Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Kiss Gábor: A késői avar aranyozott övdíszek
A KÉSŐI AVAR ARANYOZOTT ÖVDÍSZEK KISS GABOR A Magyar Nemzeti Múzeumban töltött gyakornoki időm alatt akadtam rá az Régészeti Adattár népvándorláskori fotókartonjai között azokra a hihetőleg még az 1930-as években Fettich Nándor által készíttetett fotókra, amelyek az egykori Mauthner-gyűjtemény két ismeretlen lelőhelyű - a megjegyzés alapján hamis -, aranyból öntött griffes (Itsz: 339.N.-340.N.) (1-2. kép), illetve állatküzdelmi jelenetes (Itsz: 910.N.-911.N.) (3-4. kép) övveretét ábrázolják elöl- és hátulnézetben. 1 Maguk a fotón szereplő veretek valóban hamisítványok. Erre egykori tulajdonosuknak a műkereskedelemben és az ország különböző múzeumaiban jól ismert neve már önmagában elég bizonyíték. Ugyanezt a megállapítást látszik megerősíteni az egyik felvételen a hagyományos griffes veretek 2 mellett szereplő két miniatűr szkíta aranyszarvas is, valamint a másik övveret szokatlan kompozíciójú állatküzdelmi jelenete. 3 Ugyanezt a megállapítást támasztja alá továbbá az a tény is, hogy Fettich Nándor soha sehol nem hivatkozott rájuk, noha ismerte őket! 4 A szóban forgó véreteket aranyból öntött voltuk a Kárpát-medencében valóban unikummá tenné. Vereteink típusa, jobban mondva a rajtuk szereplő griffek formája azonban megtalálható a későavarkori aranyozott öntvények között. A hamisító egykor tehát ilyen övvereteket vehetett mintául. 5 Alighanem olyan veretek voltak tehát a minták, amelyek aranyozottak voltak és amiknek az volt a feladatuk, hogy valóban aranynak látszanak és ezzel viselőjüknek magas rangját kifejezzék. Az, hogy egykor valóban léteztek aranyból öntött övgarnitúrák is, azt a két albániai lelet (Vrap és Erseke) ékesen bizonyítja. De annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy ilyenek a Kárpátmedencében eddig miért nem kerültek napvilágra, még várat magára. Hiszen ezekkel együtt a későavar vezető réteg teljes anyagi hagyatéka is hiányzik, nincs egyetlen késői avar vezérleletünk sem! Hiányoznak a gazdag magányos temetkezések is! (Erre pedig nem lehet egyedüli magyarázat ezen feltételezett sírok későbbi teljes kirablásának lehetősége sem!) A fentiekből következően a késői avar társadalomnak teljesen más felépítésűnek kellett lennie mint a korai avarkorinak (ami egyébként a források elemzéséből is világosan következik). Visszatérve az aranyozott késői avar övdíszekhez, a következő kérdések merülnek fel: - Kik viselték, viselhették ezeket az aranyozott véretekkel ékített öveket (számbeli arányuk, életkor megoszlás, stb.)? - Alkottak-e külön társadalmi vagy vagyoni réteget a későavar társadalmon belül (hova temetkeztek, temetkezési szokás.ok, sírmellékletek)? - Megállapítható-e ezeknek az övdíszeknek és mintakincsüknek eredete (pl. bizánci előképek)? - Mintául szolgáhattak-e ezek a többi késői avar övdísz előállításához (pl. kiviteli azonosságok, ill. különbözőségek)? - Megállapíthatók-e eltérő elterjedési területek (az egyes részletek, technikai fogások, alkalmazott mintakincs alapján)? Ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ keresni összeállított és függelékként közölt adattárunk elemzésének segítségével. A szóban forgó övdíszek arany színe a legértékesebb fémre, az aranyra utalt és ezzel egyben a legmagasabb rangot fejezte ki. De mit jelenthetett ez, mit fejezett ki ez pontosan akkoriban? Az igazi aranyövek nyilván az uralkodó (kagáni) család és annak közvetlen környezetének birtokában voltak. Pár lépésnyi távolságból azonban az aranyozott övek is igazi aranynak tűntek fel! Az aranyozott övgarnitúrák számbeli arányuk és térbeli elterjedtségük alapján azonban jóval szélesebb körben voltak elterjedve. Kik lehettek ezek viselői és mi lehetett a jelentésben különbség a valóban arany és az aranynak látszó övek között - ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az öv (a nomád öv) társadalmi státust, rangot, származást, stb.-t fejez ki? 6 Ebben az esetben feltételeznünk kell hogy ezen övek viselői valamilyen kapcsolatban álltak a kagáni (fejedelmi) udvarral - talán a kíséret, testőrség, elit alakulat esetleg más megbízatással, ranggal rendelkező személyek voltak, ami azonban nem hozott magával okvetlenül akkora vagyoni felemelkedést számukra, hogy temetkezéseik a nagy átlagból rendkívüli módon kiemelkedjenek, vagy hogy ne a szokásos nagycsaládi - faluközösségi temetőbe temetkezzenek! A vagyoni jólét nyomait azonban biztosan kiolvashatjuk hagyatékukból: Viszonylag gyakori közöttük a lóval eltemetett, ám a lóval való eltemetés szokása is a temetkezési szokások előírásain túl elsősorban vagyoni kritérium, mint bármilyen más mellékletadás szokása. Többször kerül elő sírjukból aranytárgy is (pl. fülbevaló, varkocsdísz), ám ezek csupán
