt. Nem is beszélve aról, hogy meglehetősen nehéz feladat a szeriáció alapján akár néhány éves, esetleg egy évtizedes korkülönbséget is meghatározni. 32 „Mint láthatjuk, a négyféle megközelítés együttesen 29-30 lelőhelyen mintegy 50-60 sír esetében valószínűsítette az igen késői, valószínűleg 9. századi keltezést" „A 8. századi sok ezer sírral szemben az az 50-60 áll, melyet el tudunk különíteni. Ez az aránypár világosan mutatja az avar továbbélés nagyságrendjét". (MADARAS 1993, 26-27).