Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kiss Gábor: A késői avar aranyozott övdíszek

A KESOI AVAR ARANYOZOTT ÖVDÍSZEK 101 szimmetrikus szét-, ill összehajló virágos vagy szabdalt levelű indák: Győr 696. sír, Komárom-Hajógyár 63, 71, 72. sír, Zitavská Tón I. 10, 29, 31. sír. poncolt felületű állatküzdelmi jelenet: Csúny 127. sír, Fót 1. sír, Leobersdorf 21A..71. sír. halattépő sas két galambbal: Bágyog-Gyűrhegy, Lukácsháza 8. sír poncolt felületű S-szárnyú griff: Budapest-Rákos 25. sír, Csúny 127. sír, Sommerein 99. sír. virágos szimmetrikus S-indás övcsatok: Győr 696. sír, Komárom-Hajógyár 72. sír, Zemun-Pole 2. sír korong alakú övvertek balra néző büszttel: Hortobágy-Árkus, Csúny 21. sír, Győr 188. sír (préselt!), Komárom-Hajógyár 128, 149. sír, Mosonszentjános 58, 210, 214. sír, Smrdelji bei Skradin, Zemun-Pole 2. sír. Természetesen pusztán az aranyozott övdíszekből bajos lenne műhelyközpontok megállapítása, ebbe a vizsgálatba az összes öntött bronz veretet be kell vonni, mint ahogyan erre már több próbálkozás is történt.

8 Mégis a felsorolt jellemzők talán egy műhelyre, méghozzá egy a többinél esetleg jelentősebbre, méghozzá a kagáni vagy valamely más fejedelmi udvar számára aranyozott öveket is előállító műhelyre utalnak! A tárgyalt övdíszek egy része, formájában (korong, téglalap és széles pajzs alakú övdíszek), szerkezetében (csuklós nagyszíjvég - Mártély) és mintakincsében (sarló szárnyú griffek, vrapi indák) vagy azok egyes részleteiben (néhány sarlószárnyú griff mellső lába előtt levő indacsokor: Csúny 149. sír - övveret, Csongrád-Hunyadi tér 6. sír - nagyszíjvég) az albániai leletekhez, más tekintetben a fentebb már felsorolt egyéb sajátos, többek között keresztény tárgyú későantik stílusú ábrázolás és egyes más szerkezeti megoldás (pl. kettőslapú füles szíjvégek) alapján nagy valószínűséggel bizánci készítményű darabokkal is kapcsolatot mutat. Hogy ezek a hasonlóságok mit jelentenek, az egyszerű „bizánci előkép - avar utánzat" sémával, vagy ennél bonyolultabb képlettel van-e dolgunk, az még minden bizonnyal számos vizsgálat tárgyát fogja képezni, hiszen a valóban egyedülálló kárpát-medencei későavarkori bronzöntőművészet bizánci gyökerei — úgy érzem — máig sem kellően tisztázottak. Érdemes ebben az összefüggésben még néhány szót vesztegetnünk a két albániai lelet néhány olyan részletére, amely elüt attól az általános későavar képtől, amit a Kárpát-medencében megszoktunk. Ezek az eltérő részletek elsősorban az övek szerkezetében és a díszek felerősítési módjában keresendők. Mind a vrapi, mind az ersekei kincsleletre jellemző: 1., hogy az öntött övek mellékszíj nélküliek - és így inkább a későrómai övek és nem a nomád sokmellékszíjas övek leszármazottait láthatjuk bennük, 2., hogy az öntött véreteket kivétel nélkül az azok hátlapján levő csapokkal szerelték az övre, nem pedig a veret testét átütő szegecsekkel, ahogy az avaroknál szokás. Maga a vrapi -lelőhely a Dyrrachiumból Thessalonikén át Konstantinápolyba vezető római út, a Via Egnatia közelében fekszik, Erseke pedig távolabb, tőle 115 km-re délre. A két, minden tekintetben hasonló kincslelet korát (terminus post quem-jét) megadja az ersekei lelet két bizánci ezüsttányérjának II. Constans császár-féle 641-651, ill. 659-663. évi próbajele. A két kincs tárgyainak elrejtési helyükre való kerülését Joachim Werner a valamikor 680-684 között Avariából Thessalonike környékére költözött Kuber által vezetett népcsoporttal hozta összefüggésbe és az avar kagánok kincstárából származónak tartotta.

9 A probléma, hogy ebből az időből sem Kuber előző lakhelyéről, a Kárpátmedencéből, sem pedig az azt megelőzőről, a kelet-európai steppéröl nem ismerünk hasonló öntött eljárással készült „griffes-indás" övdíszeket. Werner így kénytelen volt ezeket a bizánci edényeket is tartalmazó leletegyüttesekben feltűnő „bizánci" indamotívumokkal díszített és „bizánci" szerkezeti megoldásokat felmutató övgarnitúrákat a nyilvánvalóan bizánci művészeti hatás alatt álló avar kagáni műhely készítményeinek tartani.

10 Véleménye szerint ezek a nemesfém díszek voltak a későbbi bronz övdíszek prototípusai és teremtették meg a 8. század griffes-indás divatját.

11 Ha elfogadjuk — ahogy Werner is tette — a két zárt kincsleletből adódó 7. század végi keltezést, úgy feleslegesnek tűnik e Werner által meggyőzően bizonyított erős bizánci befolyás alatt készült övek Kuber-féle Kárpát-medencei mesterséges tiszteletköre. Mindkét lelőhely ugyanis egy olyan területen fekszik, ahol a 7-8. század folyamán egy bizánci befolyás alatt álló sajátos autochton népesség lakott, amelynek régészeti hagyatéka a „komani kultúra" néven ismert.

12 így pedig nem zárható ki egyrészről az a lehetőség sem, hogy a komani kultúra vezető rétegéhez bizánci díszövek, edények, és egyéb tárgyak ajándékként ne érkeztek volna, ahol aztán azokat valamilyen oknál fogva később elrejtették. A másik lehetőség, hogy a két kincslelet csupán a — jelen esetben a Via Egnatia-n, Konstantinápolyból az Adria irányába zajló — kereskedelemmel van csak kapcsolatban, így pedig semmi közelebbi közük nincs az előkerülési helyük körzetében fellelhető egykorú régészeti anyagi kultúrához. Bármely megoldási változat is a helyes, az egyben magyarázatul szolgálhat a dunai Bulgáriában feltűnő Vrap-rokon övdíszek (pl. Slatare,

13 Velino

14

) előkerülésére, a Köttlach-kultúra terüle-